A konyhában álltam és Corn Falkes-t ettem egy kis tálból, amikor Lela jött ki.

- Jó reggelt- köszönt ásítva karba tett kézzel.

- Neked is.

- Mi a helyzet?

- Semmi. Mit csinálsz ma?

- Tudod te is nagyon jól. Pakolok. Megmurdálnak a virágjaim.

Csak mosolyogva csóváltam a fejem aztán bekaptam a kanalat, amin egy gigászi falat várta, hogy lecsússzon a bendőmbe.

Segítettem összepakolni Lelának. Aztán hazavittem a kocsimmal.

- Hiányozni fogsz.

- Tudom. De nem kell félni, nem örökre megyek.- nyomott egy puszit az arcomra.

- Segítek- szálltam ki a kocsiból.

- Dehogyis is. Menjél inkább haza. Vagy ha már erre jársz, ugorj fel Sandrához.

- Kac-kac…

Lela becsukta az autó ajtót és felment az ajtóhoz onnan integetett. Én rávilágítottam a kocsi világításával, ő csak bemutatott a másik kezét pedig az arca elé tette, hogy ne süljön ki a szeme.

Dudáltam még egyet búcsúzásul, aztán hazamentem.

- Lela?- kérdezte Bill a teraszról.

- Haza ment.

- Mit csinált?- emelte fel a hangját. Nem láttam az arcát, de gyanítottam, hogy elsápad.

- Mi van, még meg akartad répázni?

- Nem te vagyok, Te pöc.s! Én tiszteletben tartom a barátnőmet!

- Ne hazudj, mert megnő az orrod...nem a farkad, az orrod.- fenyegettem a mutató ujjamat kinyújtva.

- Istenem, Tom ez a kibaszott zokni agyadban élő logika. Borzalmas. Kezeltetned kéne.

- Neked meg testi hátrányaidat kéne kezelni. -Dobtam meg a konyhából egy naranccsal. Bill elhajolt, és a narancs repült tovább az utcára. Aztán nagy csattanás és boom. Dudaszó és anyázás. Bill rögtön leguggolt, hogy ne lássák.

Bizonyára a narancs egy kocsi szélvédőjén csattant.

Bill nagy szemekkel guggolt rám nézve és erősen koncentrált, hogy ne röhögjön.

- Te elmebeteg állat!- kiabált fel a sofőr a lakásunkba.- felmegyek egy láncfűrésszel, és kettévágok mindenkit!

Nem bírtam tovább, elkezdtem röhögni, mint a xar. Aztán hirtelen repült a már súlyos testi sérült narancs és szét placcsant az ablakunkon.

- A qrva anyádat!- kiabáltam ki a tagnak és elmentem a narancs mellett, aminek a leve lassan folyt le az ablakon.- Ne hozzánk dobd te fas.zkalap.- kiabáltam le a pasasnak, aki a kezét a szeme elé téve, napellenzőnek, felfelé nézet t.- Az alattunk lakó 7 éveseknek dobáld, jó, Te köcs.ög. Ne nekem, mert le megyek és betömöm a szádba. Jöhetsz fel takarítani!

- Bocs, haver, azt hittem te voltál.

- Persze! Pont baseballoztam egy qrva naranccsal te IQbajnok!

- Nagyon sajnálom.- emelte fel a kezét, aztán visszaszállt a kocsiba és beindította az ablaktörlő t.

- Jürgen, Klaus! Kis xarosok! Jöhettek fel takarítani a műveteket!- kiabáltam el az "alsó szinten lakó kissrácoknak" Akik nem is léteztek.

- Tom, te egy állat vagy- csóválta a fejét Bill és már a földön fetrengve röhögött.

- Az, -vettem fel egy kicsit az ablakról lecsurgó narancs pépből és oda dobtam Bill lába elé.- Ezt a fo.st meg takarítsd fel!- indultam be a szobába, közben pedig egy hitvány sunyi vigyorral az arcomon beletöröltem a kezem a konyharuhába.

Ledőltem az ágyra és ránéztem a telefonomra. Semmi. Davidtől jött egy SMS, hogy ma vip buli lesz egy jó clubba, ahová az egész banda és egy pár span is hivatalos.

