***

-Úristen milyen smink lesz rajtad?
-Mi?- alig láttam, a hangom pedig rekedtes volt még. Rebeka alig hallhatóan nyitott be a szobámba és elég érezhetően ugrott rám miközben én még az álmok világában próbáltam felfalni Bill ajkait. –Te tudod mit zavartál meg?- mordultam rá, majd felültem –Mit akarsz már?
-Hát ez nem volt szép…- nyávogta majd az orrát felhúzva kifelé készült.
-Jó bocsánat… csak felkeltettél… szóval… mit is kérdeztél?- halkra vettem a hangomat. Elhúzta a száját majd leült mellém az ágyra.
-Hogy milyen sminket fogsz majd viselni a bulin… mert illenie kell a mi sminkünkhöz! Mert ha te lilát viselsz, akkor mi a rózsaszínnel hátul maradunk… és akkor minden pasi téged fog nézni! De csak egynek kell most… érted?- nézett rám fürkészve, hogy vajon felfogtam-e ezt a súlyos és eléggé kezelhetetlen dolgot.
-Igen… Rebi… szombat van… elvárnám, hogy vagy délig alhassak… és még csak fél nyolc van!- sikítottam miközben a kis szívecskés órát az orra alá nyomtam.
-Jó, jó akkor visszajövök később!- adta fel és kiment. A legrosszabb persze az volt hogy visszaaludni már nem tudtam. De az a csók… na jó csak álmodtam de akkor is… mi van, ha az álmomban jól csókol a valóságban meg rosszul? Magától a gondolattól is borsózott a hátam. Lehunytam a szemem és rájöttem, hogy már csöppet sem vagyok fáradt. De tudtam, hogy ezért még kapni fogok a szervezetemtől.

***

-Fiúk nyugi…
-Mi az, hogy nyugi? Hol van az a srác, akinek ezt kéne elintéznie?
-Tom nyugodj már meg! Meglesz minden! Időben!
-Ronie… ha nem lesz minden pia a helyén… megverem azt a szerencsétlent!- készült ki már hatodjára vagy talán már inkább sokadjára.
-Figyelj, lerendezem… nem lesz semmi gond… na húzzál innen!- mosolygott rá, mire Tom biccentett és elment. Hátrafordult és látta hogy Bill összegörnyedve ül a kanapén. –Csaj?- kérdezte mire a fekete csak felnézett rá és bólintott. –Na mesélj… persze, csak ha nagyon akarsz…
-Már úgyis mindegy nem? Eljön a bulira vagy sem… már nem is érdekel… jaj basszus de igen még mindig érdekel! De annyira unom, hogy így nyomják rám! Hagy döntsem már el én, hogy mikor hívom fel nem?!
-Teljesen igazad van! Ha kellesz a lánynak, úgyis eljön…
-Mi van, ha nem kellenek neki?
-Szerintem ezt te is tudod…
-Ja… ráadásul…
-Igen?
-Még nem is német… mi van, ha nem fogom megérteni?
-Szerintem ezt is tudod…
-Jó, jó persze veszekedések halmaza… de mi van, ha egy hangos szó sem fog köztünk lenni… mi van, ha egyszer sem fogok rá haragudni… nem leszek pipa sem ideges?
-Hát Bill… akkor kifogtad a legjobb csajt a világon!

***

-Szóval… nekem zöldes lesz a sminkem… ez a legelőnyösebb a hajamhoz!- sorolta Rebeka. A vörös kis hajához. Megzabálnám a haja miatt. Eredeti. És sexi.
-Alexis?
-Hm?- néztem fel. Elbambultam. Tudom nem szép dolog.
-Milyen színű sminket akarsz?
-Mi lenne, ha smink nélkül állítanék be? Csak hogy véglegesen megrémüljön tőlem…- röhögtem el magam, de a lányoknak már kevésbé tetszett. Újabb fintor és szájelhúzás. Már kezdem tényleg meg szokni és észre se venni. –Majd még meglátom…
-Mi az, hogy “majd még meglátom”?- utánozta Dia a hangomat, csöpke nyávogást belevéve. Hirtelen végigfutott az agyamon az “a” betűs szó, amit igazából nem is használok. Csak hirtelen eszembe jutott. Helyette gúnyosan elvigyorodtam és hagytam, hogy rábeszéljenek a feketére.

***