Kiszálltam a kádból, becsavartam magam egy törölközőbe, majd bementem a szobámba felvettem egy melegítőt, egy felsőt, és lecsoszogtam a konyhába valami chips-ért, vagy valami ilyesmiért, amit film közben ehetek. Elkezdtem válogatni a filmek közül.
- Szerelmes? Nem. Horror? Nem azt sem. Mese... nem. Szörföljetek lúzerek. Vígjáték. Jó lesz most ez. És fél 2-ig végzek is vele.
Leültem a kanapéra, ölemben a chips, és indul a film. Körülbelül a film felénél aludtam be. Valahol ott. Elég fáradt lehettem, bár úgy éreztem nem vagyok álmos. A csengőre keltem fel. Istenem ez a csengő... mostanában valahogy mindig az kelt fel. De még nincs is fél 2... akkor Domi nem lehet. Nem is ő volt, mert csak hülyeségből csengetett, aztán bejött kulccsal.
- Szia apa. Azt mondtad, csak később jössz.
- Szia... csak tartunk egy kis szünetet. Gondoltam hazajövök megnézni miujság, meghogy hazaértél-e már.
- Jah értem.
- Ebédeltél már?
- Nem... majd megyünk Domival enni valahova.
- Ahham és mi jót csinálsz?
- Hát fürödtem... aztán filmet akartam nézni, csak elaludtam.
- Ahham...
- Nah jó ki vele... miért jöttél... - :D
- Hát nagy baj lenne lemondani azt az ebédet?
- Mert?
- Mert szeretnék veled beszélni... és gondoltam akkor elmegyünk és eszünk is valamit közben.
- Fontos?
- Eléggé.
- Akkor felhívom Domit. - azzal elindultam fel a szobámba, tárcsáztam Domit, és szóltam neki, hogy most kért apa, hogy ebédeljek vele, mert valami fontosat akar. Megértette, és az ebédet áttettük vacsorára. Akkor már csak nem jön közbe semmi.
- Nah?
- Átettük az ebédet vacsira... ugye akkorra nincs semmi?
- Nem... akkorra nincs... mert úgyis bent leszek este... Sok dolgom van még bent.
- De mondd már el... naaa légyszi...
- Nem... majd a maga idejében...

***

- Nah tehát miről van szó? - kérdeztem apát már az étteremben... Én rendeltem pizzát ő meg valami... valami... nemtudommit...
- Nah szóval... Elég jól ismered a Tokio Hotelt... - kezdett bele így... itt éreztem, hogy nem is tudom igazán, hogy jóra, vagy rosszra számítsak.
- Igen... és?
- Nah azon a party-n - ami nem biztos hogy úgy sikerült ahogyan szeretted volna... - a managerükkel találkoztam... vagyis vele is... ma velük tárgyaltam... és a legfrissebb dolgok szerint én csatlakozok hozzájuk, mint producer...
- De... te nem rendező vagy?? Mármint filmeké??
- Jó hogy így örülsz...
- Nem... én örülök... vagyishát... semmi közöm hozzá... a munkádba nincs beleszólásom... de a rendező és a producer... két külön kategória...
- Először is... a filmrendezést kezdem unni... meg most nincs semmi felkérés... azért vállaltam el... és ez sem lehet olyan nehéz...
- Hát te tudod... de kezded unni??? Nem úgy volt, hogy ez életed munkája??
- De... csak mondom... most nincs új rendezés... nincs új munka... lefoglalom magam ezzel...
- Ez így egy kicsit úgy hangzik, mintha munkamániás lennél... De Davidot nem zavarja, hogy te rendező vagy, nem pedig producer-féleség??
- Hát nem nagyon... azt mondta, ha nem megy valami, majd összehozzuk ketten... utána meg majd belerázódok...
- Állj! Belerázódsz??? Ezentúl te is részt veszel a lemez munkáiban? - esett le végre a lényeg.
- Remélem...
- Hát, mint már mondtam, te tudod...
- Figyelj... több 100 nyávogós elkényeztetett sztárocskával dolgoztam már együtt...
- Igen tudom... ezért nem megyek be soha a forgatásokra megnézni téged... - húztam ironikus mosolyra ajkaimat.
- Ha azokkal elbírtam... négy 20 év körüli srác nem lesz nagy falat... ráadásul normális fiúk... de ezt nem hiszem, hogy pont neked kell magyaráznom...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.