Másnap dél körül úgy keltem, mintha álmodnék... Tom mellettem... és lentről anya hangját hallottam... Felültem, és megdörzsöltem a szemeim, majd kiszálltam az ágyból. Csak óvatosan, nehogy Tom felkeljen. Olyan aranyosan szuszog miközben alszik. Betakartam jobban, és kimentem az erkélyre. Hideg volt... esett az eső és fújt a szél... fáztam... és lentről még mindíg hallottam anya hangját. Elindultam befelé, és csak akkor láttam, hogy Tom is felkelt.
- Jó reggelt.
- És nem álmodok neked is... - szólalt meg egy csók után.
- Miért álmodnál?
- Felkelek és te jössz be az erkélyről...
- Már értem...
Összeszedtem néhyán ruhát, majd elvonultam a fürdőbe. Lezuhanyoztam és rendbe szedtem magam. Utánam ment Tom is. Majd lementünk a konyhába és akkor hittem még csak azt, hogy álmodok... 3-an ültek a konyhában... apa, anya... és egy ismeretlen pasi, aki anya kezét fogta... Apa tök természetesen köszöntötte Tomot... nem is dumált semmit, hogy itt aludt... a kicsi lányával... egy ágyban... semmi... Anyánál már másképp voltak a dolgok.
- Anya... ő a barátom Tom. Tom ő az anyám Laura.
- Öhm... - vakarta a fejét Tom - Jó napot! Tom Kaulitz vagyok. - nyújtott kezet anyának.
- Hello. Laura Tiefensee. - nem nézte jó szemmel a dolgokat. Csak méregette Tomot.
- Kislányom... ő itt Alan Tiefensee. Az új férjem. - ekkor esett le az egész. Anya 3... lassan 4 hónap alatt újra férjhez ment... Beszéltek körülöttem, de nem figyeltem semmire. Ez teljesen leblokkolt. Akkor eszméltem, amikor Tom meglengette előttem a kezét.
- Öhm... elnézést... elkalandoztam... - Tom intett, hogy inkább elmegy, én pedig kikísértem. - Majd ha ennek az egésznek vége - remélem minnél hamarabb - felhívlak oké?
- Rendben.
- De mostmár vedd is fel.
- Fel fogom...  szia kicsim. - majd egy forró csókkal búcsúzott.
Visszaérve még mindíg nem változott semmi. Ugyan úgy ültek mind a hárman az ebédlőasztalnál. Anya meg az a pasi... - a nevére sem emlékszem már... - ültek egymás mellett, a kezeik összefonódva, apa pedig velük szemben. Leültem apa mellé. Nem tudom... nem tudtam anya mellé ülni. Ott ült mellette az az ember, aki tönkretette a családunkat. Aki miatt én is tönkretettem magam...
- Hogy-hogy itt vagy anya? - törtem meg a percek óta tartó csendet.
- Először is kezdjük ott, hogy ki volt ez a fiú? - robban a bomba. Gondoltam én teljesen naívan, hogy ez lesz a legrosszabb az egészben.
- Anya... mintha nem mutatkozott volna be... ő volt Tom, a barátom.
- És te pedig 17 éves vagy!! 17 ÉVES!!! Mi az, hogy 17 évesen nálad csak úgy itt alszik ez a fiú?
- Nah jó... anya... 3 hónapja leléptél... semmit nem tudsz azóta rólam... rólunk... és idejössz és dumálsz Tomról... szeret... és én szeretem... ez a mi dolgunk...
- Lexa... édesanyádnak igaza van... 17 évesen nem vagy kicsit túl fiatal ehhez? - itt telt be a pohár... az a faszi meg végképp nem dumáljon az életembe. A nevemen és azok kívül, hogy ki a pasim semmit sem tud rólam.
- Nah álljunk meg egy kicsit. Lehet, hogy bunkó leszek, de maga semmit nem tud rólam... és nem tűröm el, hogy egy vadidegen, - aki a nevemen kívül semmit nem tud rólam - beleszóljon a dolgaimba.
- Kislányom nyugodj meg... - szólt közbe apa, hogy kicsit lenyugtasson.
- Anya... miért jöttetek?? Miért hoztad őt ide?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.