4.rész
2009.05.29. 15:41
4. rész: Furcsa találkozás…
- Mel... ez kész kín...! Nem bírom... - nyöszörögtem a telefonba, barátnőmbe, aki harsányan kacagni kezdett.
- Még se menjek?
- De! De! De!
- A délutáni busz megteszi, vagy már a hajnalival szeretettel vársz?
- Felkészítem a nagymutert, szóval a délutánival told ide a picsád... - levegő vételnyi szünet, és már kezdtem érezni, hogy mit akar kérdezni. - Nincs itt Bill!
- A faszom...
- Én már nem is érdekellek? - a hangomat szomorúvá alakítottam, majd aztán mérgesre. - Te retkes ribanc! - a végét pedig elröhögtem.
- Ó baby... majd kiengesztellek... - a mondat végén pedig már mind a ketten dőltünk a röhögéstől.
***
- Szia nagyi. - köszöntem el hangosan a nagyanyámtól, és elindultam a buszmegállóba, hogy Mel elé menjek.
Eléggé ledöbbentett az, hogy nagyanyám azonnal megengedte, hogy Mel nálunk legyen pár napot, sőt még örült is, hogy mással is megetetheti a moslékát. A nagyanyám úgy látszik már másokat is szeretne kínozni.
Amint kiléptem a kapun, egy szürke kapucnis alak azonnal visszarántott, bevágta a kaput, majd lehúzott a bokrok közé a földre. Annyira megijedtem ettől, hogy már majdnem sikítanom kellett, de megérezte, hogy milyen hang szeretne kijönni a torkomból, ezért a kezét a számra tapasztotta. Elkerekedett szemekkel néztem rá, de szinte semmit se láttam belőle. Sapkát hordott, alsó ajkába volt egy piercing... de ezen kívül mást nem mutatott magából.
Hallottam, hogy 4-5 sikítozó lány rohant el a kapunk előtt, pillanatokon belül pedig már hallani sem lehetett őket. Ekkor az idegen a kezét elengedte a számról, arcát jobban felém, fordította, és csak annyit tudtam még megállítani róla, hogy barna szemei vannak... gyönyörű barna szemei.
- Fuck you. - csúszott ki angolul a számon, majd próbáltam kiszedni a hajamból a leveleket, amik a lerántás közben a hajamba akadtak.
- I'm sorry. - német akcentusa ellenére, jól beszélt angolul, szóval a kiejtése jó volt.
- Bocs... - ránéztem, és megállapítottam, hogy mereven bámul, mintha valami furcsa lenne rajtam, vagy... nem is tudom... - A hajamba... - ujjaimmat végig húztam rajta, mintha fésű volna. - van valami?
- Nem semmi... - zavartan rázta a fejét, közben megigazította a kapucniját a fején.
- A csajok meg... - közben felálltam, azt figyelve, hogy az idegen is feláll. - Miért követtek? Ennyit átvágtál volna?
- Nem... dehogy... - zavartan pillantott a földre, rám, aztán a bokorra.
- Nem, muszáj hazudnod. - mosolyogtam rá biztatóan. - Nem nézel ki valami hűséges típusnak, szóval...
- Jó van... csak... ilyeneket nem mondok el csajoknak. - mintha egy kaján vigyor jelent volna meg a szája szélén, de nem nagyon figyeltem arra, mert láttam, hogy a busz megáll a várónál.
- Nekem most mennem kell. - indultam ki az utcára, az idegen meg követett, a kapu előtt pedig megálltunk. - Legközelebb, meg vigyázz a csajokra... egyszerre csak kettővel. - mosolyogtam rá, majd megfordultam és mentem a váróhoz.
***
Csend telepedett egy kis, fehér házra. A szobában ülő két fiú pedig mereven bámulta az előttük lévő készüléket, amin éppen a Dokik című sorozat ment. Nem szóltak egymáshoz, ezzel kifejezve, hogy fáradtak még egy beszélgetésre is. A hosszú, és fárasztó munka után, jól esik egy kis semmit tevés, főleg nekik. Koncertek, interjúk, fotózások hosszú sora, ami eléggé kimeríti az embert. Főleg őket, 17 éveseket.
Az idősebbik, rasztás srác öccse felé fordult, a szájára harapott gyengéden, majd sóhajtott egy nagyot.
- Ma üldöztek a fanok... - kezdett bele meséjébe.
- Nem is mondtad. - fordult a fekete hajú a rasztás felé, aki zavartan pillantott a Tv-re.
- És elbújtam annak a nyanya kertjébe... - folytatta tovább.
- A nyanya meg leordított, mi? - kezdett nevetni a fekete.
- Nem... - a rasztái kicsit megmozdultak, de különösebben nem változtattak a helyükön. - Ott volt az unokája, az a barna hajú csaj... Elbújtam vele a bokor mögé...
- Felismert, számot cseréltetek, éjszaka meg megdugod. - folytatta tovább a szerinte lévő folytatást a fekete.
- Nem... - újra megrázta a fejét. - Nem ismert fel, pedig múltkor volt a hamburgi koncertünkön...
- Ennyire megjegyezted? - vágott a szavába.
- Nem... - újra a fejét rázta, de most már unottan. - De, ha befejezhetném...
- Bocsi. - fojtotta belé a szót megint, de most már utoljára.
- Na szóval... - vett egy nagy levegőt. - Ő volt az a csaj, aki ott feküdt a gyengélkedőn, aki eléggé beverte a fejét a kordonba... vagyis ezt mondta nekem Frank... de ez most mindegy is. Szóval... - sóhajtott egy nagyot. - Nem bírtam kiverni a fejemből a nyugodt arcát, és most mikor láttam... - elpirult, de rendesen. - Alig bírtam levenni róla a szemem...
- Jujj... - húzódott nagy vigyorra az ében feketének a szája.
- Fogd be Bill! - kussoltatta le öccsét a raszta. - Meghúzom egyszer, és már nem fogok rágondolni. Úgy is sex hiányom van...
Mind a ketten tudták, de még se mondták ki, hogy ez most nem lesz igaz Tomnál. Bill tudta, hogy a bátyja ennyivel nem fogja beérni, több kell neki. Tom pedig... ő meg csak tudta. Száz százalékosan.
***
- Már megértem, hogy mit élsz át már 14 éve. - szívott egy slukkot a cigijéből, majd felállt a hintából, és valamilyen virágot nézett meg közelebbről. Már az ő arcán is ott volt az a szar kenőcs.
- Megbántad már, hogy eljöttél? - nevettem, közben elnyomtam a cigimet a földön, és újat vettem elő.
- Csak, ha nem fogom látni Billt, akkor... - tudtam, hogy elpirul megint, de nem foglalkoztam vele. Inkább csak a szememet forgattam.
- Amúgy ma történt valami izgalmas is velem…
|