|
3.rész
2009.07.05. 17:49
„Köszönöm!” mondta és még integetett is mellé egyet. Szép szemei voltak… és szép a mosolya is… és a hangja is tetszett neki. És a haja. És ahogy kezet fogott vele.
-Ó Bill… ki kell verned a fejedből…- már megint az a csúnya szó. A homlokára csapott és csak szitkozódott egy sort. Mi a fene van vele? A legjobb, ha vesz egy hideg zuhanyt… mintha az megoldaná a megoldhatatlant.
***
-Istennő vagy! Imádlak!- ölelt szorosan magához Laci, a menedzserem.
-Én is… tudom…- nevettem el magam, és kihalásztam magam a karjai közül.
-Elcsábítottad őket… egyszerűen odavannak érted! Láttad azt a srácot? Le sem vette rólad a szemét! Csak úgy bámult! De az a másik is… Alexis én…- hadarta el, majd a végén lelassult. Csak néztem rá és láttam, hogy csillogtak a szemei. –Hát nem fantasztikus?- mosolygott teljes protkóval. Én is nevetni akartam. Olyan boldogan és őszintén, mint ő. De még nem ment. Annyira más lettem. Én tudtam. És éreztem.
Blogbejegyzés 24:
Vége a koncertnek. Vagyis a mai koncertnek. És iszonyatosan jól éreztem magam. És nagyon kedvesek az itteni emberek. Nagyon sokat segítettek a háttérben. Majdnem hogy csak fütyültem, egy-két ember pedig már repült is. Hihetetlen. De tényleg. Remélem így marad… egy huzamosabb ideig. Annyira jó itt. Persze titeket soha nem foglak elfelejteni. És legszívesebben minél hamarabb hazamennék, ami minimum 2 hónap múlva fog megvalósulni. Addig ugyanis itt kell maradnom. Nem mintha kényszer lenne. Jó itt. De hiányoznak a magyar fanok… méghozzá nagyon. Na jó mennem kell, mielőtt még leragadna itt azonnal a szemem.
Puszi
Alexis
Jó talán tényleg helyes volt… és a szemei…
-Ááá Alexis azonnal verd ki a fejedből!- dobtam meg a fejem egy plüssel. De ahogy visszagondoltam és hátradőltem az ágyon és behunytam a szemem… elmosolyodtam. –Aranyos…- suttogtam, és olyan mosoly ült ki az arcomra, mint mikor 14 évesen az első szerelmemre gondoltam. Ahogy ez a gondolat végigfutott az agyamon a mosolyom lehervadt és remegni kezdtem. Mégis mi a fenét művelek? Mi ez, hogy már így mosolygok? Innentől kezdve rideg leszek vele kapcsolatba is… igen ez lesz a legjobb megoldás.
***
-Ne mond már öcsi, hogy nem láttad, hogy néz rád! Mert én láttam! És azt is láttam, te hogy néztél rá mikor kezet fogtatok…- vigyorgott idegesítően a raszta és egy újabb falatot tömött a szájába, közben pedig fürkészte a fekete arcának minden rezdülését. Ahogy az izmok kicsit megfeszülnek, néhol megremegnek, és elpirult az arca is. Még kajánabbul elvigyorodott és bólogatott. –Bill… hívd fel!- veregette meg az öccse vállát majd lenyelte az utolsó falatot.
-Tom… húzz a picsába!- hagyta ott testvérét Bill. Mi az, hogy megszabja neki Tom, hogy mit tegyen és mit ne? Meg mi az, hogy csak úgy az arcába dörgöli Tom a történteket? Nem vak… és képes ő is körbehatárolni az érzelmeit… na jó nem teljesen de próbálja.
-Hívjam fel?- kérdezte még magától is megdöbbenve. Hiszen még a száma sincs meg. És amúgy is… semmi érdekes nem fogta meg a lányban. Ráadásul magyar. Biztos egy hárpia lehet. Vagy minimum hisztis. Végül arra a megfontolásra jutott, hogy az egész világ megteheti azt a kis szívességet, hogy bekapja. Bár nem volt innyére a dolog de inkább hagyta, így ahogy van. Nem ment oda senkihez sem a telefonszámért. Leült, és csinálta, amit elvártak tőle.
***
-Nem tudom mit rinyálsz… én már rég felkerestem volna…- vonta meg a vállát Dia. Ő az egyetlen, akit kiskorom óta ismerek, és aki tényleg mindent, de mindent tudott rólam.
-Mert talán ő a pasi… és jó lenne, ha nem nekem kéne lépnem… tudod hogy a habitusom…
-Igen persze tudom, hogy habitusodból adódóan te nem vagy képes odamenni egy sráchoz… és tudod, mit? Tényleg jobb lenne a múlt században élned… akkor még tényleg a fiúk hajtottak a lányokra nem pedig fordítva…- a végét elnevette. Inkább csak a bajsza alatt de láttam.
-Te nem veszel engem komolyan…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés