|
7.rész
2009.07.11. 17:50
Lefagytam. Mint még talán soha. Bill Kaulitz.
-Öhm… itt vagy még?
-Nem… mármint igen! Itt vagyok!- baki. Elkövettem egy hibát. Na és?
-Le ne merd tenni!- fenyegetett meg suttogva Dia. Elhúztam a számat és próbáltam mondani valamit. Nem kellett.
-Szóval… csak azért hívlak hogy megkérdezzem jössz-e a partira, amit rendezünk, mivel hallottam hogy találkoztál Georggal és szeretnénk, hogyha eljönnétek… mármint te meg a barátnőid… úgy értem, hogy te, meg ha hozol valakit, akkor őt is szívesen várjuk…- de még milyen zavarban volt. Hadart és mintha valamiért magyarázkodni akart volna még.
-Igazából nem tudom hogy megyek-e a partira…
-Mész! Kuss!- suttogta újra Dia.
-Ööö… vagyis de… megyek. És azt hiszem, tudom is már, hogy kit viszek…- mosolyogtam csábosan Diára, akinek erre elkerekedett a szeme, és hirtelen véres beütése is.
-Rendben. A buli hétfő este lenne…- a részleteket elhadarta én meg felírtam egy kis cetlire hogy azért ne hogy már kimenjen a fejemből. Igazából én nem akartam leírni. Emma nyomott egy papírt és egy tollat a kezembe. Elköszöntem, majd leraktam.
-Mi lenne, ha hirtelen beteget jelentenék?- kérdeztem és körbenéztem. Szemforgatás, szájhúzogatás, fejfogás.
***
-Nem is volt rossz…
-Persze… szerintem legalább háromszor legszívesebben lecsapta volna a telefont.
-Ennyire ne fogd fel drámaian a helyzetet… eljön?
-El…
-Akkor meg? Öcsi… eljön, és jól…
-Tom kussoljál!- vágott közbe a bátyja beszédének Bill. Tudta nagyon jól hogy mit akart mondani a bátyja. És most nagyon nem volt hozzá kedve. Az a „megyek” szó annyira labilisnak tűnt neki. Mintha csak valaki bele akarná rángatni az egészbe. Mintha nem is magától szeretne elmenni. Na de állj! Hékás! Mi is van most? Mi a fene történik vele? Mi a fenéért segítenek most ennyire a srácok neki? Soha nem gondoskodtak még a szerelmi életéről. Nem akarták még soha így összehozni egy csajjal sem. Nem is szerettek ebbe beleszólni. Akkor most mégis mi van? Mi a fene akarna lenni ez az egész? –Elmentem… fáradt vagyok…- és bár még alig múlt 5 vagy talán 6 óra inkább elbújt a világ elől. Meg kellett magával beszélnie valamit. Hogy véletlenül mi van, ha nem is tetszik neki ez a lány? Csak mondjuk, annyira erőltetik, hogy megtetszett neki… -Úristen de hülye vagy…- suttogta és leült egy székre a szobájában. Ő már az elején rossz ötletnek találta. Ami nem megy, ne erőltessük. De a fiúk persze… nem is csak Georg na meg persze Tom. Állandóan csak ők ketten. Úgy érezte, ha nem vesz egy forró fürdőt, megőrül.
***
És a kis köcsög még nem is magától hívott fel. Végig hallottam, ahogy többen is dumálnak mellette. Köcsögök.
-Alexis… te túlságosan is kikészültél. Nyugi már… vedd már lazán a dolgokat!
-Hogy vegyem lazán?- emeltem fel a hangomat, de Emmát ez sem érdekelte. Őt sosem tudtam ezzel felidegelni. Ő nyugodt maradt még akkor is mikor már kiabáltam vele és osztottam.
-Ő csak egy pasi… te most nem akarsz pasit igaz?
-Igen…
-Akkor meg? Vedd lazán…- ismerős volt ez a két szó. Állandóan ezt nyomtam én is a fülébe. Vedd lazán az életet, minek húznád fel az agyad mindig, mindenen? De most valahogy nem jött be ez a két szó. Nem tetszett. Sőt! Kezdtem utálni.
-De egyszerűen nem megy…- suttogtam és a vállára hajtottam a fejem –Mi a baj velem?
-Örömlány lettél szívem…- kibírta röhögés nélkül. Slussz poén Emmától.
-Igen ezt már sokszor hallottam tőled… de most az igazságot kérlek… mi bajom van már megint? Miért viselkedek, így ha egy srác közeledni próbál felém?
-Mert hülye vagy… ennyi!
Szóval örömlány és hülye is vagyok egyszerre. Na jó az elsőt nem veszem magamra. De az hogy hülye…
-Tudod miért vagy ilyen?- szólalt meg halkan az eddig sarokban ücsörgő Rebeka. –Mert tudod, hogy tetszel neki… és neked is tetszik… és most félsz. Ennyi.
-Egyre jobbak…- ültem fel, és úgy döntöttem azért sem hallgatok többet a csajokra. –Miért félnék?
-Jaj istenem Alexis… te is tudod hogy miért… Ronie pár héttel ezelőtt megosztotta veled… nem emlékszel? Pedig nagy veszekedés volt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó