***/a kapu előtt/

- Te Mandy... ez most akkor kivel is van együtt? - Monica.
- Az előbb Tommal smárolt... de most Gustavval cigizik... csinálj képeket... naa... igyekezz már... - Mandy - szar lesz ennek a csajnak bazdmeg... fel a netre, és már a fél világ utálni fogja... Tommal vannak róla képek?
- Csináltál?
- Nem... lefagytam...
- Hát én is...
- A jó Istenbe, hogy veled semmit nem lehet csinálni...
- Bazdmeg Mandy... tudod nagyon jól, hogy Tom az enyém... ez a ribanc meg rácsimpaszkodik és a szájába mászik... csodálkozol, hogy lefagytam...
- Nah okés... ne veszekedjünk, mert észrevesznek minket...
- Télleg... szegény Tom...
- Ott jön ő is... gyerünk képeket... semmit ne hagyj ki... - s a gép csak kattogott, míg Tom odaért, majd odalépett az ismeretlen lányhoz és szájoncsókolta... eközbene gyik lány sem szólalt meg.
- Odamegyek és megverem... - indultan Monica, és lerakta a gépet a földre.
- Csillapodj már basszus... egyszer úgyis itt hagyja őket... a fiúk mindíg egész éjszakába nyúlóan dolgoznak... csak nem marad itt velük addig...
- Isten baszná meg...
- Ha Tomra gondolsz szerintem már megtette...

***

- Apa amúgy minek kell nekem bevásárolni?
- Ma nem maradunk túl sokáig... és a holnap is szabad... átjönnek a fiúk és még egy páran...
- Jajj értem már... de mit vegyek akkor?
- Hát mindent, ami kell a grillcsirkéhez, tartármártáshoz meg a krumplihoz, mag valami salátához. Meg amit még gondolsz, hogy kellhet.
- Jó... de szerintem akkor én indulok is...
- Rendben... elkísérjen valaki?
- Iiii... Nem... - gondolkodnom kellett ezen. Azok után, hogy hallottam a féltékeny fanok véleményét délután, nem biztos, hogy egyedül az utcára mertem volna menni. De nem akartam apát ezzel is stresszelni. meg úgy gondoltam, hogy már csak elmentek... csak van más dolguk nekik is... Úgy gondoltam...
- Rendben... pénz van nálad?
- Pénz nincs... kártya van... nah mentem... - adtam apa arcára egy puszit, majd sorba minenkinek.
- Vigyázz magadra cica... és bármi van... szólj... - célzott a délutáni beszólásra.
- Ha kell szólok... nah szia... - adtam neki is egy csókot, amit viszonzott, majd elindultam kifelé, és bezárta utánam az ajtót.

***

- Mandy!! Figyelj!!! - rázta meg barátnőjét Monica. Többen voltak már, mint kettő... körülbelül 6-an. Lexának egyedül nem biztos, hogy van esélye ellenük. Pontosítok... biztos, hogy nincs esélye.
- Mi van?
- Most jön kifelé...
- Képeket!!! Azonnal... aztán meg megnézzük hová is megy.

***

Beültem az autómba, majd kihajtottam az utcára, ahol láttam, hogy mostmár nem 2, hanem 6 fan áll. Kameráik készenlétben, és nem voltam biztos abban, hogy csak a kamera van náluk. Kicsit berezeltem tőlük, de elhajtottam mellettük, lángot szóró szemeik kereszttüzében. Utam egyszerűen az egyik hipermarket közelébe vezetett. Igen... egy gazdag és híres lány is jár ilyen helyekre vásárolni... ő is csak ételt eszik... Leparkoltam, majd azt hittem, rosszul látok...
Az autó, ami délután és amikor még eljöttem ott állt a stúdió előtt, az most itt parkolt le tőlem nem messze.
"Mi baj lehet... akárkié lehet az a kocsi..." - nyugtattam magam... ám amikor megláttam, hogy 3-4 felbőszült lány ül az autóban, ismét elfogott a félsz... 5 vagy 6 körül járt az idő, de még sütött egy kicsit a nap, ezért feltettem a napszemüvegem... és teljesen nyugodtan sétáltam el melletük... A tárolóból kihúztam egy kosarat, majd magam előtt tolva azt indultam el befelé az üzletbe.
- Nah nézzük mi is kell... - sóhajtottam el magam, ezen szavak halk kiadássa közben. Majd elindultam a zöldséges pult felé, raktam a kosárba krumplit, paradicsomot, paprikát meg azt, ami egy salátához kellhet. A húspulthoz mentem, vettem csirecombot, amit segítséggel vettem meg, mert fogalmama nem volt, hogy mennyit vegyek belőle. De a srác a ki kiszolgált segítőkész volt, és szerintem jó szakács is és segített szívesen. Bár lehet, hogy csak bejöttem neki.
- Nah még a fűszerek... - indultam a fűszeres stand felé, belepakoltam mindent, ami onnan kell, és elindultam a pénztár felé.
- Hééé te ott!!! Fekete pulcsiban!!! - félve, - és remélve, hogy nem azok akikre gondoltam - fordultam hátra és vettem észre, hogy hiába reméltem. - Te!! Te!!! Állj csak meg!!! - mintha nem is figyelnék rájuk indultam tovább, de futni kezdtek és utol értek...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.