| 
 18. rész  2010.06.25. 15:44 
 Szép nyugisan ugráltam fel a lépcsőn. Aztán kizártam az ajtót. Bill pont a konyhában volt. Natasha meg a pultnál ült és nagyon durcás fejet vágott. Itt valami nem klappolt. - Sziasztok fiatalak- ugrottam ki a cipőmből és vigyorogva baszodtam le Natasha elé. Aki csak felnézett rám és unottan le is hajtotta a fejét. - Szevasz Tom.- húzta a száját. Bill felé sandítottam, aki csak forgatja a szemeit, jelezve hogy hagyjam rá. - Te merre jártál?- kérdezte tőlem Bill. Az a helyzet hogy mostanában elég xar volt a viszonyom vele. Szerintem, érzte rajtam, hogy vannak dolgok, amiket nem akarok neki elmondani. - Ki kellett csinálnom pár orosz diktátort. Lazán ennyi.- vigyorogtam. Natasha csak maga elé bámult. - Hey, ez vicces volt- löktem meg enyhén a lány vállát.- Natasha, mosolyog! A várt reakció elmaradt. Vágott egy műmosolyt szinte már gúnyosan. - Mi van Tom? Mi ez a murimámor csak nem, hogy szerelmes vagy?- vigyorgott érzelem nélkül. Szerintem nem is érdekelte a válasz. Billt annál inkább. - Talán- dőltem hátra a székemben és a tarkómon összekulcsoltam a kezeimet. Csak hogy Bill elégedett legyen. Végülis nem hazudtam. Csak épp az volt a bibi hogy lehet, hogy nem a megfelelő lányba voltam. - Figyelj csak Tom. Beszélnünk kéne.- intett Bill aztán közelebb lépett Natashához. De ő nem is reagált rá. Olyan volt, mint egy zombi. - Figyelj csak kicsim. Mindjárt jövünk, rendben?- csókolta Bill végig barátnője nyakát. A lány csak fancsali képet vágott, de nem szólt semmi. Komolyan mondom, kezdtem félni tőle. Elindultunk a teraszra. Kivettem egy szálat az asztalon lévő dobozból aztán Billnek vágtam. Aki épp, hogy elkapta. - Most mit kínzol, tudod, hogy nem lehet?- vágta vissza. Natasha nem csípte, hogyha Bill bagózik. Így megígérte neki, hogyha itt van, akkor nem teszi. - Ne csináld már! Most már szerintem úgy sem fogtok akciózni. Szerintem még smárolni sem, mert a csaj átment élőhalottba. - Ne beszélj már róla így- szólt rám, de azért egy picit vigyorgott. - Tényleg? Mi a baja amúgy? - Semmi. Csak elmondtam neki, hogy nem akartam gyűrűt venni neki most. - Az kemény! És hogy vázoltad fel neki? - Ahogy kell. Mondtam, hogy hallottam, hogy Rebeccának azt mesélte, hogy meg akarom kérni a kezét, és hogy ez nem nagyon igaz. - Hiszti volt? - Nem. Csak kicsit letört és az óta ilyen.. Ilyen fura. Elkezdtem röhögni, mint az állat. Nem tudtam miért, de olyan röhejes volt a helyzet. - Most mi a bajod?- húzta fel a szemöldökét Bill. -és az óta ilyen -ismételtem Bill szavát.- Ez tetszik. Mintha a csajoknál lenne egy ilyen gomb. Ha valami olyat hallanak, ami nekik nem tetszik, átmennek agyhallottba. - Kac-Kac Tom- nem tudom mit szólnál hozzá te is hogyha kiderülne…áhh..mind1, hagyjuk.. nem is tudok példát mondani. Hagyjuk.- legyintett. Én meg csak zavarodottan ráztam a fejem. - Bill most mi van? - Nem érdekes…David hívott. Mondta, hogy menjünk át hozzá vacsorázni. Fel a villájába. Ott lesz mindenki. - Mindenki? Mégis ki mindenki? - Ő mondta így, hogy mindenki. - Hát tesó szerintem a mindenkibe mi is benne vagyunk. - Esetleg…Meg még Az egész banda, Don, Andreas, a Nőink, meg David talán nője: Sandra. - Mi va’?- kerekedtek el a szemeim.- Az baromság! Sandrának semmi köze nincs Davidhez. - Nem vetted észre hogy hogy hajt rá? Vegasban is teljesen rá volt startolva a két bigére. - Milyen kettőre? - Hát tudod ki az a másik. A Miss Felsőbb hatalom? - Mi van? Miss Felsőbb hatalom? - Nem láttad, hogy hogy nézett ránk? - Nem is ismered!- nevettem. - Mintha te ismernéd. Csak vigyorogtam, de nem mondom semmi. Hát a testét azt nagyon jól ismertem, az biztos. - Meg nem is akarom megismerni!- makacskodott Bill. Vigyorogva fordítottam neki hátat és nagyot szívtam a cigimbe. Dehogynem akarja, csak a fasz még magának sem tudja beismerni. Mert az agyacskája mást mondd. Mindig így makacskodik. - És figyelj csak mikor is, megyünk Davidhez?- nyomtam el a cigit. - Tudja a tököm. Majd estefelé. Gondolom még David is, felhívja a többieket. - Szerintem, már megtette. Ne légy olyan egós, hogy abban a tudatba ringasd magad, hogy téged hívott először.- löktem meg a vállát. - Már pedig így van. - Tévedsz. Hogyha állításod szerint David nyomul Sandrára, valószínűleg őt hívta előbb. - Nah, jól van Tom, hagyjál békén! Délután 2 van. Mit csinálunk még estig?- kérdeztem. - Hát…Tudja a faszom. Én bemegyek az biztos. De te maradhatsz itt, beszélgetni a galambokkal vagy inkább a sirályokkal- pislogtam édesen. - Sirályokkal? Minek? - Áhh, ez hosszú sztory- legyintettem.- Te inkább húzzál be a hercegnődhöz, akinek most kiszívták az agyát. Bill fejcsóválva elment mellettem. Közben a középső úját végig felém, tartotta kinyújtva. Csak mosolyogtam. Aztán gyengéden lecsaptam a kezét. Nem szólt semmi csak bevágta az ajtót. Kimentem a korláthoz és neki támaszkodtam. Kémleltem az eget hátha meglátok egy sirályt. Kezdtem csípni azokat a tollasokat. Olyan jópofák voltak. Kivettem még egy szál cigit aztán rágyújtottam. Miért kell hazudnom Billnek? Én tényleg el akarom neki mondani a dolgot meg minden, de egyszerűen nem megy. Pedig csak nagy levegőt kéne vennem és túlesni rajta gyorsan. Aztán biztos minden könnyebb lenne. És nem nőne tovább köztünk a szakadék. Egy ideig biztos morogna, de aztán csak megbékélne. Ismerem. Már csak azt kéne kiszopnom a kisujjamból, hogy mivel is tudnám leghasznosabban eltölteni az időt a vacsoráig. Benyúltam a telefonomért és hívtam Cori-t. - Igen?- vette fel nagy nehezen. - Hello Baby. Merre vagy? - Szia életem- változtatta meg a hangját.- Masszíroztatok. -Irigyellek.- nevettem. - Igen, csak új srác van bent és olyan állat mód, csinálja.- vette suttogóra.- De most éppen kint van, mert az összes olajt rám kente. Tiszta lökött. - Hát akkor mondd meg neki, hogy finomabban dolgozzon, mert jön a pasid és szétveri.- Istenem, hogy ennek a csajnak mekkora gondjai vannak. - Jól van, mondom. Csak szerintem, nem tud németül. Szerintem orosz. - Akkor meg miért suttogsz? - Hát, mert azt biztos megértené, hogyha szidom. Aztán még erősebben dolgozna meg. És tudod, hogy azt mennyire nem bírom. - Azért mégis irigyellek. Lehet, hogy nekem is el kéne mennem.- gondolkodtam, bár tudtam, hogy biztos nem mennék. Hülye lennék. - Majd én megmasszírozlak. - Juj, de xarul hangzik- dőltem neki a korlátnak, és a könyökömmel támaszkodtam rajta. Bejött a dolog. - Figyelj, le kell raknom, mert már itt van. De majd csörgök, ha kész vagyok. Átnézhetnél hozzánk. - Jó rendben. Este ugye akkor jössz Davidhez? - Ja igen, persze. Na csók. Visszamentem a házba és rögön a nappali felé vettem az irányt. Beugrottam a kanapéba is a kezembe vettem a távirányítót. Aztán elkezdtem keresni valami baromságot, hogy elüssem az időt. |