Bill Kaulitz: Idősebbek lettünk, de nem érettebbek!
A Tokio Hotel március 10-én Moszkvában fog színpadra lépni a Humanoid koncertturné keretében. A vita arról, hogy milyen stílusú zenét játszik a "Toki" (így nevezik a bandát az orosz rajongók) - emo vagy meghatározatlan pop - már régóta nem téma. Ma már senki sem csodálkozik azon, miért néz ki a banda frontembere, Bill Kaulitz úgy, mint egy kisminkelt robot. A Tokio Hotel a bizonyíték a sztárrá státuszolt celebrityk között, akik bármit megtehetnek. Vagy mégsem? Erre a kérdésre próbáltuk megtalálni a választ, Bill Kaulitz-cal beszélgetve.

Elle girl: A Humanoid albumotokon sokkal felnőttesebb hangzásotok van, akárcsak a 30 éves rockereknek.
Bill: Hogy őszinte legyek, ez a lemez teljesen másmilyen lett, mint ahogy azt kezdetekkor elterveztük. Úgy döntöttünk, megnézzük, mi történne, ha minden egyes tag azt játszaná, amit akarna. Kísérletezni akartunk a hangszerekkel. Ennek eredményeképpen egy új hangzást kaptunk. Véletlenszerűen történt.

Elle girl: Sok új dalotokban kapott helyet szintetizátor. A 80-as évek zenéje inspirált titeket?
Bill: Igazából mindannyian másmilyen zenét hallgatunk. De amikor a stúdióban ültünk, semmi mást nem hallgattunk meg a saját felvételeinken kívül. Saját magunkra koncentráltunk, és arra, amit el akarunk érni. Kipróbáltuk, hogyan tehetnénk a banda hangzását még intenzívebbé, ezért sokat kísérleteztünk a stúdióban, és mindez belülről jött.

Elle girl: Ez a második angol nyelvű albumotok.
Bill: Igen, de van egy különbség. A Humanoidot két változatban jelenítettük meg: Angolul és németül. És ezentúl minden lemezünk ugyanígy fog majd megjelenni.

Elle girl: Angolul vagy németül énekelsz legszívesebben?
Bill: Az angol és a német egyaránt fontos része az életünknek. Nem tudom őket szétválasztani. Amikor Amerikában turnéztunk, a legtöbb dalunkat angolul játszottuk el, de a rajongóink németül is hallani akarták őket. Elénekeltük nekik, ők pedig velünk együtt énekelték, el tudod ezt képzelni?

Elle girl: Valamikor a Scorpions is népszerű volt Amerikában...
Bill: *nevet* A Scorpions egy élő legenda. És mi külön kategória vagyunk.

Elle girl: Mi a hozzáállásotok a Rammstein-hez?
Bill: Ugyanezt tudom róluk is mondani. Hihetetlen show-t csinálnak. De másmilyen zenét játszanak.

Elle girl: Mit gondolsz, amikor a régebbi dalaidat hallgatod?
Bill: Azt hiszem, változott a hangom. Mélyebbé vált. Idősebbek lettünk, de ez nem azt jelenti, hogy érettebbek is.

Elle girl: Hardcore rockerként emlegetnéd magad és a bandatagokat?
Bill: Nem értem, mire gondolsz *nevet* Amikor turnézunk, nem iszunk alkoholt. Emellett a jó alvás nagyon fontos számunkra. De amikor bulit szervezünk, akkor az tényleg hardcore, és mindent élvezünk, amit a rock 'n' roll ad nekünk!

Elle girl: Van néhány szó a WBMW-ban: “One day I will be ready to go, see the world behind my wall” Eléggé intrikusnak hangzik.
Bill: Ez a dal nagyon privát. Nem arról szól, hogy börtönben érzem magam, hanem a falról, amely mindvégig körülvesz minket. Ez az, amely az elmúlt 5 évben velünk történt.

Elle girl: Ez az igazi hírnév egyik árnyoldala? Ha egy lépést tesztek odakint, azonnal tömeg vesz titeket körbe, igaz?
Bill: Igen, abszolút. Nagyon szeretnénk, ha lenne esélyünk kimozdulni, sétálni az utcákon, és világot látni. Korábban, amikor turnén voltunk más országokban, megengedhettük magunknak, hogy testőrök nélkül mászkáljunk. Ez most lehetetlen. De szeretjük, amikor az emberek a zenénket hallgatják. A hírnév számunkra egy igazi drog.

Elle girl: Mit tennél, ha nem lettél volna zenész?
Bill: Akkor munkanélküli zenészek lennénk *nevet* Mindenféle éjszakai klubban lépnénk fel 25 centért. És természetesen néhány pornófilmet is forgatnánk, hogy tudjunk pénzt keresni!

Elle girl: Miért pont pornófilmeket? Kaptál már szerepajánlatot, vagy ilyesmit?
Bill: Nem, ez csak vicc volt. Soha senki sem kínált nekem szerepet egy pornófilmben, mert lehetetlen, hogy én ilyesmiben részt vegyek.

Elle girl: Ha már a filmeknél tartunk: azt hallottam, hogy forgatnának egy filmet a Tokio Hotelről. Igaz ez?
Bill: Kaptunk ajánlatokat, hogy forgatnának egy filmet a bandáról. Tisztelem a színészeket, de mindenki foglalkozzon a saját dolgával. A zenészek nem színészkedhetnek, és fordítva. Az emberek ne keverjék össze ezt a két szakmát. De a másik oldal szerint, soha ne mondd, hogy soha. Szóval, egy nap, ha egy jó szerepet ajánlanak, akkor talán... ki tudja.

Elle girl: A banda többi tagja hogyan viszonyul ahhoz, hogy a média minden figyelme leginkább rád irányul?
Bill: Ebből sosem volt konfliktus. Még most sem, amikor a személyem körüli figyelem egyre jobban nő. Ez azért van, mert egyedül én szerepelek az új albumunk borítóján. Mást talán zavarna. De ez minket, zenészeket nem. Minden zenekarnak megvan a saját frontembere. És úgy jött ki, hogy a Tokio Hotel frontembere én lettem!
(Ford.: GTH)

Bill Kaulitz: We became older, but not more adult!
The Band Tokio hotel will perform in Moscow on March 10 with a new concert program HUMANOID. The disputes about what kind of music is playing “Toki”- emo or common pop – finished long time ago. Nowadays nobody wonders why the leader of the band Bill Kaulitz looks like make-uped cyborg. Tokio hotel proved their star status as celebrities, who are allowed to do everything. Or not everything? That’s what we try to find out in the talk with Bill Kaulitz.

Elle girl: On your album HUMANOID you sound very adult like 30 year old rockers.
Bill: To be honest, this album turned out differently that we planned it to be from the beginning. We decided to watch, what would happen if every of band members played the way he wanted. We wanted to experiment with the instruments. As a result we got a new sound. It happened accidentally.

Elle girl: There’s a synthesizer in many of your new songs. Were you inspired by the music of the 80’s?
Bill: Actually we all listen to different music. But when we were sitting in the studio, in principle we didn’t listen anything besides our working records. We also concentrated on ourselves and what we wanted to achieve, that’s why we had no influences on our album. We tried to find out how to make our band’s sound more intensive, we experimented a lot in the studio, and all this came from within.

Elle girl: This is your second English album.
Bill: Yes, but there’s one distinction. We released Humanoid in two versions: English and German. And from this moment all our next albums will be released in this format.

Elle girl: Do you personally prefer to sing in English or in German?
Bill: English and German are both essential parts of our life. I can not separate out one of them as main. When we were on tour in the USA we sang most of our songs in English, but our fans wanted to listen how we sing in German. We sang and they even sang with us, can you imagine that?!

Elle girl: Once Scorpions were also popular in America…
Bill: (laughs) The Scorpions is the living legend. And we are in different weight categories.

Elle girl: What’s your attitude to Rammstein?
Bill: I can say the same about them too. They are making incredible shows. But they have different music.

Elle girl: What do you think about when you listen to your early songs?
Bill: I think that my voice has changed. It became deeper. Be became older, but that doesn’t mean that we became more adult!

Elle girl: Do you consider yourself and your band-members hardcore rockers?
Bill: I don’t understand what you mean (laughs). When we are on tour, we don’t drink alcohol. Besides, to have a good sleep is very important for us. But when we organize a party, then it is really hardcore and we enjoy everything that rock-n-roll can give us!

Elle girl: There are some words in the song WBMW: “One day I will be ready to go, see the world behind my wall”. Sounds intrigue…
Bill: This song is very private. It’s not about that I feel like in jail, but about the walls that are around us all the time. That is what’s happening with us for about last 5 years.

Elle girl: Is it one of the minuses of real fame? If you make one step outside, you are immediately surrounded with a crowd, aren’t you?
Bill: Yeah, absolutely right. We want so much to have a chance to go outside just to walk on the streets, to see the world around. Earlier when we were on tour in other countries, we could allow ourselves to walk without bodyguards. Now this is impossible. But we like when people listen to our music. Fame for us is a real drug.

Elle girl: What would you do if you didn’t become musicians?
Bill: We would be unemployed musicians (laughs). We would perform in different nightclubs for 25 cents. And of course, we would also shoot a couple of porno-films to earn money!

Elle girl: Why exactly porno-films? Have you already got an offer to perform in smth like that?
Bill: Nope. It’s a joke. No one and never would offer me a role in porno-film, because my participation in it is impossible.

Elle girl: by the way, about films. I heard that some was going to shoot a feature film about Tokio hotel. Is it true?
Bill: We were offered a couple of times to shoot a film about band’s life. I respect the actors, but every one should do his own business. Musicians shouldn’t become actors and vice-versa. People shouldn’t mix these two professions. But on the other side: never say “never”. So, if one day I would be offered a good role, who knows…

Elle girl: What is the attitude of your band members to the fact that all attention of the public and media is concentrated on you?
Bill: It has never been the reason for the conflicts. Even now when the attention to my personality is constantly growing. And that is also because that only I am represented on the cover of our new album. Probably, someone can be confused. But this can not confuse us, musicians. Every band has its own frontman. And it happened that way, that Tokio hotel’s frontmen is me!