|
5. rész
2009.07.07. 16:01
-Ez egyáltalán nem igaz!
-Nem? Akkor csak gondoljunk vissza az utolsó három pasidra! Hogy is volt?
-Muszáj mindig ezt csinálni? Bunkók és szánalmasak voltak… és még szarul is smárolt az egyik!
-Az egyik! És Levente nem volt sem bunkó, sem szánalmas… egyszerűen csak megijedtél. Megijedtél, hogy véletlenül beleszeretsz, és nem leszel egyedül életed végéig…
-Ez hülyeség…- kezdtem felhúzni magam a dolgon. Bár Emmának nagyon is igaza volt. Tudtam legbelül. Igaza volt, van és lesz is.
-Te vagy inkább a hülyeség… Alexis mégis még mit tegyünk, hogy felnyissuk a szemed? Hívjam Roniet? Ha jól tudom, könnyen segítene mindkettőtökön. Rajtad és azon a srácon is. Hívd fel. És nőj fel végre!
-Nem én voltam gyerekes!
-Az lehet… de most te viselkedsz gyerekesen!- utálom, hogy igaza van. Mindig.
***
Még hogy én vagyok a gyerekes. Ez egyáltalán nem igaz. A legrosszabb pedig az, hogy akár még a sarki bioboltban is összefuthatok azzal a… visszafojtom a csúnya szavakat. Nem használok rá fura jelzőket. Szeretem. De ha egyszer bunkó volt! Annyira, annyira, annyira…
-Áu…- kiáltottam fel, és ejtettem el mindent, ami a kezemben volt éppen. A város legnagyobb hipermarketében kellett nekem is belemenni egy srácba.
-Ne haragudj…- méghozzá egy igen helyes srácba.
-A picsába…- hasított a tudat az elmémbe miszerint én igenis ismerem ezt a fiút.
-Héé! Nem te vagy az a lány a színházból? Klassz volt a koncerted…- mosolygott, és segített felszedni minden apróságot, amit leejtettem.
-Köszi…- eresztettem egy apró mosolyt és jeleztem, hogy menni készülök. De ő valahogy nem akarta. Csak mondta, mondta, és mondta. Megállíthatatlanul.
-Ne tudd meg mi zajlik le nálunk is… új csapattagok meg minden… pont bulit tartunk miattuk! Eljönnél? Hívhatsz bárkit!- na ne… ezt nem hiszem el. Talán lehet így ver a sors.
-Még nem tudom… tudod koncertek hada meg minden…
-Tom megnézte akkor pont nincs koncerted szóval várunk!- mély csönd és mosolygás.
-Picsába…- suttogtam és bólintottam.
-Akkor majd még hívunk, hogy mikor és hol! Vagyis… megadod a számod?
***
-Mit vettél?- rohanta le Tom, ahogy meglátta
-Inkább mit kaptam…- vigyorgott rejtélyesen és felmutatott egy kis cetlit.
-Mi van megtetszettél egy csajnak? Nem már… pedig ki sincs vasalva a hajad!
-Tomci, Tomci, Tomci… most valami nagyon értékes van a kezemben… egy olyan lány telefonszáma és ígérete, amiért örök életedig hálás leszel.
-Ne mond hogy… na ne… Georg öcsi, ha most csak szívatni akarsz, előre elmondom, hogy…
-Dehogy akarlak szívatni!- vágott közbe a raszta nagy beszédébe, és vigyorgott tovább –Ez nem csak neked, hanem nekem is jó! Láttad milyen jó segge volt az egyik barátnőjének?
-Végre lesz csaja az öcsémnek… ez de cool!
***
-Hogy lehettél ilyen nagy áruló?
-Dia… legalább ne játszanád meg magad…- nevettem el magam, és újra ittam még egy kortyot a vízből, ami megmentette az életemet.
-Lehet, hogy Dia jól fogja érezni magát… mert Dia parti királynő de… ha ott lesz az a srác is, Alexis te eltemeted magad egy nagy üveg vodka mellé… komolyan akarod, hogy ittasan lásson az a fiú?
-Köszönöm… ez tényleg kedves volt tőled Emma… na halljuk Rebeka te mit szólsz?
-Én… nem szólok hozzá semmit… a te dolgod… még helyes is vagy berúgva… meg van ott egy aranyos srác, aki felhívott és…
-Felhívott?- esett le az állam a döbbenettől.
-Ne gondolj semmi rosszra! Valamit akart de elküldtem a fenébe… szövetkezni akart velem, hogy összehozzon téged meg Billt… de nyugi nem mentem bele!
-Hála az égnek… miért akarja mindenki, hogy annyira összejöjjünk? Nem is helyes… még csak nem is tetszik…- az utolsó két kijelentésemre mind a három lány felhúzta a szemöldökét és egy enyhe fintort vágott be. –Jó… és mi van, ha én nem tetszek neki?- erre a kérdésemre pedig már csak kiröhögtek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó