|
14. rész
2010.06.21. 17:29
Saki előbb jött értünk. Mint úgy általában. És el is várta, hogy rögtön induljunk. Mint úgy általában.
De én még a fürdőszobában álltam. Kicsit igazítottam a sapkámon, hogy jól álljon a simlije. Aztán visszanéztem magamra a tükörbe, hogy meggyőződjek róla, hogy tök rendben vagyok.
Végülis tényleg mindig tök rendben volt. Minden jól alakult. Billnek kell egy kicsit parázni, hogy elmesélje Natashának, ezt az egészet. Hogy valójában nem akarja megkérni a kezét. A csajok érzékenyek, ha a kapcsolatukról van szó.
De majd megoldja ezt a tesókám. Ügyes fiú. Nem lesz semmi baj, pont, úgy ahogy Sandra megmondta. Igaza volt. Neki mindig igaza van.
Hirtelen tök nagy kedvem támadt felhívni. Csak hallani a hangját egy kicsit. Xartam rá hogy így is késésben voltam és valószínűleg Saki már majd idegbajt kap.
Keresni kezdtem a számot.
- Tom nem jössz?- dugta be a fejét Bill.
Összerezzentem, úgy megijedtem.
- Bazd meg, a szívbajt hoztad rám.- szorítottam a kezem a mellkasomhoz.
- Sajnálom. Na szóval nem jössz?
- De, persze, csak intézek egy telefont.
Bill csak bólintott és tovább állt. Basza meg, ez meg akar várni. A francba, ez így necces. Nem akartam mondani neki, hogy húzzon már a jó picsába. De azt sem akartam, hogy hallja a beszélgetést. Csak léptettem a neveket, mintha nagyon keresnék valakit, hogy kicsit teljen az idő.
- Megvárlak a kocsiban. Zárkózz be- mondta végül és elment. Hála a jó égnek.
A fülemhez tettem a telefont és vigyorogva dőltem neki a csapnak.
- Igggen?- vette fel.
- Szia, Tom vagyok. Mit csinálsz?
- Hát igazából most még sétálok kinn, de otthon ki van készítve a popcorn. Szal majd nézlek ám.
- De aranyos vagy.
- Hát az. Csak most ki kellett szellőztetnem a fejem. Egész nap magoltam. De mondom, megnézlek.
- Nem kételkedem. Holnap nem reggelizünk együtt? 11től érvényes vagyok.
- Az nálunk már ebéd.
- Akkor ebéd. Vagy legyen akkor 10. Az már reggeli?
- Bizony. De sajnos nem lehet. Sulim van. Meg Lela is jön. De még a reptérre sem tudok érte kimenni.
Összerezzentem. Végig futott a hátamon a hideg és kitágultak a pupilláim. Itt bizony Gebasz lesz. Méghozzá nem kicsi.
- Hogy hogy?- kérdeztem, mikor már összeszedtem magam.
- Hát, mert jön. Ennyi. Ki vett egy lakást mellettem.
- Mit csinált? És meddig marad?- kezdtem szinte kiabálni.
- Fogalmam sincs!- Sandra indulatosan.- Most mi a bajod?
Akkor kaptam csak magamhoz, hogy kicsit kikeltem magamból.
- Izé. Bocsi, csak izgulok az este miatt.- hárítottam. Kurva nagy hazugság volt. Már annyira hozzá voltam szokva az ilyen jelenésekhez.
- Dehogy izgulsz. Túl laza vagy te ahhoz- nevetett.
- Figyelj, akkor azt mondod, hogy nem tudsz kimenni Leláért a reptérre holnap?
- Azt.
- Akkor majd én kimegyek.
- Micsoda? De akkor nagy felhajtás lesz.
- Nem. Nem szállok ki a kocsiból. Meg semmi sem.
- Jól van.
- Akkor átküldöd nekem a számát? És akkor majd felhívom.
- Rendben, Tom. Te tudod.
- Figyelj. Már várnak lenn. Majd holnap hívlak.
- Rendben.
- Hiányzol. Csók.- tettem le és hatalmas léptekkel indultam kifelé.
Az egész show alatt az elmém valamerre kóborolt. Teljesen le voltam sokkolva. Képtelen voltam úgy koncentrálni, hogy tudtam, ha Lela ide jön Németországba, és nem vagyok ügyes könnyen balhé lehet.
És bizony nem csak Corint veszíthetem el, hanem Sandrát is.
Nem igaz hogy miért kellett megtörténnie a dolognak a szaunában?! Ha nem lett volna, akkor nem kéne ennyire fosnom.
De majd holnap kimegyek Lela elé a reptérre, és szépen elmondom neki, hogy mi is a helyzet. Jó fej csaj. Megértő lesz. Nem lesz semmi geba.sz.
-Tom!!!!!!!!!- ütött Bill a combomra. A műsorvezető már egy órája szólítgatott. Én meg észre sem vettem. Megráztam a fejem, és zavartan néztem körbe. Bill értetlenül bámult rám. Ilyen még nem volt, az biztos. Össze kellett szednem magam. Nem lehet, hogy kikészüljek. De az én hibám. Én voltam ekkora barom hogy 3 csajjal kezdjek egyszerre. Hát most megérdemlem, hogy bűnhődjek.
Próbáltam összeszedni az agyamban a maradék kis emlékeket hogy miről is beszéltek az elmúlt 3 percben. De teljesen kiesett. Mintha ott sem lettem volna. Mondjuk volt benne valami, mert csak a testem volt jelen, az elmém …. Na azt inkább hagyjuk. Belenéztem egy percre a kamerába, de valahogy nem álltam tovább. Olyan hülyén éreztem magam, amennyire csak lehetett egy élő műsorban. Ráadásul Sandrának is pont ma este támadt kedve megnézni a csodás szereplésem. Ami ez alkalommal tényleg csodásan sikerült.
Segélykérően néztem Billre, aki rögtön vette az adást és elkezdett hadarva, hebegni-habogni a fellépések előtti dolgokról, hogy mivel töltjük akkor az időt. Áh, szóval erről folyt a beszegetés. Legalább már ezt is tudom…
A show hátra lévő részében inkább meghúztam magam. Nem akartam még jobban beégni. Pedig azt akartam, hogy majd lazán bejövök aztán lenyűgözök mindenkit, főleg Sandrát. Ha már életében egyszer megnéz engem a tévében. De hát ezt nem így alakult.
Nagyot sóhajtottam mikor elbúcsúztunk a nézőktől és indultunk ki a stúdióból. Senki nem szólt hozzám és én sem senkihez. A többiektől egy méterre lemaradva ballagtam.
Még a kocsiban is tök nagy csend volt. Csak Georg sütött el valami gáz poént, amiről azt hitte, hogy poén. Pedig nem volt az. Legalábbis nekem biztos nem volt, ebben a percben.
Megérkeztünk a lakásba. Én mentem előre. Kizártam az ajtót és belöktem a lábammal, aztán vissza se csuktam. Mentem a hűtőhöz. Nem érdekelt, hogy Bill még egy emelettel lejjebb jár.
Próbáltam becsukni a hűtő ajtót, de mindig kinyitódott. Erőszakosan vágtam bele egy hatalmasat. Bill pont akkor csukta be a bejáratit. Megállt és nézett rám. Úgy tettem mintha nem látnám. Nem akartam észrevenni. Tudtam, hogy beszélni fog. Azt meg végképp nem kívántam.
- Mi van veled?- kérdezte érzelem nélkül.
- Ugyan mi lenne?- én flegmán megvontam a vállán és indultam ki a teraszra.
Bill jött utánam. Némán megvárta, hogy rágyújtsak, majd kivette a kezemből az öngyújtót.
- Tehát hallgatlak.- mondta. Próbálta belőlem kicsikarni a dolgot.
- Nincs mit mondanom.
- Akkor beszéljünk, arról hogy mi volt ez az egész este.
- Mi lett volna, elbambultam. Ennyi.
- Nem. Tom. Nem ennyi! Te is tudod! Imádsz szerepelni. Nem bambulsz csak úgy el.
- Hát most sikerült. - fordultam el tőle. Nem tudtam volna a szemébe hazudni. Tényleg nem. Ő mindig mellettem állt. De most mégis én fordítok neki hátat. De meg rugdostam volna magam.
El kéne neki mondanom, hogy mi van. Hogy Sandra, meg minden. Meg hogy Lela ide jön. Ez egy remek alkalom lenne. De tudtam, hogy csalódni fog bennem, azt pedig nem akartam.
- Elmegyek aludni. Holnap 10-kor már lelépek.- dobtam le a cigimet az utcára. Qrvára hidegen hagyott, hogy valamelyik parkoló kocsin landolt. Indultam be, meg sem várva Bill reakcióját. Érezte, hogy valami nincs rendben. Persze hogy érezte, hiszen ő ismert a legjobban. Lehet, hogy jobban ismert, mint én saját magamat. Viszont egy dolgot nem tudott, és ez miatt sajnos egyre nagyobb volt köztünk a szakadék.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó