TOM: Igazából, a zenekaron belül szinte nincsenek szabályaink. Na, jó valójában csak egy van, és az, hogy tilos lányokat felvinni a turnébuszba. Ez azt jelenti, hogy a játék nyertese számára ez egy kivételezés, szerintem sosem járt idegen még a turnébuszon belül. Nem, csináltunk ott egy fotózást, de amúgy egy szuper titkos. Két turnébuszunk van, ami azt jelenti, hogy a zenekar is két részre szakad: Georgnak és Gustavnak van egy, és mi vagyunk Billel a másodikban. Van két nagy külön hálószoba, két nagy ágy. Elõször vannak a kutyáim is velem, így teljesen kikapcsolódhatok a turnébuszban. Filmeket nézünk, és fekszünk az ágyon a kutyáinkkal

BRAVO: Milyen a turnébusz?
TOM: Õszintén szólva szeretek a buszon idõzni. Nagyszerûnek gondolom. Az ember nagyon otthon érezheti magát olyan, mint egy nagyszoba kerekeken. Ezúttal dobozokban költöztettük magunkkal a dolgainkat, minden van velünk, gyertyák, dekoráció otthonról és mindig úgy dekoráljuk ki, ahogy nekünk tetszik. Nekem és Billnek körülbelül húsz bõröndünk van, egy hatalmas szekrényünk van ott és így tényleg olyan, mint otthon. Tényleg nagyon otthonos és mikor otthon vagyok akkor is csak tévézem, így nem jelent nagy különbséget. És egy hatalmas színpadot is viszünk magunkkal a turnén, így az ember nagyon hálás, ha ledõlhet pihenni a turnébuszban a fellépés után.

BRAVO: Tom és a nõk a turnébuszban? Mit csináltok az unalom ellen?
TOM: Idõnként megpróbálom átvágni Billt. Két hónapig turnézunk, és persze nem tudok nõk nélkül élni, ami azt jelenti, hogy mindig titokban becsapom õt, de nem látni, hogy mi történik ott. De van nálunk videó játék, Twisterezünk párszor és társasjátékozunk, mindig van valami. Ezen túl sokat állunk meg parkolókban, mert tizenegy kamionnal és hat lakóbusszal vagyunk úton, így egyfajta benzinkutas bulijaink vannak.

BRAVO: Különbség az otthon és a busz között. Mi történik?
TOM: Nem mindig olyan csodálatos a turnébuszban felkelni, mint otthon. A turnénkon mindig felveszünk az embereknek egy fajta dokumentumfilmet, hogy láthassák hogyan élünk és egyáltalán nem olyan fényes, mint ahogy mindenki gondolja, mert van egy tévénk a buszon viszont, mivel ez csak egy busz, az ember két hónapig ott alszik, így jobban kell tisztelnünk a másikat, mint otthon, mert szörnyen rosszkedvûek vagyunk reggelente. 24 órát is képesek volnánk aludni, ha nem kéne beállítanom az ébresztõ órát, akkor az egész napot végig aludnám. És nem bulizunk túl sokat. Alapvetõen az emberek szeretnek inni egy kicsit vagy bulizni, de turnén sosem szoktunk. A buszon kizárólag borsmenta és gyömbér tea van, szóval nagyon nyugis.

BRAVO: Fürdõszoba a buszon?
TOM: Igen, a turnéra építettünk egyfajta fürdõ pótkocsit, persze csak a zenekar használhatja. És hát, igen olyan, mint egy pótkocsi, és van rajta redõny is, mint egy védõpajzs és belül van egy nagy zuhanyzó, mosdó, minden, amire szükség van, szóval ez így remek. Ezt a kis extrát építettük a turnéra, mert a buszon csak egy vécé van, ahol a nagydolgot nem lehet elvégezni. Ez nagyon nem jó, de van egy külön fürdõ pótkocsi ezúttal és nagyszerû lesz.

BRAVO: Koncert elõkészületek? Szabályok?
TOM: Közvetlenül a koncert elõtt, szóval próbálunk, amely igazából hülyeség, mert mindig ugyan úgy hangzik, mert kizárólag a saját felszerelésünk van velünk, saját technikánk, saját színpadunk, saját produkciónk... és hm... az elõkészületünk annyiból áll, hogy mindig próbálunk egyet. Ez azt jelenti, hogy mindig bemegyünk a csarnokba, hogy megnézzük milyen lesz este és eljátszunk egy-két dalt, csak, hogy érezzük... Az idõ további részét a backstageben töltjük és interjúkat adunk. Fél órával elõtte van egy arany szabály. Mindannyian egy szobában vagyunk, és együtt idegeskedünk, senki sem zavarhat meg minket, vagy jöhet be, mert mindannyian nagyon idegesek vagyunk.

BRAVO: Georg rituáléja
TOM: Georgnak, a basszusgitárosunknak, mindig ki kell mennie a vécére koncert elõtt. Nagyon fontos, hogy elvégezze a nagydolgát a színpadra lépés elõtt, mert ez hoz számunkra szerencsét. Talán játszottunk már 3.000 koncertet eddig, és elõtte mindig elment vécére, és ez megmaradt.

BRAVO: És mirõl beszélgettek koncert elõtt?
TOM: Nincsenek különösebb témák, egyszerûen mindenrõl beszélgetünk. Legtöbbször Georgot piszkáljuk és megõrülünk egymástól, de igazából csak együtt idegeskedünk. Igazából nagyon sok hülyeség jár a fejünkben. Kamera sem lehet ott, mert annyira marhaságot összehordunk.

BRAVO: A nyertes megtapasztalja majd, hogy hogyan élnek a rock sztárok?
TOM: Igen természetesen. Bár, nagyon várom már, mert végre betekintést nyerhetnek a turné életbe. És ez, ahogy már mondtam, nem olyan, mint amilyennek elképzelik. Mindig azt gondoltam, hogy "Oké, a turné élet tök laza. Este eljátszod a dalaid és ezen kívül minden egyszerû. Van pia és buli és aztán a backstagebe mész és ott vár a pezsgõ és talán pezsgõfürdõ is és persze minden nagyszerû". Viszont az igazság az, hogy bemész a backstagebe és csak a hideg, szürke falakat látod és nem sok minden történik ott. Van egy kis tálunk édességgel és... hm, igen tök jónak gondolom, hogy az emberek megláthatják, hogy is megy ez igazából a turnén. Bár kívülállóként talán eleinte nagyszerûnek találod, mert sosem voltál még turnézni. Látják a buszt... még mindig emlékszem mikor elõször láttam meg a buszunkat, nagyon le voltam nyûgözve és azt gondoltam, hogy "Bombasztikus lesz!", de mikor ebbe alszol két hónapig, és mindent ebben a buszban csinálsz, akkor már többé nem gondolod olyan fantasztikusnak. Hm... de, nagyon jónak találom, hogy megtapasztalhatják ezt az egészet és tényleg lesz egy napirendjük. Ez nem olyan, hogy mindennap más, igazából mindennap ugyanolyan, olyan, mint egy folyamat, például be kell menned az irodába reggelente. Reggelente bemész a csarnokba, legtöbbször úgy, hogy nem is zuhanyoztál, próbálsz és így tovább aztán interjúkat adsz, utána együtt idegeskedtek, Georg elmegy a vécére és végül a nagy koncert.

BRAVO: Erõfeszítések:
TOM: Az emberek elmennek a csarnokba a koncertre és látják, hogy ez hogyan megy, de arról fogalmuk sincs, hogy mennyi erõfeszítés van e mögött. És szerintem nagyon érdekes látni, hogy százötven ember bemegy a csarnokba reggel, mindenki ezekben a védõsisakokban és a csarnok két végén építik a színpadot. És aztán próba és fény show. És elég érdekes látni, hogy milyen mozgalmas ott, mikor például lejövünk a színpadról.

BRAVO: Pihenés?
TOM: Ezúttal visszük magunkkal a kutyáinkat is, ami nagyon jó, mert ilyet eddig még sosem csináltunk. Ez azt jelenti, hogy talán elmehetünk az erdõbe a kutyákkal és sétálunk. És emellett... igazából szenvedélyes vezetõ vagyok, tök jó lenne, ha vihetném magammal a saját kocsim, de akkor ez azt jelentené, hogy fel kéne vennem még egy embert, aki a kocsimmal a busz mögött jön, és ha akarom, én is vezethetném egyszer... de túl nagy távolságok vannak. Ezen a turnén olykor három napig megállás nélkül megyünk, szóval három napig vagyunk úgy a buszon, hogy valahol szünetet tartanánk, mert például Moszkvából megyünk... hm... nem is tudom hova és 3.000 km a tervek szerint. És ilyen buszokkal ez tényleg hatalmas távolság. Egyszer vezettem már a buszunkat! Ezt elmondhatom? De magánterületen már vezettem egyszer a buszunkat, a csarnok területén, hát nem könnyû.

BRAVO: Ruháid stílusa a testvéredével összehasonlítva
TOM: Hogyan jellemezhetném? Igazából nagyon egyszerû szóval jellemezhetném, nos "nagyon jóképû", úgy nevezném. Nem, nekem tényleg szükségem van a szabadságra, jól kell kinéznie, de mindenek felett tudnom kell mozogni is benne és kényelmes legyen. Nem az a fajta vagyok, aki nagyon szûk ruhákat visel, amelyek kényelmetlenek és nagyon hülyén néznek ki. Például az ikertestvérem, úgy néz ki, mint egy idióta, ahogy jár és hordja azokat a nagyon szûk ruhákat. És nekem szükségem van arra, hogy jól érezzem magam, igen azt hiszem ez a legfontosabb. Jól kell kinéznie és egyszerûen jól kell érezned benne magad. Azt kell, hogy mondjam a testfelépítésem miatt mindig nagyon bõ nadrágokat hordok.

BRAVO: Láthatjuk egyszer Tomot öltönyben?
TOM: Életemben egyszer viseltem öltönyt, egy különleges magán eseményen. Az nagyon jól nézett ki. Igazából azt viselhetem, amit csak akarok. De a magánéletben jól kell éreznem magam, az öltönyök pedig nagyon szûkek és én hihetetlenül izmos srác vagyok... és ilyen esetekben nagyon nehéz találni magamnak valamit. Ha választanom kell, akkor mindig valami kényelmeset részesítek elõnybe.

BRAVO: Házasodás öltönyben? Milyen lenne? Milyen cipõben?
TOM: Reebok cipõt viselnék az öltönyhöz. De valószínûleg fehér öltönyöm lenne, fehér sportcipõvel, szerintem ez nagyon klassz. Igazából így viseltem ezen a magánjellegû eseményen is, egy fehér öltöny volt rajtam, fehér sportcipõvel, nagyon jól néz ki. Õszintén szólva úgy gondolom, hogy az alkalmi cipõ nem igazán az én stílusom.

BRAVO: Mi a helyzet a fellépõ ruhákkal?
TOM: Ez a turné abban is eltér, hogy mindannyiunknak van fellépõ ruhája. A korábbi turnéknál csak Billnek volt fellépõ ruhája, illetve fellépõ ruhái... és nekem minden nap más ruhám volt. El tudjátok képzelni, hogy milyen bonyolult, mikor 35 koncerten át mindig más a ruhád. Akkor csak a koncertek miatt, magaddal kell vinni húsz bõröndöt. És ezúttal mindannyiunknak van fellépõ ruhája, kizárólag a színpadra és kicsit különlegesebbek, ezúttal illenek is egymáshoz. A turné neve "Welcome to Humanoid City", amely azt jelenti, hogy minden sokkal futurisztikusabb. És szerintem Bill nagyon extrémen néz ki, az én ruhám egyszerûbb és kicsit olyan, amit a hétköznapjaimban is szívesen felvennék. De igen, sokkal futurisztikusabb... sokkal szuperebb.

BRAVO: Cipõszenvedély: sportcipõk!
TOM: Számomra mindig fontos, hogy a ruháimhoz illõ sportcipõm legyen. Ez azt jelenti, hogy minden színben van, cipõfûzõvel együtt, minden fajta sportcipõ. Szerintem, nekem... igazából nem is tudom, hogy mennyi van, de nagyon sok van. Otthon most már kialakítottunk egy tároló szobát, ahova bemész és akkor, például ha sárga pólót viselek, akkor sárga sportcipõt kell felvennem. Teljes gyûjteményem van és szerintem hetente tíz pár új cipõt veszek.

BRAVO: Sportcipõ, mert jobban tudsz bennük futni a nõk elõl?
TOM: Nem, egyáltalán nem. Még csak gyors futó sem vagyok a bõ nadrágjaim miatt. Nem tudok gyorsan futni. Hm... de nem, egyáltalán nem ezért. Ahogy említettem, mindig fontos számomra, hogy a színek passzoljanak. És a többiek mindig rajtam nevetnek, mert náluk összesen öt pár cipõ szokott lenni és nálam meg..., de a cipõim mindig újnak is tûnnek, ez is nagyon fontos számomra. Utálom, ha koszosak. És minden színbõl van. És például ha piros cipõfûzõ van a cipõben, akkor a ruhámon újra megjelenik valahol ez a szín. Valahol kell, hogy legyen akkor piros a ruhámon.

BRAVO: Miért van ez a fotózás a Reeboknak?
TOM: Számomra mindig is fontos, ha ilyen dolgokat csinálok, akkor az hiteles legyen és passzoljon hozzám. Ugyanez van a fellépõ ruhákkal is, sosem vennék fel vagy csinálnék olyat, ami nem illik a személyiségemhez. És én Reebokot viselek nagyjából... két éves korom óta, és hm... így, ez mindig is fontos volt számomra. És szerintem a sportcipõim 80%-a a Reeboktól van, minden féle színben van. Egyszerûen remek cipõket gyártanak. És ezt teljes mértékben képviselni tudom. Számomra mindig is az a legfontosabb, mert nem tudom megjátszani magam és így például alkalmi cipõket sem fogok reklámozni. Elég nehéz lenne számomra.

BRAVO: Szerintem senki sem venné meg tõled.
TOM: Igen, igen, talán nem. De el kell, hogy mondjam abban is jól néznék ki azért. Egyszerûen az a helyzet, hogy rajtam minden jól néz ki.

BRAVO: Szórakoztató számodra a modelkedés? Van különbség a többi fotózáshoz képest? Ezúttal egyedül?
TOM: Igen, persze. Itt most igazán megmutathatod magad. Alapvetõen a fotózásokon egy vagy két téma van, aztán állsz a kamera elõtt és csak katt-katt, és kész. De itt tényleg meg kell mutatnod önmagad, de szórakoztató igazából. És mindenekfelett egyedül csinálom, így kevésbé bonyolult, mint mikor a másik három is velem van. Szóval tényleg jó. A fotózás nagyon szórakoztató és jó a stáb és más azért, mert nem ezek a tipikus dolgok. Kicsit sportosan aktivizálhatod magad itt.

BRAVO: Miért illik hozzád az új Reebok-kampány?
TOM: Igen, teljesen. Nagyon illik... és szerintem, amit mi itt csinálunk, az nagyon jó dolog, ez a verseny és a többi, hogy az emberek elkísérhetnek minket. És számunkra zenekarként, nagyon fontos ez a kapcsolat a rajongókkal. Nagyon jó tényleg. És a következõ turnénkkal, minden kicsit futurisztikusabb, az albumunk címe, "Humanoid", minden nagyon futurisztikus. Szerintem tényleg nagyon illik hozzá.

BRAVO: Ha a nyertes lány lesz, történhet kicsit több is?
TOM: Hát, nem zárom ki. Az a helyzet, hogy a zenekarunkban ketten foglaltak, a basszusgitáros és a dobos. Bill még mindig egyedül van, és én... nekem igazából minden nap más lány van. Szóval ez azt jelenti, hogy nem zárom ki. Attól függ, hogyan alakul, ha közös hullámhosszon leszünk. De tényleg nem zárhatom ki.

BRAVO: Zene, életstílus, mûvészet, összetartoznak?
TOM: Gyakran kérdezik tõlünk, hogy "Hogy lett ilyen a stílusod?" vagy "Valaki kitalálta neked ezt a stílust?" és számunkra mindig is kiemelkedõen fontos volt, nem számít, hogy Georgról, Gustavról rólam vagy Billrõl van szó, mi olyanok vagyunk, ahogyan a színpadon állunk, 100%-ig önmagunk. Bill egyszerûen õrülten néz ki, mert nem akarja, hogy bárki is megmondja neki, hogy hogyan nézzen ki. És én is ilyen vagyok, sosem hagynám, hogy bárki megmondja nekem, hogy mit viseljek. Szóval, úgy gondolom a ruhákat, a stílust, a mûvészetet és a zenét illetõen mindennek össze kell tartoznia, mert ha nem tudod megmutatni 100%-osan, hogy mit csinálsz, akkor az nem hiteles, és ez mindig is fontos volt számunkra. És szerintem a zenével is ez a helyzet, mindig mikor meghallgatok egy zenét vagy szeretek egy elõadót, akkor a személyiségét is szeretni akarom és ismerni akarom õt és azt akarom, hogy a stílusa is tetsszen. Ezért forgatsz videó klipeket, mert egyszerûen hozzá tartozik. A személyiség, a stílus, a zene, szerintem ez mind összefügg. Ha valami nem tetszik, akkor nem fogok érte rajongani. Szóval, ha rajongók egy elõadóért vagy a zenéjéért, akkor a személyiségéért is rajongók, mindenért rajongok, ami az elõadóval kapcsolatos.

Translation by: Betty @ t-h-b-t