14.rész
2009.07.22. 20:34
-Ne haragudj…- suttogta levegő után kapva…
-Semmi gond… csak tudod bezártam a szobám ajtaját…- a kezem még mindig a mellkasán volt, mutatva, hogy alig pár másodperccel eltoltam magamtól. Túl gyors. Akarom. De túl gyors még.
-Bezártad?- mosolyodott el értelmetlenül nézve
-Még… nem akarom hogy most rögtön… nekem kell még egy kis idő…
-Rendben… oké…- bólintott, de a keze még mindig a csípőmön pihent. Elmosolyodtunk, és kezdtük előröl.
***
-Még az a szerencse hogy nincs is hideg…- jegyezte meg Emma, és egy újabb szórakozóhely előtt mentek el.
-Most már igazán bemehetnénk egybe… nem a semmiért festettem ki magam és húztam fel sexi ruhát…- jegyezte meg Rebeka és elhúzta a száját.
-Hova akarsz mégis menni? Nem is ismerünk egy helyet sem!
-De… azt hiszem, lenne egy kis segítségünk…- húzódott különleges mosolyra Rebeka szája és a telefonja után kapott. –Szia Tom… kérhetnék egy szívességet?- szólt bele sejtelmes hangon és kacsintott egyet a lányokra.
***
Nem a semmiért csuktam be a szobám ajtaját. Jelzés volt magamnak. Csak talán nem elég tiszta jelzés. Mert ugye a kanapé nagy, tágas, és puha. Na jó Alexis. Állj le! Mielőtt még túl késő lenne!
-Ezt már tényleg nem kéne…- nevettem el magam, közben még mindig szorosan öleltem magamhoz.
-Pedig pont kényelmes…- mosolyodott el ő is, majd az orromat vette célba. Összeérintette a sajátjával és eljátszadozott. Néha éreztem a számon, ahogy kifújja a levegőt. –Nincs kedvem elmenni…
-Egyszer úgy is muszáj…- suttogtam és belekaroltam a nyakába csak hogy még közelebb legyen az arca az enyémhez. A keze még mindig valahol a pólóm alatt szunyált, lehűtve kicsit a testem.
-De ha nem engedsz el úgy nem fog menni…
-Jól van akkor…- vágtam be a műdurcit és próbáltam kimászni alóla. Nem sok sikerrel.
-És kimondta, hogy én elengedlek téged?- mászott rám még jobban, majd újra megcsókolt.
***
-Annyira rossz érzésem van…
-Emma… azért mert nincs itt Peter, még nem kell parázni…- szólt rá Rebeka, és visszarakta az apró táskájába a telefonját.
-Kac-kac…- szólt vissza gúnyosan. –Kezd egyre hidegebb lenni…
-Egyetértek… remélem, hamar jönnek…- bólintott Dia, és összébb húzta magán a kabátját. Kezdett hűvösödni az idő. Egyre gyorsabban. Fél óra múlva már dideregve álltak az utcán.
-Mikor jönnek már azok a faszok?- mérgelődött Emma. Talán ennyi kellett csak. Egy fekete Cadillac parkolt le pontosan mellettük.
-Remélem nem gond, hogy késtünk egy kicsit…- szállt ki a vezető ülésről a raszta.
-Ha fizeted a piánkat akkor talán nem…- csínytalankodott Rebeka, mire még két ember szállt ki a kocsi hátsó üléséről.
-Lányok, ha még nem találkoztatok azon a bizonyos estén Georggal és Gustavval, akkor most szeretném nektek bemutatni! Georg a másik gitáros, Gustav pedig a dobosunk… na ennyi volt a bemutató! Most pedig indulás!- mindkét srác mosolygott egyet és követték, az árt, ahogy a többiek is. Belül már tombolt a parti. Tömegek táncoltak, ittak, beszélgettek, és élvezték egymást. A lányok összenéztek és felvont szemöldökkel, ámulatba ejtve nézték, hogyan tudnak a németek bulizni. Georg és Tom összenézett és egyre gondoltak.
-Először leülünk… aztán majd jöhet a móka…- vigyorgott a raszta és terelni kezdte a lányokat a VIP részre.
***
-Szomjas vagyok…- suttogtam, alig hallhatóan, kiszáradt torokkal. Válaszul csak nyomott egy puszit a vállamra.
-Elmenjek…?- újabb puszit kaptam ugyanoda majd rám nézett.
-Nem…- ráztam meg kicsit a fejem. Fáradt voltam. De nem akartam hogy elmenjen.
-De mindjárt elalszol…- jegyezte meg nevetve, mire csak megrántottam a vállamat.
-De nem fogok, na!
-Biztos…?- hallottam a hangjából, ahogy magában röhög.
-Na jó igazad van… fáradt vagyok…- adtam fel, és a hajával kezdtem játszadozni. Pillanatok múlva pedig már álmomban játszadoztam vele… kicsit másképp.
|