| 
 52. rész  2010.08.09. 13:06 ***
 - Hello Haver! Georg vagyok!
 - Hello! Mondd.
 - Ma este buli...
 - Lexának?
 - Megígértem neki... - :)
 - Értem... Hol? Mikor? Kikkel?
 - Hol? Hát azt még én sem tudom, de amire kell, addigra kitalálom. Ma este... És a kikkel-t akartam veled megbeszélni...
 - Értem... hát szerintem először is azok, akik a parkban is ott voltak...
 - Hát kössz... mintha olyan sok időt töltöttem volna velük...
 - Mielyt letettük küldöm a számokat sms-ben... Aztán még elküldöm pár jó arc számát...
 - Kössz... nah megyek szervezkedek tovább... meg még összeszedek embereket... Hello!
 - Hello! - majd letették a telefont.
 - Ki volt az? - mentem oda hozzá már otthon, az erkélyemen.
 - Georg. - puszilt meg, majd leült az egyik székre és az ölébe húzott - Figyelj...
 - Igen?
 - Mi van Domival és Georggal?
 - Nem tudom... Georg mondta, hogy valami nem stimmel, de Domival már 2 napja nem beszéltem...
 - Csak mert Georg ma úgy jött be, hogy látszik rajta, hogy szarul van... nem sűrűn láttam még így...
 - Beszélek ma Domival... estefele úgyis átjön...
 - Van egy olyan érzésem, hogy nem jön át...
 - Mert?
 - Mert te se leszel itthon...
 - Mert?
 - Majd meglátod!
 - De miért??? - :)))
 - Tudsz mást is mondani? - már ő is csak nevetett a hülyeségemen.
 - De miért?
 - Nah jó... elég, mert idegesít... - :)))
 - Jól van... - fordultam el tőle.
 - Nah gyere ide... - fordította vissza az arcom, majd megcsólkolt.
 - Gyertek le enni! - hallottuk lentről apát.
 - Szerintem menjünk le...
 - Szerintem is... - mondtam, majd felálltam az öléből, és elindultunk lefelé.
 - Most vak vagyok, hülye, vagy tényleg 2 teríték van hármunkra?? - kérdeztem, amikor megláttam, hogy csak két teríték van.
 - Egyik se vagy... csak ketten esztek... - mondta apa.
 - Miért? - és Tomből előtört a röhögés.
 - Mi van? - nézett rá.
 - Semmi... csak tudod... a hülyeségeim... - mondtam apának.
 - Jah... a miért... - :))) - Amúgy... öhm... igen... csak ketten esztek...
 - Hova mész?
 - Viviennel talákozok... - félve nézett rám... Nem tudta hogyan reagálnék.
 - Együtt vagytok?
 - Nem...
 - Értem... azért remélem összejön... - majd leültem és enni kezdtem. Apa elment a szobájába öltözni, meg készülni, majd rövidesen el is ment otthonról.
 - Nem is vagy ideges, hogy apád Viviennel van?
 - Igazából nem tudom... olyan semleges érzés... a múltkor kiborultam... akkor még reménykedtem abban, hogy összejönnek anyával... ma pedig már látom, hogy az a legjobb, ha soha egy szót se beszélnek egymásal...
 - Te tudod cica... - :)
 
 ***
 
 - Kész vagy már??? - nyitott be Tom a szobámba.
 - Nem... - még mindíg törölközőben állok a szekrény előtt... tanácstalanul...
 - Pedig sietned kéne...
 - De így... legalább azt mondd el, hogy hova megyünk...
 - Buliba... ennél többet én sem tudok...
 - És a bulin belül... mondjuk helyszín?
 - Nem tudom... Georg azt mondta, hogy sms-ben küldi...
 - Nah mindegy... - majd elkezdtem kiszedni, hogy mik közül választok. Elmentem öltözni meg készülni a fürdőbe, magammal vivve az összes ruhát, amit kipakoltam...
 - Azt mind felveszed?
 - Nem... csak egy párat... - majd nyomtam egy puszit a szájára, és elindultam a fördőbe. - Sietek ígérem. - Majd eltűntem a fürdőszoba ajtó mögött. Tom kényelembe helyezte magát az ágyamon, és bekapcsolta a TV-t.
 Végül egy miniszoknya, egy flitteres fekete felső, és egy teljesen egyszerű öv mellett döntöttem. Sminkeltem, kivasaltam a hajam, majd kimentem a felesleges ruhákkal a kezemben, és visszaraktam őket a szekrénybe. Miközben pakoltam éreztem, hogy Tom egyre közelebb jön hozzám, majd hátulról átölel.
 - Elképesztően nézel ki!
 - Köszi... tudom... - mondtam, miközben kiszedtem a ruháimhoz illő táskát a szekrényből. Majd tovább sétáltam egy picit a cipőimhez.
 - Ugye tudod, hogy ez nem sokáig lesz rajtad... - utalt a felsőmre és a szoknyámra.
 - Volt egy ilyen sejtésem... - mondtam, miközben felvettem a cipőmet.
 - Akkor ezt megbeszéltük ugye?
 - Hmmm... talán... - majd nyomtam a szájára egy puszit.
 - Csak ennyi?
 - Nem késünk el? - pislogtam ártatlanul.
 - Nah ezért még kapsz... csak várjál... - mosolygott Tomosan.
 
 
 
 
	            |