|
13.rész
2009.07.21. 17:05
-Ha hatodjára sem fogod felvenni, tuti nem fog tovább keresni…- ült le mellém egy tál mogyoróval Rebeka. Újra rezgett a telefonom. Újra ugyanazt a számot kijelezve.
-De ahhoz képest kitartó…- vontam meg a vállam elmosolyodva
-Nem sokáig… vedd már fel az istenért!- kapta ki a kezemből a telefont, megnyomva a zöld telefon gombot majd a fülem mellé tartotta. Leblokkoltam és csak hebegtem, habogtam.
-Alexis…?- szólalt meg halkan a vonal másik végén Bill.
-Igen… igen?- nem tudtam mit mondani. Nem akartam felvenni. Nem akartam még beszélni vele. Alig másfél nap után. Még túl friss volt az az este.
-Annyiszor kerestelek… de nem vetted fel…
-Igen…
-Beszéljük meg… Jazmin csak a volt barátnőm! Nem értem hogy került oda és ne haragudj, a miatt, amit leművelt…- helyette magyarázkodott. A lány helyett kért bocsánatot. Kivettem Rebi kezéből a telefont és immár én tartottam a fülemhez. Elvarázsolt. Ezzel az alig két mondattal. Felálltam és már majdnem meg akartam csókolni. Nem tudtam mit mondani. Most mit kéne? –Alexis…? Itt vagy még?- kérdezte halkan, rekedtesen.
-Aha…- többre már nem futotta.
-Akkor… találkozhatnánk?
-Igen… vagyis benne vagyok. Szóval… igen…- ránéztem Rebekára, aki fülig érő mosollyal kacsintott rám. Végre valamit jól csináltam?
***
-Ez az…- suttogta diadalittasan és boldogan.
-Csak nem találkoztok?- húzódott kisebb vigyorra a raszta szája.
-De… és még jó hogy rávettél, hogy hívjam fel… mi van, ha mondjuk, hülyének tartalak újra, és nagy ívből kikerülöm inkább a csajt?
-Hülyének? Újra?
-Annyira… megfogott… de mi?- ült le a bátyja mellé, aki még mindig fennakadt szemmel nézett rá
-Hülyének? Újra?
-Nem hagyhatom, hogy újra elmenjen, igaz? Most véglegesen meg kell nyernem magamnak…
-Hülyének? Újra?
***
Sikítások sora futott végig a szobámon. Alig akart elhalkulni. És most még én is beszálltam.
-Mit fogsz viselni?- kérdezte Emma és leállította a másik két lányt.
-Nem tudom… semmit sem tudok!- csaptam össze a tenyeremet és elnevettem magam.
-Mikor? Hol?- csapott le Dia a legfontosabb információra.
-Még ma… este nyolckor… és itt… idejön! Hozzánk! Csajok estére húzattok elfele itthonról!
-Mi? Kipaterolsz a saját házunkból?- húzta fel a szemöldökét Rebeka.
-Bassza meg… nem ide kéne jönnie… a fenébe is már!- álltam fel az ágyról és a mobilomat kutatva pattogtam össze-vissza.
-Hé! Állj le! Elmegyünk, nyugi…- fogta meg a karom Emma. –Majd valahova elmegyünk… arra a két és fél órácskára, míg ti lerendezitek az ágyjelenetet…- röhögte el a végét.
-Jó… kösz csajok igazán!- kiabáltam túl a vihogásukat. Nagy nehezen. Végül én is feladtam és elnevettem magam. –Hogy lehetettek ilyen hülyék?- ültem le újra melléjük
-Na de kérem! Még a végén itthon maradunk!- csípett az oldalamba Dia mire válaszként csak egy sikítást hallott.
***
-Ne legyél már ilyen izgatott…- szólt rá nyugodtan, újságot olvasva az öccsére.
-Te Tom… mi van, ha azért mondta, hogy oké, mert totál le akarja rendezni az ügyet?
-Mármint egy szexszel?
-Hülye!
-Hülye? Újra?- kapott az alkalmon a raszta hogy felhozza a még nem is olyan régi témát.
-Fejezd már be…!- csattant fel a fekete
-Tudod Bill… egy forró éjszaka nem csak a faszodnak lenne már jó, hanem neked is… olyan feszült vagy…- hergelte tovább az öccsét, legbelül mélyen sátánian kacarászva.
-Fogd már be az istenért!
-El tudod képzelni, hogy még ma meghúzd?
-Nem fejeznéd be?
-Pedig jó segge van… egyébként megfogtad már a seggét?
-Tom kussolj már!
***
-Köszönöm… de tényleg…- mondtam remegve –Sziasztok!- majd becsuktam az ajtót. Egyedül maradtam abban a hatalmas házban. Ránéztem a karórámra. Fél kilenc tíz perc múlva. Atyám. És mi van, ha nem lesz olyan jó, mint azon az estén? Na várjunk. Én már a csóknál járok? Mondjuk miért ne? Azt még szabad.
Elhaladva a szobám mellett az ágyra terelődött a szemem.
-Na azt már nem!- egy jól indított mozdulattal pedig be is vágtam az ajtaját.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés