|
12.rész
2009.07.20. 16:25
Az álmokban az a rossz hogy nem igaziak. Nem tartanak meg a földön. Nem hiteles. Hazugság az egész. És van, aki tényleg elhiszi?
-Balfék vagyok…
-Nem vagy az! Azt tetted, amit tenned kellett!
-De elment… ott hagyott!
-Várható volt… de nem a te hibád volt! Az egyetlen felelős itt Jazmin!
-Tom… most mégis mi a fenét tegyek?
-Nem tudom öcsi…
-Alexis… ő más érted? Beszélgettünk és más… más, mint Jazmin!
-Hívd fel akkor!
-Ezek után? Jazmin megfenyegette, én meg majdnem hogy csak álltam ott tétlenül! Még szerencse hogy te is ott voltál…
-Te is elintézted… én inkább csak hab voltam a tortára…
***
Aludni akartam. De nem ment. Állandóan azok a percek jártak a fejemben. Mikor megcsókolt és mikor az a csaj megjelent. Nem értek még most sem semmit. Nem is mondta, hogy van barátnője. Lehet, hogy akkor már nem is járnak. De akkor megmondhatta volna, hogy a voltbarátnői ilyen idegbetegek.
-Nem alszol?- kérdezte halkan, miközben mellém bújt.
-Nem… annyi minden kavarog bennem…
-Valamit nem mondtam el…- hosszú szünetet tartott. Talán várta hogy kiabálni kezdjek vele. Végül csak folytatta. –Valamelyest tudtam, hogy Jazmin ott fog lenni és nem szóltam Billnek… és tudtam, hogy te is ott leszel… Bill elmesélte és el kell hinned, hogy Jazminról nem tudott egy szót sem! Ő nem tudta hogy ott lesz, vagy hogy egyáltalán felhívott minket… és annyira áradozott rólad… Alexis jól megfontoltad a döntésedet? Még nem késő hogy lemond a repülőjegyet!
-Ronie… az a csaj majdnem hogy megvert!
-Azért az még messze volt…- mosolyodott el, majd mikor szúrós szemmel néztem rá inkább visszavett a nevetésből.
-Nem akarom többet egyikkőjüket sem látni!
-Pedig jól elvoltatok tegnap este még mielőtt meg nem jelent Jazmin…- egy újabb szúrós nézés, de már semmi hatással. Már nem is ijeszti meg. Inkább csak azért fogja ilyenkor vissza magát, hogy ne veszekedjünk újra és újra. –Alexis… aludj még rá egyet, rendben? Ne dönts megint ilyen hamar… tudod, hogy ilyenkor sosincs jó vége annak, amit teszel!
-Kedves vagy kösz…- húztam el a számat és megfordultam a másik oldalamra.
-Alexis…- bújt oda hozzám –Tudod hogy nem úgy értem… jót akarok neked. Bill nem volt benne… ne dobd el ilyen hamar magadtól… kérlek…- miután erre már nem válaszoltam feladta. Lefeküdt mellém fél óra múlva pedig már nagyokat szuszogott. Nem is gondoltam inkább arra, hogy igaza van. Nem gondoltam rá de tudtam.
-A fene enné már meg… miért tudsz te mindent jobban, mint én?- fordultam vissza és kicsit hangosabban szóltam hozzá hogy felébredjen.
-Mi van…?…- kérdezte rekedtesen, miközben a szemét dörzsölte… -Aludtam a picsába is…
-Igen tudom! De… annyira zavar…
-Mégis mi?- nézett fel rám két kis apró lyukon keresztül.
-Az hogy még ebben is igazad van… nem igaz!- elmosolyodott és visszacsukta a szemeit.
-Tapasztaltabb vagyok…
-Pasik terén?- kérdésemre morgott egyet és sóhajtott. Felült, ásított egy nagyot majd talán bele akart kezdeni az oktatásba miszerint nem a pasik terén. Hanem mert sok havernője ugyanilyen dolgokon ment keresztül és látta hogy mit csináltak rosszul stb. De most erre ki kíváncsi? –Én csak tudni akarom, hogy Bill mit akar… hogy miért smároltunk és utána miért hagyta, hogy elmenjek?! Hogy miért nem jött utánam…
-Mert Jazmin lefoglalta…
-De azt miért hagyta?- kaptam az alkalmon, és egy újabb kérdésemnek adtam lehetőséget.
-Sajnálom cica, nem vagyok Bill… ezt csak ő tudja… talán végre teljesen rendezni akarta a helyzetet vele… hogy még egyszer ilyen ne forduljon elő.
-Elegem van belőle is…- dőltem vissza a hátamra összekarolt kezekkel és morcos fejjel.
-Hisztike… holnap, ha keresne, vedd fel!- adta ki az utasítást és már tűnt is elfele a szobámból.
-Mit tudsz még, amit nem akarsz elmondani, hm?- rohantam utána, ahogy csak tudtam.
-Semmit… most tényleg semmit! De ha véletlenül felhívna –mert szerintem fel fog de csak szerintem –akkor vedd fel légy szíves!
-Már hogyne! Még be is invitálom, ha kell!- kiabáltam utána mikor már a lépcsőt is elhagyta
-Lehet arra is szükséged lesz! Mentem! Csá!
-Csá!- mondtam halkan mikor becsapódott az ajtó. A lányok lent meredten néztek rám –Semmi gond nincs… csak lehet Bill háztűznézőbe jön majd…- mosolyodtam el és visszabújtam a szobámba.
***
-Öhm.. szia Bill vagyok… tudom, hogy nagyon rosszul sült el az este… és annyira sajnálom, ami történt. Jazmint meg főleg. Nem akartam hogy megismerd. Beszéljük meg, rendben? Hívj majd fel… szia…- azzal lerakta a telefont. A hasamra fordultam és belenyomtam a fejem a párnába, kipróbálni, hogy vajon tényleg kapok-e levegőt vagy csak rémisztenek ezzel. Most komolyan hívjam vissza? Na jó nem. Az mégis hogy nézne ki? Megvárom, míg újra hív és akkor felveszem… talán…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés