|
4.rész
2009.07.06. 18:19
-Talán az a baj hogy túl komolyan veszlek…
-Kösz… kedves!
-Alexis…-ült le mellém, és átkarolt… mintha szükségem lenne rá… na jó szükségem is volt rá-… én komolyan veszlek. Te nem veszed ezt komolyan. Mármint a srácokat.
-Most mi van?- néztem rá értetlenül, mire elfordította a fejét. Maga elé bámult, elhúzta a száját, a szeme összeszűkült és nem szólt egy szót sem. –Mi van?- kérdeztem újra, de semmi válasz. Csak megrázta a fejét, és csücsörített a szájával.
-Arra gondoltam, hogyha te nem vagy képes szólni a saját érdekedben, akkor majd én!- állt fel megállíthatatlanul. Az állam a földet súrolta és követtem Diát.
***
-Ezt már fájdalom nézni!
-Miért nem tudsz leszállni rólam? Ilyen nehéz vagy mi?- emelte fel a hangját, de nem gondolta komolyan. Csak az agyára megy már ez az egész.
-Igen ilyen nehéz… nehéz látnom, hogy az öcsém hogyan bassza el az egyik felkínálkozó lehetőséget az életében…
-Nincs időm csajozni…
-Ez hülyeség!- vágott közbe a raszta. –Én is állandóan csajokat szedek fel… nehogy már bedumáld nekem, hogy nincs időd, mert komolyan én fogom felhívni a lányt!
-Mi van?- hüledezett a fekete, majd bevágott egy nem kis fintort testvére kijelentésén. –Úgysem teszed meg…
-Jó oké ez igaz…- adta fel gyorsan, és hadarva. Tényleg nem is hívta volna fel. Azért ennyire még nem érezte magát köcsögnek. Viszont tényleg annyira segíteni akart. És már tudta is hogy hogyan…
***
-Igen?- szólt bele rekedtesen. A telefon keltette fel. Ráadásul az igenére egy srác kezdett el más nyelven dumálni. Mi ez? –Állj!- sikította el magát, és felült az ágyán. Vett egy mély levegőt, kifújta lassan és átállította az agyát angolra. –Ki vagy? És mit akarsz tőlem? És amúgy is… aludtam te szerencsétlen!- Rebekához megszokott stílus. Enyhén nyers és lényegre törő.
-Igen neked is szia… egyébként meg Tom Kaulitz vagyok… azt hiszem már találkoztunk Alexis koncertje után.- Tom… Tom Kaulitz? Mi a f…
-Ööö… igen emlékszem rád… vagyis igen. És?- Rebeka elpirult már a fiú nevétől is
-Az öcsém és Alexis tudod a barátnőd nagyon megtetszettek egymásnak… csak az öcsém lusta lépni…
-Igen Alexis meg várja pont, hogy az öcséd lépjen… kis idióták…- nevetette el magát a végén, mire a kagyló másik végén is egy kisebb mosolyt hallott.
-Igen… én pedig arra gondoltam, hogyha benne lennél, mondjuk kettesben megbeszélhetnénk a dolgokat…- lassan, érthetően, és minél szexisebben próbálta elmondani… de még nem volt vége. Várta a választ. A döbbenetet.
-Én nem érek rád… nekem van fontosabb dolgom is, mint a te ötleteid megvalósítása. Ez van.- a hanyagság, és szemtelenség csak úgy sugárzott a lány hangjából. Tom nem döbbent le… inkább elvigyorodott és örült a kihívásnak.
-Gondolom nem baj, ha még hívlak máskor is…?
-De… elég nagy baj lenne…
***
-Legalább ne álmodoznál annyira róla…
-Nem álmodozok róla!
-Na ez túl határozott volt…
-Fejezd be!- nyújtotta ki a mutatóujját fenyegetés céljából. Elmosolyodtam. És élveztem. –És a te pasiddal mi van?
-Tessék?- néztem rá ártatlan, semmit sem tudó tekintettel.
-Játszod itt nekem a hülyét… bár ha most komolyabban belegondolok abba, hogy hülye vagy-e…- kezdte, mire csak belecsíptem az oldalába.
-Nekem nincs pasim…
-Nehéz is lenne veled… annyi biztos, hogy egy fiúnak sem szabad beléd szeretnie…
-Mert hogy?
-Te nem vagy képes szeretni…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés