2010.07.16. MTV - TRL On the Road
VJ: Hello srácok, hogy vagytok?
BILL: Wow.
VJ: Hogy vagytok srácok? Jól?
BILL: Csodásan.
VJ: Srácok, áprilisban Milánóban adtatok hatalmas koncertet, most pedig itt van a DVD, a "Humanoid City Live". Mire emlékeztek arról az estérõl?
BILL: Nagyon, nagyon jól emlékszem rá. Köszönjük. Emlékszem rá, hogy nagyon idegesek voltunk, tudod, mindig nagyon idegesek vagyunk, mi egy ilyen nagyon ideges zenekar vagyunk, fõleg ha DVD-rõl van szó. Ezen az estén a közönség nagyszerû volt, kifejezetten.
VJ: 10.000 ember, de biztos vagyok benne, hogy a rajongóitok energiája, most itt is pontosan olyan, ugye?
BILL: Tessék?
VJ: A rajongóitok energiája pontosan olyan, mint Milánóban.
BILL: Ma is hihetetlen. Ez volt az egyik oka, hogy a DVD-nket Olaszországban akartuk felvenni, mert a rajongók hihetetlenek. Nagyon, nagyon remek.
VJ: Srácok, a következõ kérdéshez a legutóbbi dalotok címét használom. Mi van a falatok mögött?
BILL: Szerintem alapvetõen azt akartuk megmutatni ezzel a dallal, hogy mi is csak normális emberek vagyunk, és vannak és követünk is el hibákat valamint, hogy a kamerákon túl is van egy kis életünk.
TOM: Igen, vagyis úgy értem, egy nagyon kicsi világ, ez egy nagyon kicsi világ és alapvetõen a mi világunk a színfalak mögött. Tudod, egy évbenk nagyjából 300 napot úton vagyunk, legtöbb idõt a backstagebe töltjük együtt, mi négyen.
BILL: És ezt akartuk megmutatni a videóban. Ezekben a kis jelenetekben, minket láthattok ahogy bármibõl viccet csinálunk, és ezért csináljuk a Tokio Hotel TV-t, így a rajongóinkat is magunkkal vihetjük az úton, hogy jobban megismerjenek minket.
VJ: Mindketten a zenekar tagjai vagytok és ikrek, így megosztjátok egymással a hivatást és a magánéleteteket. Ez jó vagy rossz?
BILL: Ebben semmi rosszat nem látok, mert el se tudnám képzelni, hogy Tom nélkül éljek.
TOM: Nem, ez normális.
BILL: És mindig együtt vagyunk, már 20 éve és semmit sem csinálunk a másik nélkül.
VJ: A rajongóitok a világon a legfanatikusabbak közé tartoznak. Milyen õrült dolgokat tettek meg már értetek?
BILL: Szerintem volt egy lány Los Angelesben. Ott volt egy koncertünk és a harmadik emeleten volt a backstageünk és igazából felmászott a falon, mint póknõ, nem is tudom, hogy hogyan. És a koncert után ott állt, rögtön a koncert után. Ez nagyon õrült dolog volt, remegett a fényképezõgépével meg minden.
TOM: De úgy azért volt már több ezer dolog. Voltak már a hotel szobánkban meztelen lányok, és szerintem már ismered a történeted, de ilyen is volt.
VJ: Nagyon sok módja van a rajongásnak. Lehetsz szenvedélyes, félénk, tolakodó de, milyen a számotokra tökéletes rajongó?
BILL: Szerintem a tökéletes rajongó olyan, hogy... úgy gondolom, nagyon hangos és szeretem, mikor a rajongók nagyon oda vannak a zenéért. Szeretem, mikor kimutatják az érzéseiket, mikor kiabálnak vagy sírnak. Tudod, ez teszi az egész dolgot ilyen izgalmassá számunkra.
VJ: Akkor lássuk, hogy milyenek az olasz rajongók.
VJ: Srácok, ott vannak a lányok, akikkel késõbb találkozni fogtok. Mi van veletek? Rajongtatok már valaha valakiért?
BILL: Én, mikor kicsi voltam, Nena rajongó voltam. Õ, uh... igen. És nagyon sok õrültséget megtettem érte, órákig álltam az esõbe, csak hogy az elsõ sorból láthassam õt élõben, így pontosan tudom, hogy ez milyen.
TOM: Nagy Aerosmith rajongó voltam. Minden lemezüket megvettem és csak ültem otthon és hallgattam a zenét, és próbáltam eljátszani néhány dalukat.
VJ: Akkor milyen fajta rajongók voltatok?
BILL: Én az a fajta rajongó voltam, aki órákig várt csak hogy láthassam.
VJ: Akkor te megérted õket?
BILL: Igen, megértem õket teljesen.
TOM: Én inkább csendesebb voltam. Én voltam a nyugodt. Otthon ültem, hallgattam a zenét és próbáltam eljátszani.
BILL: De sosem hittem volna, hogy az emberek értem is megtennék ezt, egyszer. Ez olyan õrületes érzés még mindig.
VJ: Igaz, hogy mikor fiatalabbak voltatok, olyan 10 évesek, úgy léptetek fel, hogy még azt sem tudtátok, hogyan kell hangszeren játszani?
BILL: Oh...
TOM: Ez nem teljesen igaz. Nem teljesen igaz.
BILL: De, de zenéltünk, de nem olyan jól, tudod az még csak a kezdet volt és a próbatermünkben írtuk a dalokat és rögtön elõ is akartuk õket adni és hát talán ez nem mindig volt jó döntés. De ez is a történet része.
VJ: Igaz, hogy abban az idõszakban minden kapcsolatod tönkrement a barátnõtõddel a zene miatt?
BILL: Igen, mert a zene és zenekar volt mindig is az elsõ számomra, és ezt néha a lánynak nehéz volt megértenie, hogy mindig is a zenekar áll az elsõ helyen, így döntést kellett hoznom.
VJ: Egy kérdés: Igaz, hogy új piercinged van?
BILL: Igen, ez új.
VJ: Ez új?
BILL: Igen.
VJ: Fájt?
BILL: Ja, ja.
VJ: Tényleg?
BILL: Igen.
TOM: Nekem is van egy új ott [az ágyékára mutat]
VJ: Bill, amit a legutóbbi turnén viselt ruháid, ugyanolyan híresek, mint a zenétek. Igaz, hogy te rajzoltad õket?
BILL: Nem én csináltam de, a turnéra Dannal és Deannel dolgoztam a DSquared2-tõl és igazából tök szuper volt, mert elmondtam nekik pontosan, hogy mit akarok és nagyszerû ötleteik voltak, arra hogy hogyan készítsék el. És azt akartam, hogy... Engem az egész lemez inspirált és a színpadnál is azt akartam, hogy olyan humanoidosan nézzen ki, szóval nagyon szórakoztató volt megcsinálni ezt és nagyon élveztem, hogy együtt készíthettük el a ruhákat. Nagyon jó volt.
VJ: Jól van srácok köszönjük, hogy itt voltatok, akkor álljatok fel és élvezzétek a rajongóitokat.
TOM: Köszönjük.
BILL: Nagyon köszönjük.
TOM: Ciao. Grazie mille...
Translation by: Lana @ TokioHotelEcho
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó