|
9.rész
2009.07.14. 11:16
-Mi az? Ismered?
-Bill… adhatok egy tanácsot? Kerüld el messziről azt a lányt! Ismerem és hidd el… nem neked való!
-Most mi van? Nem értelek… honnan ismered a fenébe is?
***
-Szóval?
-Elmegy… és ha nem fog visszahőkölni, akkor fekete sminkben lesz…
-Szuper… Bill is mindig abban van…
-És a pia?
-Valahol elakadt a picsában!- emelte fel kicsit a hangját majd le is nyugodott.
-Látom akkor a kikészülés ott is megvolt…- nevetett halkan Rebeka
-Holnap buli és azt se tudom, hol van a sok alkoholos cucc, amit vettünk! Baszakodnak itt velünk!
-Jó nyugi… meglesz az, hidd el!- nyugtatta tovább.
-Akkor lennék nyugodt, ha már holnap lenne, bennem lenne pár sört, te pedig előttem ülném…
-Na jó fejezd be!- vágott közbe a raszta monológjának, mielőtt az valami olyat mondott volna, ami elrettenti Rebekát.
-Bocsi… csak már beleéltem magam…- hallható volt, ahogy elvigyorodik és hátradől a székében. Élvezte a helyzetet. Hogy a lány zavarba jön tőle. Hogy tetszik neki, de nem mondja ki. –Mi lesz rajtad?
-Miért érdekel?
-Csak jó előre tudni… hogy felkészüljek arra, hogy hogyan vegyem le rólad…
***
-Hívd fel!
-Nem…
-Hívd már fel az istenért!- kezdett kiakadni. Már vagy harminc perce csak a telefonomat szorongattam. Beütöttem a számát majd ki is töröltem. És ugyanezt eljátszottam vagy hatvanszor.
-Minek? Nem neki kéne hívnia?
-Ha ő is pont így gondolja, és soha többet nem látom… pedig jó pasi…- sóhajtott nagyot Dia majd elhúzta a száját. Túl jól érezték magukat Ronieval mindig is. Túl jól.
-Azért még én is itt vagyok!- integettem neki mire összeszűkült a szeme.
-Hívd már fel!- majdnem hogy végigüvöltötte a fejemet.
-Ha ennyire akarod, miért nem te hívod fel?- húztam fel én is magam, mire csak hátradőlt a széken és keresztbefonta a karjait.
-Nem én vesztem vele össze… és nem én oltottam le a fejét a sárga föld alá…
-Habitusomból adódó volt… ezt ő is tudja…
-Te hülye vagy azt tudja!
-Kösz azért a bíztatást…
-Mit bíztassalak még? Már ordítok majdnem, hogy felfogd mit csináltatok egymással! Érted te egyáltalán?
-Képzeld, benne vagyok… felfogok mindent! És én érzem szarul magam…
-Szerintem ő is…- vette halkabbra a hangját. Tovább akartam kiabálni. Üvölteni és kiosztani, hogy mégis mit képzel? De nem ment… ő már lecsillapodott, bennem pedig még annyi vulkán akart kitörni.
-Elegem van…- álltam fel és a telefonomat az asztalon hagyva kimentem a kertbe. Már a holnap sem érdekelt. Vagy az hogy este mit akarnak nézni a lányok. Már csak az érdekelt hogy végre túl legyünk ezen az egészen. Hiányzott. Egyáltalán nem féltem bevallani. Azt a pasik szokták csinálni. Végül is csak a bátyám az istenért! Pedig csak meg akart menteni…
-Ne legyél ilyen kis butus… na tessék…- mondta halkan, szinte már suttogva Dia miközben leült mellém a fűbe és a kezembe adta a telefonomat.
***
-Hogy mi a fasz van?
-Nem tudom… nekem ezt mondta!
-Mégis honnan ismeri?
-Fogalmam sincs! Csak azt mondta, hogy jobb lenne, ha inkább meg sem hívnánk… mert hogy állítólag hisztis és ki fog minket készíteni…
-Ó atyám… hát ezt nem hiszem el! Jó mindegy! Már meghívtuk!
-Tom… mi van, ha Ronienak van igaza?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó