A kvartett népszerûségét gyakran hasonlítják össze a Beatlesével. Huszas éveikre elérték, hogy milliók szívét hódították meg, a rajongók megõrülnek értük az Egyesült Államokban, Izraelben, Mexikóban valamint Franciaországban, Brazíliában, Portugáliában, Peruban és még a Fülöp-szigeteken is. A jegyek koncerjteikre órákon belül elkelnek, és a rajongók két-három héttel a fellépéseik elõtt már sátrat vernek a városban az koncert helyszíne elõtt. Az õrület neve: Tokio Hotel.
Ez a zenekart lehetetlen egy helyen elkapni! Reggel még Berlinben voltak, ebédkor Nizzába repültek és este San Remoba mennek. És apropó, két koncertet is fognak adni Moszkvában és Szentpéterváron az európai turné részeként. A srácokat sikerült Londonban elkapnunk. A menedzser a szálloda elõcsarnokában találkozott velünk, ahol a zenészek megszálltak, beinvitált minket egy szobában és megkért minket, hogy várjunk: "A srácok most keltek fel és reggeliznek." Gustav - a dobos - jelenik meg elõször. Tõle megszokottan pólóban és rövidnadrágban. "Hello" - köszönt minket oroszul. - "Hogy vannak? Csak miattunk jöttek Oroszországból?"
A gitárosok Georg és Tom bolondozik, és az ajtónak nyomják egymást. Mindenki elsõként akar belépni. Végül Bill nyomul be elsõként a szobába. Semmi smink, sima farmer és egyszerû póló - nehéz felismerni benne a világhírû szupersztárt, a Tokio Hotel énekesét. Átlagos srác, aki kicsit zilált még az alvástól. Tom és Georg lehuppan a kanapéra, szakadatlanul nevetnek.

7DN: Georg, kilenc éve vagytok együtt. Te vagy a legidõsebb a zenekarban (22 éves a zenész - a szerkesztõ megjegyzése). És te vagy a legérettebb. Nem idegesít, a te korodban a srácok buliznak, komoly kapcsolatuk van a lányokkal és te pedig folyton ezekkel a tinikkel próbálsz?
TOM: Georg nem csak a legidõsebb, hanem a leglustább is. Folyton kihagyja a próbákat. És volt olyan idõszak, mikor elkezdtünk azon gondolkozni, hogy talán egy új basszusgitárosra lenne szükségünk.
BILL: De aztán úgy döntöttünk, hogy megkönyörülünk rajta és adunk neki egy másik esélyt. Nélkülünk elveszne és sosem vált volna sztárrá. (mindenki nevet)
GEORG: Rendben komolyan, a zene - ezért éltünk mindig is. Ugyanúgy érzünk a zene iránt. Mikor legalább néhány lehetõségünk volt az áttörésre, akkor mindent megtettünk érte, még a legrosszabb helyzetbõl is kiverekedtük magunkat. Egy kis német városban nõttünk fel, ahol semmi sem volt az unalmon kívül. Arról álmodtunk, hogy valahogy kitörjünk Magdeburgból, azt akartuk, hogy a lehetõ legtöbb ember hallhassa a zenénket. Minden hétvégén a városi klubbokban játszottunk, néha öt vagy hét ember elõtt, de nem törõdtünk vele. A legfontosabb számunkra, már kilenc évvel ezelõtt is, a zene és a színpad volt. Számunkra ez olyan, mint a lélegzetvétel. Talán néha azt kívántunk, hogy mindent eldobjunk és abbahagyjuk, de mindenkinek vannak ilyen pillanatai. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármelyikünk is kiszállna. Ha úgy látjuk majd, hogy valamelyikünk belefáradt és kiégett, akkor adunk neki némi pihenõidõt, hog megnyugodhasson.
GUSTAV: Egy csapat vagyunk, mint az ujjak a kézen. Ismerjük egymás igényeit és a személyiségét. Tudjuk, mikor ne nyúlj Billhez és mikor nem jó Georg közelébe kerülni.

7DN: Tom és Bill, mindig azt mondjátok, hogy a nevelõapátok Gordon Trümper - egy punk zenekar, a Fatun gitárosa - nagyon fontos szerepett játszott az életetekben. Akár mondhatnám azt is, az extravagáns hozzáállása a zenéhez, a külseeje és a viselkedése a ti munkátokon is nyomott hagyott?
BILL: A nevelõapánknak sosem volt köze a mi zenénkhez, õ csak az elsõ gitár leckéket adta Tomnak valaminkt támogatta az elsõ zenei megmozdulásainkat. Talán ösztönösen tanultunk valamit tõle, de sosem próbáltuk másolni a stílusát. Mindig is függetlenek voltunk és pontosan tudtuk, hogy mit akarunk.
TOM: Teljes szabadságot adott nekünk, megengedte, hogy azt csináljunk, ami nekünk tetszik és ez így jó volt nekünk. Ebbõl a szempontból nagyon szerencsések voltunk a szüleinkkel. Mindig is függetlenek voltunk és a saját hibáinkból tanultunk. Továbbá, mikor elkezdtünk zenélni, akkor még csak hét évesek voltunk és örültünk annak, amit csinálunk.
BILL: Ugyan, csak azért örültünk, mert akkor még csak hét évesek voltunk. (nevet)

7DN: Milyen volt 15 évesen híresen felébredni?
BILL: Mindannyiunkat megdöbbentett. Nem számítottunk rá.
TOM: Mikor elõször megláttuk a videónkat egy tévé mûsorban, majdnem megõrültünk! Még fel is vettük a videót, mert attól féltünk, hogy soha többé nem adják le. Felhívtuk az összes rokonunkat és a barátainkat, így láthatták az elsõ videónkat és velünk ünnepelhettek.
BILL: Körbeugráltuk a szobát és örömünkbe kiabáltunk!
GUSTAV: A videó rögtön a listák élére ugrott, és mindenki rólunk beszélt és mindenhol rólunk írtak.
GEORG: És aztán két héttel késõbb visszamentünk az iskolába, a rajongók, a fotósok és az újságírók tömegével találkoztunk. Mindenütt ott voltak. Hirtelen a lányok fele az iskolában szerelmes lett belénk...
BILL: ... és a másik fele - a fiúk - hirtelen volt pénzünk. Azt mondták, hogy gazdagok vagyunk, így mindnekit fenyegethetünk. De akkoriban még ruhát sem tudtunk venni a fellépéseinkhez. Most ha visszagondolok, hogy akkoriban milyen ruhákat viseltünk, rögtön rosszul leszek. Tomnak például egyetlen sapkája volt, amit minden alkalommal viselt, de nem azért mert ez volt a kedvence, hanem ez volt neki az egyetlen.

7DN: Bill és Tom, szakadtatok már el egymástól?
BILL: Egyszer az iskolában különválasztottak minket. Nem voltunk mindig angyalok. Mondjuk jól tanultunk, de imádtunk vitatkozni a tanárokkal és megszerni a szabályaikat. Így úgy döntöttek, hogy könnyebb lesz minket kezelni, ha szétválasztanak minket. Borzalmas volt. Ikrek vagyunk és mindig is együtt alkottunk egy embert. De nem mutattuk ki, hogy milyen rossz is volt ez számunkra, hogy elválasztottak minket egymástól. Csak összeszoríttuk a fogunkat és folytattuk, túl kellett ezen lépnünk. És a videó után... Másfél hónappal késõbb hirtelen végett ért felénk minden szeretet. A fél oszály olyan pólóban mászkált, aminek a felirata az volt, hogy "Megölöm Billt, és a rohadt bandáját!" Amúgy a szülõk beszéltek az igazgatóval, és magántanulók lettünk. Továbbá elkezdõdött a turné, és nem tudtunk többé normál menetrend szerint tanulni.

