2. rész: Tökéletes…
- Istenem...- sóhajtott egy nagyot barátnőm, és meggyújtotta a cigijét.
- Még mindig Billnél tartasz? - kivettem Mel kezéből az öngyújtóját, majd végre meggyújtottam az enyémet is, és örömmel tudattam magammal, hogy végre nikotinhoz jut a szervezetem.
- Jahm... - lehajtotta a fejét, állig érő szőke göndör haja pedig előre bukott, eltakarva elpirult arcát.
- Erre csak azt mondanám, hogy szánalmas... de a barátnőm vagy, ezért nem mondom. - újabb slukk, a füstöt kör alakba fújtam ki, majd hátra dőltem a hideg tetőre, így a bőröm azonnal libabőrős lett.
- Kössz... - gyilkos pillantásával rám nézett, majd mellém feküdt, bár rajta volt egy pulcsi is.
Csendbe cigiztünk tovább egymás mellett, miközben a csillagokat néztük. Általában ez minden éjszaka így szokott lenni a nyári szünetben. Kilógok otthonról, elmegyek Melhez, kimászunk a tetőre és cigizünk, közben mindenféléről beszélünk. Mondjuk, van olyan is, amikor csak egymás mellett fekszünk, csendben cigizünk, és a csillagokat nézzük. Néha még Mel bátyja is csatlakozik hozzánk.
Hirtelen - a mellettem eddig csendben fekvő - Mel felült, rám pillantott, elővette a mobilját és felém, kezdte mutogatni a képernyőjét. A hirtelen szemembe villant fénytől hunyorítanom kellett, a kezemet a szemem elé tettem és én is felültem.
- Bazd meg Mel... told ki azt a szart a képemből... - nyöszörögtem részben a fény miatt, részben azért is, mert a fejem még mindig fájt. Tuti a kordonba vertem be.
- Bocs... - maga elé rakta, valamit nyomkodni kezdett rajta, aztán messzebbről újra megmutatta. - Pár percet felvettem a mobilomról... - elsőnek nem akart leesni, hogy mire gondol, aztán lekoppant, hogy a koncertről dumál. - Bill...
- Tudtam... - sóhajtottam egy nagyot, utolsó slukkot elszívtam a cigimből, majd ledobtam, egyenesen a kis tóba a halak közé.
- Néhányszor... felém... nézett... Istenem... áhh... - a mobilját szorosan a melléhez szorította, és azt figyeltem, hogyan esik a cigi csikkje a tetőre, és gurul le az ereszre.
- Meg az enyém... - fintorogtam egyet, mert már valahogy kezdett elegem lenni barátnőm ujjongásaiból.
- Kussolj... - vágta fejemhez Mel, mire visszahőköltem, majd egy újabb szál cigit vettem elő.

***

- Mel reggel keresett. - hallottam anya hangját a konyhából, de mivel reggel nyolc volt, így nem nagyon fogtam fel.
- Aham... - húztam ki az egyik széket, leültem, fejemet pedig az asztalnak döntöttem
 - Kislányom keljél fel. - éreztem, hogy anya leteszi elém a reggelimet, és annak a forró gőze eléri a szagló szerveimet. Felemeltem a fejemet, anyára pillantottam, és egy fintorral jeleztem neki, hogy unom már a palacsintát reggelire. - Más pedig nincs.
A fejemet újra az asztalnak döntöttem, és ásítottam egy nagyot. Untam már a palacsintát reggelire, untam már, hogy anya mindig felkelt nyolckor, untam már ezt az egész monoton napokat... Emberek! Nyári szünet van, nem poshadjunk két és fél hónapot!
- Szia kicsim, légy jó! - anya becsukta az ajtót maga után, hallottam hogy beszáll a kocsiba és elindítja, majd elhajt.
- Anyád... - álltam fel, és felmentem a szobámba.

***

A hotel szoba lakója csak feküdt az ágyán, mellkasa ütemesen fel-le mozgott, szeme pedig le volt hunyva. Messziről úgy tűnhetett, mintha aludna, pedig, ha az ember megnézte volna, közelebbről látná, hogy ébren van, csak gondolkozik. Nem tudta miért, vagy egyáltalán minek, de annak a lánynak a nyugodt arca jelent meg folyton folyvást a fejében, akit az előző koncertjük után látott még a gyengélkedőn. Az arc annyira nyugodt volt, mint aki csak békésen alszik, pedig tudta, hogy elájult. Haja kicsit kócos volt, de nem annyira. Szeme szépen ki volt húzva, a smink pedig egyáltalán nem kenődött el rajta, ragaszkodott az eredeti helyéhez. Igaz, még a melleit is megnézte - mert mit veszít vele? -, és szinte már azok is tökéletesek voltak.
Tökéletes volt. Teljesen. Pedig... pedig tökéletes lány nincs. És olyan sincs, akire így gondolna még két nap múlva is. Meg amúgy is... ő Tom Kaulitz, aki csak egyszer kétszer lefektet, és annyi... Ez már... szánalom!
- Tom... - hallotta, hogy valaki kinyitja az ajtót, majd Bill bejön rajta. Oda fordította a fejét, majd felült.

***

- Peteee... - sikítottam hangosan, közben próbáltam valamibe megkapaszkodni, meg előzve azt, hogy beledobjon a vízbe. - Neee...!
- Csak visszakapod. - válaszolt a szokásos nyugodt hangján, majd a móló végén megállt, és ördögi vigyorral a szája szélén, rám nézett.
Behunytam a szemem, és éreztem, hogy meglendít, elenged, majd pár másodperc múlva nagyot csobbanva megérkezek a tóba. Felúsztam a felszínére, majd felmutattam a középső ujjamat a lökött haveromnak.
- Na mi van, kiscsaj? Csak nem felhúzott valaki? - röhögve ugrott egy fejest mellém, majd éreztem, hogy valaki kioldja a felsőm madzagjának mindkét részét, utána pedig azt, hogy felülről már semmi sem fed.
- Bazd már meg magad, Pete! - ordítottam el magam, és kezemmel próbáltam takarni a melleimet, közben próbáltam valamit kitalálni, hogyan szerezzem vissza az ellopott felsőmet, és hogyan jussak ki a partra.
- Héé, Jörg! - hallottam, hogy a még lököttebb haverjának ordít, aki vigyorogva felé fordul, és a látványtól, hogy Pete kezében van a fürdőruhám felső része, röhögni kezd. - Nézd a mai fogást. Ugye milyen jó?
- Mutasd már. - ment a móló szélére, és kinyújtotta a karját, mire Pete oda úszott, és oda adta neki. - Ha ezt látná az anyád, Sam. - hülyeségből felvette magára, és úgy csinált, mint egy olcsó kis kurva.
- Akkor beszoptátok, tényleg...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.