Sandráról nem tudtam semmit. Gondolom nem kicsit be volt rágva.

Felnéztem az üzenetrögzítőmre. A kis zöld led örülten villogott. A mellette lévő kijelzőn meg az egyes szám volt. Jött egy hangpostám. Ezt a telefont szinte senki nem használta, csak úgy volt. David is szerintem csak életében egyszer hívta. Egy személy hagyott üzeneteket mindig erre. De rá most a legcsekélyebb esély sem volt.

Vagy mégis?

Hello. Szandra vagyok. Rég beszéltünk. Most indulok az egyetemre. Két előadásra kell beülnöm ma. Lesz köztük egy másfél órás szünet. Nincs kedved beülni egy kávézóba? Majd hívj. síííp.

Megsemmisülve álltam az üzenetrögzítő előtt.

Üljünk be egy kávézóba. Mindig így adta tudtomra hogy örülten kíván. Így Cornelianak sem lett volna gyanús, hogyha esetleg lehallgatja. Meg semmi.

De akkor, most mi a faszom van akkor? Meghallgattam 1*, 2*, 3*.. De mindig ugyan ezt mondta. Nem hazudott a fülem. Reméljük az elmém sem. Már pont nyúltam a telefonomért, mikor megláttam a dátumot. Lassan már egy hónappal eltelt.

A QRVA ÉLETBE! Bexart az üzenetrögzítőm. Belerúgtam egyet az asztalba, aztán pedig megfogtam az üzenetrögzítőt. Nem izgatott, hogy kitéptem az adapterét a konnektorból, és hogy kiszakítottam egy csomó kábelét. Fogtam és kibasztam a nyitott ablakon.

- Ez már nem Jürgen és Klaus!- kiabáltam a repülő tárgy után. Az pont a lakásunk melletti parkban landolt valamelyik fán.

Majd a hajléktalanok leszedik, aztán azt hiszik, hogy UFO jeleket foghatnak vele. Vagy majd eljátszik vele valami gipszi gyerek.

Küldtem egy sms-t a tagoknak, hogy este készüljenek egy orgiára. És hogy megdöntöm a "hánynővanmegegyestealatt" csúcsomat, szóval Don vigyázzon, mert lekörözöm híres ember létemre, akinek vigyáznia kellene. Főleg most hogy a sajtó engem monogámnak tart, akit otthon vár az asszony. De hát most már nem érdekel. Jöjjön csak a botrány..

Eközben Sandra kezébe vette a legújabb Playboy katalógus számát. A kiadó már egy nappal előbb akarták neki postázni, de nem. Ő szeretett veszélyesen élni. Úgy több volt a kockázat, ha akkor kapja meg mikor már bármelyik ember a kezébe veheti.

Gyors aláfirkantotta a futárfiú papírját, aztán pedig adott neki egy kis aprót.

Nem mintha nem lenne neki elég annyi fizetség, hogy láthatja a Playboy legújabb címlaplányának testét egy szál francia bugyiban és egy kis toppban, ráadásuk ő szállíthatja ki neki az első kinyomtatott példányt, ami ma kerül a polcokra, és már bárki megcsodálhatja.

Vidáman és egyben félve bontotta ki az újságot a fogában. Aztán kiköpte a kis fólia darabot, ami a foga közé ragadt az erőszakos csomagbontásban.

Bevetődött az ágyba és izgatottan kezdte lapozni.

Minden újságot kiolvasott, ami a kezébe került. Nem lapozott bele összevissza. Vagy csak a kiválasztott cikkeken bújta át magát. Nem. Ő minden betűt kiolvasott szépen sorjában. Nyitott volt minden témára, ha nem is tetszett neki. Szeretett tudni minden dologról.

Most is így tette. Hiába remegtek a lábai, és hiába volt ő, aki megkapta az újság történetében először, hogy 7-szer 2 oldalas fotók álljanak a lapban az ő képeivel.

Mosolyogva nagy levegőt vett, aztán kinyitotta a legeslegelső oldalon a vastag újságot. Hát akkor hajrá! Olvassunk!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.