7DN: Mikor otthon vagytok, csináltok valamilyen házimunkát, fõzés vagy takarítást? Vagy mindent megcsinál az anyukátok és még otthon is sztárok vagytok?
BILL: Tisztázzuk, hogy 365 napból nagyjából 40-et vagyunk otthon. És ezeken a napokon persze úgy élünk, mint a királyok, nagyjából semmit sem csinálunk. Csak alszunk, eszünk és a barátainkkal találkozunk. Túl ritkán vagyunk otthon, hogy mindezt megcsináljuk. Persze azért ez nem azt jelenti, hogy ünnepnap van mikor begázolunk a nappaliba és tévézünk. Tom a konyhában is segít, én is... otthon. Oh, emlékszem! Tom sétáltatja a kutyákat - ez az õ házimunkája!
GEORG: A szállodákban persze mindent magunk csinálunk. A ruháinkat magunk mossuk vagy varrjuk meg, ha kell. Mikor a stúdióban vagyunk akkor is mindent magunk csinálunk. Viszont mivel a családjaink olyan ritkán látnak minket, és annyira szeretnek, így nem fosztjuk meg õket attól a lehetõségtõl, hogy törõdjenek velünk. Nagyon jó - mikor igazán otthon érzed magad.

7DN: Hogyan érez aziránt a családotok, hogy sztárok vagytok? Helyre raknak titeket, ha szükség van rá?
BILL: Ha a barátaink és a családunk elkezdene minket sztárokként kezelni, az borzalmas lenne.
TOM: A barátainknak és a családunknak olyanok vagyunk, amilyenek. Ha egy barát azt látja, hogy elkezdenénk megváltozni, akkor szólnának. Normális emberekként kezelnek minket, normális kapcsolatuk van velünk, és jól érzik magunkat velünk. A barátainkkal való kapcsolatunk még a híressé válás elõttre nyúlik vissza.

7DN: Georg, a rajongók világszerte nagyon izgatottak attól a hírtõl, hogy szerelmes vagy és meg fogsz házasodni...
GEORG: Szóval, a barátnõmmel még nem gondoltunk a házasságra, ez még egy kicsit túl korai. Egy magdeburgi klubban találkoztunk, ahol a barátaimmal buliztam, és beszélgetni kezdtünk. Tudta, hogy ki vagyok, és mit csinálok. Semit sem titkoltam el elõle, mert úgy vélem, hogy egy kapcsolatban fontos a bizalom. Õszintén, nagyszerû kapcsolatunk van.

7DN: Nem félted a barátnõd, hiszen ismeretes, hogy a rajongóitok milyen õrültek tudnak lenni?
GEORG: Nagyon jól tudjta, hogy mibe keveredett, mikor elõször randiztunk. De ez nem egy futó kaland, hanem egy komoly kapcsolat, amelyet nem akarok titkolni. Biztos vagyok benne, hogy a rajongóink örülnek nekünk és nem borulnak ki.

7DN: A turnén veled tart vagy otthon vár téged?
GEORG: (sunyi mosoly) Talán jön, talán nem. Õszintén szólva még nem döntöttük el.

7DN: Nem félsz, hogy nem fog rád várni? GEORG: (nevet) Nem, teljesen megbízom benne. Szeretném én is ha eljönne a szülinapomra, március 31-én. Egy dolgot biztosra tudok: minden nap hívjuk egymást. 7DN: Szoktatok a családotoknak valami szuvenírt vinni az utazásaitokról? Mit adtok a családnak és a barátoknak?
TOM: Régebben - mindig italokat hoztunk. Mert mikor hazajöttünk, mindenki egyszerre jött össze és akkor ünnepeltünk (álmodozó sóhaj)

