|
15.rész
2009.07.25. 17:45
Reggel nem találtam magam mellett. Besokkoltam. És már hiányzott.
-Bill?- ültem fel a kanapén és próbáltam a kócos hajamat egy irányba állítani. Nem kaptam választ. Felálltam és a konyhát vettem célba. –halihó…- mondtam kicsit hangosabban. Beléptem. Senki. Sehol.
-Csak nem hiányzok máris…?- suttogta hátulról és átölelt. Éreztem, ahogy egy puszit nyom a fejemre a keze pedig megállapodik a hasamon összekulcsolva az enyémmel.
-Hol voltál?- kérdeztem rekedten, behunyt szemekkel. Érezni akartam, ahogy a meleg levegő egyre csak fújja a nyakamat.
-Fel kellett hívnom Tomot..- dünnyögte a fülem alá majd ugyanoda nyomott egy újabb puszit. –És valami egészen furcsa dolgot mesélt…- kinyitottam a szemem, és ahogy tudtam, ránéztem. Felvontam a szemöldökömet és már előre tudtam… a lányok!
***
-Hol a bugyim?- kérdezte talán a sráctól, talán saját magától.
-Ezt keresed?- emelte fel két ujjával az aprócska ruhadarabot. Egy kis vigyor ült ki az arcára, jelezve, hogy ő igenis élvezi ezt a helyzetet.
-Kösz…- mosolyodott el a lány és elfordulva felvette az este még nem kívánt részletet. Elfordult. Mintha valami takargatni valója lenne. Pedig este még a kétségei is odalettek miszerint olyan rossz alkata lenne. Meg volt bizonyosodva, hogy ő a legjobb nő a világon. De másnapra ez mind eltűnt. Talán kialudta. Talán csak a raszta miatt érezte azt, hogy jó nő. Átfutott az is az agyán hogy odafordul Tomhoz és a szemébe nézve, megkérdezi szerinte jó-e az alakja. De az meg… nem járatja le inkább magát. Még a végén Tom pofán röhögné. Vagy nem.
-Bill hívott… ott aludt Alexisnél…
-Na mi van? Neki is sikerült betalálnia?- kérdezte kicsit gúnyosan, mégis vigyorogva. A kétértelmű kérdés a raszta agysejtjeit is elérte.
-Nem volt jó?- tette fel azt a lényeges kérdést.
-Ez most mégis milyen kérdés?
-Eldöntendő!- emelte fel a hangját. Talán a semmiért. Az agya megtelt vérrel, a feje kipirosodott és a szíve egyre gyorsabban vert.
-Nagyon jól tudod hogy nem úgy értettem!
-Hogy „úgy”?- kapott az alkalmon. És már nem csak ő húzta fel magát.
-Kapd be úgy!
***
-Előre leszögezném, hogy nem tudok kaját csinálni…- emelte fel a két kezét majd leült a székre.
-Az jó… mert én sem…- adtam fel. Már ilyen hamar. Mert ha valami nem megy, azt minek erőltessem? Végül is a kitartás ebben a részben hiányos. Kikerültem a pultot, megcélozva a hűtőt. –De azért kaja mindig szokott lenni… ráadásul ehető!
-Négyen laktok itt, nem? Négy lány… hogy-hogy nem főztök?
-Anyuci azt mondta ne álljak le idegenekkel… a szakácsunk pedig totál idegen! Nem tehetek róla…- vontam meg a vállam.
-Ó a jó kislány! Semmi csínyt nem követtél el életedben?- néztem, ahogy mosolyra húzódik a szája, a szemöldöke pedig egyre magasabbra emelkedik.
-Túl sok van abból, hogy elmeséljem… sajnos akkor itt kéne maradnod még pár éjszakát…
-Nem bánnám…- tudtam, mire gondol. És jó volt. Élveztem. Élveztem, hogy akar. Hogy kellek neki.
-Hát… még meggondolom.- húztam tovább azért is. Bár tudtam, hogy nincs értelme. De talán így édesebb lesz.
-Mi lenne, ha most nem ennénk?
-Hát akkor?- bejött mellém és egyszerűen csak megcsókolt. Aztán egyre finomabban. Olyan romantikus volt az egész, hogyha nem én lettem volna benne, kiröhögtem volna a szereplőket. Aztán már nem is romantikus volt. A szájtépés talán már nem tartozik annyira a romantikus csókok közé. És talán a kéz-kalandjárat sem. Meg talán az sem hogy a konyha hideg csempéit éreztem a meztelen hátam alatt. Annyi minden futott át az agyamon. Jó ez így? Itt kéne? És most? És mi van, ha ránk rontanak? Mi van, ha…
Talán még meg is hallotta a gondolataimat. Rám nézett és kicsit habozott. Talán tudta mi futott át az agyamon. Volt időm átgondolni az egészet. Végigvezetni a fejemben hogy tényleg akarom-e most rögtön.
Bólintottam. Nem kis jel. És igenis biztos voltam benne.
***
-Te most tényleg ilyen balfasz vagy? Fogd már fel, hogy nem úgy érettem!
-Akkor mi a faszért mondtad „úgy”?- kezdte utánozni a lányt.
-Jó tudod, mit? Fulladj bele a marhaságodba!- egy ajtócsapódás majd síri csönd.
-Bassza meg…!- káromkodott még egy utolsót és belerúgott az ágy aljába.
***
-Kedd?
-Mi? Soha!- nevettem el magam majd tovább játszottam az ujjaival.
-Szerdán nem érek rá…
-Hogy-hogy?- néztem fel rá, majd nagyzolósan behunyta a szemét
-Tudod a sok fan… őket is ki kell elégítenem néha…- mondta nyugodtan, majd elröhögte magát.
-Ezért még lakolsz Bill Kaulitz!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés