23. rész
2010.06.27. 14:41
- Hát igen... de... miért is mondod ezt nekem?
- Hát csak gondoltam érdekelne... vagy ha nem is érdekel a lányom vagy... gondoltam megosztom veled...
- Nos apa... én most őszinte leszek... eddig sem szóltam bele a munkáidba... hogy kivel vagy kivel ne forgass... szóval érted... és most sem fogok. És nem is szeretném, hogy belevonj a dolgokba. A te munkád számomra általában tabu marad.
- Nem örülsz?
- Apa ezt már kérdezted egyszer, de örülök, hogy próbálsz életmódot változtatni, és ilyenek, de valld be te is, hogy a munkádhoz semmi közöm. Szerintem már ezt Daviddal elintéztétek, és ha nem tetszene a dolog sem engedném, hogy visszavond. Drukkolok, hogy ez a munka összejöjjön, és hogy ugyan olyan sikeres legyél benne, mint rendezői állásodban.
- Hát köszi... és hidd el, hogy én is remélem... de ha nem haragszol meg...
- Vissza kell menned... - szóltam közbe a mondani valójának. - Semmi baj menj csak... már úgyis befejeztük az ebédet.
- Rendben. - majd kimentünk az autóhoz, és hazavitt.
- Apa!! - szóltam utána amikor kiszálltam az autóból.
- Mondd!
- A fiuk is bent vannak most veletek?
- Amikor eljöttem még nem voltak bent. Hívd fel Tomot nyugodtan.
- Öööö... én nem az... nem azért kérdeztem... csak... csak érdeklődtem... nah szia... - majd bementem a házba.
- Huhh ez elég érdekes egy helyzet volt... - gondoltam miközben ledobtam a cipőmet - nah mindegy... mert erre az apára várok már hónapok óta... ez hiányzik. Régebben is ilyen volt ő... csak mióta anya elment... alig beszélt velem... alig jött el velem valahová... alig voltunk együtt valahol... Még a beígért utazás is elmaradt. Spanyolországba mentünk volna a nagyiékhoz. De lemondta a munka miatt. Mind1... De most úgy érzem kezdenek alakulni a dolgok. A fiukkal fog dolgozni... milyen furcsa lesz... a fiuk... Tomot fel kell hívnom. - tárcsáztam is.
- Nah már fel se veszed?? - kérdeztem harmadik próbálkozásra már... sokadik csörgés után, és újra lenyomtam a telefonom. Idegességemben előjött egyik rossz szokásom. Földhöz vágtam a telefont. Megbeszéltük, hogy hívni fogom, és akkor most nem veszi fel azt a kurva telefont. Legszívesebben nem is tudom mit csináltam volna... Kiabálni... kivel? Verekedni... kivel? A falat meg nem bántom... Felmentem a szobámba és megkerestem a táskámban a cigimet. Ez a második rossz szokásom. Többen is mondták már. Nem hiszik el, hogy le tudom tenni, ha le akarom. Csak most nem nagyon akarom. Cigivel és kedvenc - lila-fekete - öngyújtómmal kimentem az erkélyemre. Élvezettel gyújtottam meg a cigimet, majd szívtam bele újra és újra. Miután már két szál is az én tüdőmben végezte, úgy éreztem eléggé nyugodt vagyok már ahhoz, hogy lemenjek és összeszedjem a telefonomat. Hiába valami ütésálló borítás van rajta, olyat még nem találtak ki, ami nekem is ellenáll. Szegény telefonomat jól elintéztem. A hátulja leesett, az aksi egy fél méterrel odébb... hát igen... most ennyire voltam ideges. Bekapcsoltam, majd megvártam míg betölt teljesen, és újra próbáltam hívni Tomot. Megint nem vette fel, de most csak átkoztam kicsit, majd úgy döntöttem elugrok Domihoz.
- Hát hello... nincs kedved elugrani velem egy gyors cigire a parkba?
- Nem dohányzom...
- De én igen...
- Nah akkor menjünk... - vette fel a cipőjét.
- Jó csak még elugrunk valahova... meg is kéne venni azt a cigit.
- Jah okés. - indultunk el mind a ketten.
***
- Egyébként miért érzem úgy, hogy valami nincs egészen rendben? - kérdeztem, mikor egymás után körülbelül a negyedik, vagy ötödik szálat szívtam el.
- Mert nincs minden egészen rendben...
- Elmondod?
- Az egyik apa...
- Megint veszekedtetek?
- Nem... épp ez az, hogy tök jól kijöttünk ma meg minden... képzeld új munkája lesz...
- És akkor mi a baj?
- A Tokio Hotel producere lesz... mondjuk nem értem miért zavar... csak van bennem egy olyan érzés, hogy csak figyelni akar vagy nem tudom... Tegnap is túl kedves volt... ma is... meg nem is ért ehhez... rendező basszus...
- Hát most tényleg nem értelek, de szerintem nem akar figyelni... azt meg tudja tenni anélkül is, hogy munkát váltana... és a másik?
|