7DN: A hét minden napján és a nap 24 órájában együtt vagytok. Hogyan kerülitek el a konfliktusokat?
BILL: Mindketten nagyon jól ismerjük egymást, és nem hagyjuk eldurvulni a dolgokat néhány buta félreértés miatt. Persze, veszekszünk és provokáljuk egymást. Korábban, még verekedtünk is a testvéremmel. Vágtunk már széket is egymáshoz, vagy valami más kemény dolgot, hogy kitartsunk a saját véleményünk mellett. Most már civilizáltabb módon próbáljuk meg megoldani a félreértéseinket.
GUSTAV: Alapvetõen, mindenki elmondhatja a véleményét és mindenkinek joga van megvétóznia, ha valaki nem ért egyet. Idõnként mindannyian kihasználjuk ezt.
TOM: Igazából, egyetlen fõnök van itt - Én. Én vagyok az, aki nagyon különleges és okos. Ha nem lennék, nem lenne a tehetségem, hogy meghozzam a fontos döntéseket, akkor semmit sem értünk volna el (mindenki nevet). A testvérem és én voltunk az új album társproducerei, befektetõk voltunk az "Automatisch/Automatic" videóknál és alapvetõen sok mindent kézben tartunk. Kiveszem a részem a felelõsségbõl és komolyan kezelek mindent, mert bármilyen rossz mozdulat katasztrófázhoz vezethet. Eddig minden a tervek szerint halad.

7DN: A külföldi médiával készült interjúitokban elég gyakran hallani, a nagyszerû élményeiteket a moszkvai éjszakai életben. Ezúttal kicsit tovább maradtok Moszkvában. Mit szeretnétek látni ezúttal a fõvárosban?
BILL: Igen, nagyon szuper koncertjeink voltak Moszkvában és a bulik semmivel sem rosszabbak a koncerteknél. Ezért csak jó emlékeink vannak Oroszországról. A látnivalókat illetõen, még nem volt idõnk rájuk.
TOM: Moszkva hatalmas város. Szinte életre kel. Az utcák tele vannak fényekkel, és mindenhol rengeteg ember van. A boltok éjjel-nappal nyitva vannak. Ez nagyszerû Európával szemben, ahol 21 óra után ámr minden csendes.
GEORG: De a turné alatt, nagyon szoros idõbeosztásunk van és nagyon kevés idõnk van pihenni, így a buszunkba maradunk és ott szórakozunk.
TOM: De ha minden jól megy, akkor valahova elmehetnénk. És szerintem a moszkvai éjszaka tökéletes lenne hozzá.

7DN: Srácok, szinte mindenetek megvan az életben - hírnév, pénz, rengeteg rajongó... Van még valami, amirõl álmodtok?
BILL: Mindenki azt gondolja, hogy a zeneipar egy pénz fa - ez hülyeség!
TOM: Most, a válság miatt, nem megy minden jól a zeneiparban. De örülünk, hogy még tudunk turnézni és koncertezhetünk a közönségnek. Most Ázsiába akarunk menni. Nyitottak vagyunk arra a térségre és, hogy új országokat lássunk.
GEORG: És, hogy elrepüljünk Tokióba, amely mindannyiunk álma gyerekkorunk óta.
GUSTAV: Igen, a Tokióban a legjobb szállodába szállhassunk meg és, hogy koncertet adhassunk. Nem számít mikor, de egy napon valóra válik.

7DN: Gustav, te vagy a legcsendesebb a zenekarban, mindig a háttérbe húzódol. Ez egyáltalán nem illik egy rock zenész imidzséhez...
TOM: (nevet) Gustav gyakran túl sokáig gondolkozik a válaszon, csak hogy okosnak, udvariasnak és illedelmesnek tûnjön, így az újságírók türelme elfogy és tovább lépnek a következõ kérdésre.
GUSTAV: (meglöki a kanapén) Õszintén, nagyon örülök, hogy senki sem tud semmit sem rólam. Tom és Bill folyton a lesifotósok szeme elõtt van, róluk beszélnek, róluk írnak, általában nagy marhaságokat. Alapvetõen, nagyon elégedett vagyok mindennel és szeretném inkább megtartani a magánéletem. Nem szeretnék a nyilvánosság szeme elõtt élni. Szeretném a szabadidõm úgy tölteni, hogy testõrök nélkül mászkálhassak, és ihassak egyet a barátaimmal egy bárban anélkül, hogy attól kéne félnem, hogy másnap az újságok errõl írnak.

Forrás: 7DN.ru
Ford: Betty