Tulajdonképpen ennek még egy kicsit titokban kellett volna maradnia, de Bill Kaulitzot már egy új frizurával kapták el - a második külső-változtatás néhány hét alatt
Ez történt itt: Tuljadonképpen Bill először az új frizuráját a rajongóknak a forrón áhított "Wetten,dass..?" október 3.-ai fellépésen akarta bemutatni. De a paparazzik már Hamburgban elkapták. A Tokio Hotel énekese egy kicsit úgy néz ki mint egy keverék David Bowie "Az utazás a labirintusban" és Sonic, a pörgő sündisznó a 90-es évek "Game-Gear"- játékából. Az ikretestvérének Tomnak is újítani kéne egy friss frizurát, de a haját eddig még egy kendő alá rejtette.
A "Wetten,dass"-ban Bill, Tom, Gustav és Georg az új Automatisch kislemezüket mutatják be.
Ilyen egy csemege- leszállítjuk nektek a következő dalrészletet a Humanoidról, a Tokio Hotel új albumáról. Csak annyit mondunk: Ez egy szívbe mászó ballda. De elég a bevezetőből! FORDÍTOTTA:RESETH
Kávé, süti & játszótéri móka: Lógás Ingriddel és Klausszal!
Bill&Tom: Hello!
Ingrid: Hello, én olyan boldog vagyok, hogy láthatlak titeket.
Tom: Én is.
Bill: Nekünk megtiszteltetés. Hello.
Klaus: Hello
Tom: Hello
Ingrid: Üdvözöllek titeket itt...
Tom: ...a szép helyen.
Ingrid: ...ezen a szép helyen.
Bill: Jól néz ki! Süti is van,szuper!
Ingrid: Minden itt van. Meg kell mondanom, hogy milyen szép fiatal emberek vagytok!
Klaus: Igazán szuper, igazán szuper.
Bill: Jól repültetek?
Klaus: Igen, jól repültünk.
Ingrid: Tom, te is olyan szép fiú vagy.
Bill: Meg kell, hogy mondjam, hogy Tommal hatalmas rajongóitok vagyunk! Egy műsort sem hagyunk ki. Feltétlenül akartunk már találkozni veletek.
Ingrid: Köszönöm!
Klaus: Jó hallani!
Bill: Kicsit ideges vagyok...
Tom: ... menjünk egy kicsit kávézni és sütizni.
Klaus: Azt hittem , hogy ti nagyon kicsit vagytok - kb 160 centi.
Bill: Sok ember gondolja ezt rólunk. És én még nála is magasabb vagyok... annak ellenére, hogy egypetéjű ikrek vagyunk.
Tom: Igaz, de ennek megfelően kevesebb is jutott a nadrágjába.
Klaus: Tom, nem akarjuk ilyen részletesen.
Tom: Csak szerettem volna megemlíteni.
Klaus: Ingrid egyszer megsértett téged - hallottad?
Bill: Tényleg?
Ingrid: Egyszer azt mondtam, hogy Bill úgy néz ki, mint egy sündisznó. A hajad, mint egy sünié, de ez is tetszik.
Bill: Köszönöm.
Ingrid: Sokkal elegánsabban néz ki. Be kell, hogy valljam, sohasem gondoltam volna, hogy ti ilyen jóképűek vagytok. Meg vagyok lepve. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép vagy.
Klaus: Látod? Csak a való életben kell látnod őket.
Ingrid: Zavarba vagyok... teljesen lehengereltetek.
Bill: Ilyen sok bók így korán reggel...
Ingrid: Elég hülyén hangzik, de sohasem gondoltam volna.
Klaus: Most kicsit idegesek voltunk.
Bill: Nagyon ideges voltam - nem tudtam aludni éjjel. Annyira izgatott voltam a mai nap miatt...
Klaus: Srácok nektek egyáltalán nincs miért idegeskednetek.
Bill: Mindig idegesek vagyunk...
Ingrid: Tényleg?
Bill: ... minden fellépés előtt nagyon idegesek vagyunk! A show előtt nem lehet velem beszélni.
Klaus: De ha már színpadon vagytok vége.
Bill: Igen, akkor elmúlik - az első vagy a második dal után.
Ingrid: Ez egy régi dal volt (egy dalt énekel, egy Bill nevű fiúról) Nagy sikert aratott volna.
Tom: Szép hang.
Bill: Nagyon.
Ingrid: Köszönöm! Igazából elég jó hangom van. Honnan örököltétek a kreativitásotokat? Anyukátoktól vagy apukátoktól?
Bill: Szerintem inkább anyától. Az anyukám festő és a nevelőapánktól is, akinek van egy zenekara. Nagyon hamar a kezünkbe adta a gitárt...
Tom: Már hét éves korunk óta zenélünk.
Bill: Igaz.
Ingrid: Ez pont az ,hogy már nagyon korán tudtátok, hogy ezt fogjátok egész életetekben csinálni.
Bill&Tom: Igen...
Ingrid: Megkérhetem az én szép fiatal uraimat, hogy helyet foglaljanak?
Klaus: Tudjátok, nagyon szerettem bennetek azt fiúk, hogy voltak német dalaitok.
Ingrid: Igen, ez nagyszerű!
Tom: Még mindig így van, most németül is és angolul is kiadjuk az albumot.
Ingrid: Nagyszerűnek tartom, hogy az anyanyelveden énekelsz.
Bill: Mi is - az új albumunkat, ami hamarosan megjelenik, mindkét nyelven felvettük. Pontosan ugyanazt a dalt német és angol verzióban.
Bill: Hat éves korunkig a nevünkkel ellátott pólókat kellett hordanunk az iskolában, hogy az emberek meg tudjanak különböztetni minket.
Ingrid: De te olyan törékeny és fehér vagy... olyan fehér, mint a hó és ő egy kicsit férfiasabb azt kell, hogy mondjam. Neki már van ez a férfias...
Bill: Én kaptam az összes a pozitív dolgot...
Tom: Bill egyszerűen úgy néz ki, mint egy nő, mint egy nő.
Ingrid: Ő sokkal törékenyebb, és te férfiasan nézel ki. Széles vállak... ez az "Itt vagyok" fellépés.
Bill: Tíz perccel idősebb is...
Klaus: Azt gondolod, hogy az a tíz perc változtat valamin?
Tom: Mentálisan, biztosan.
Tom: Imádom ezt énekelni. Ismeritek a "Hoch auf dem gelben Wagen"-t?
Bill: Mindig ezt énekeljük. Hogy is kezdődik... (éneklik a "Hoch auf dem gelben Wagen"-t)
Klaus: Van benne egy motor!
Bill: Az egyik iker mindig gyengébb - őt nevezik gyengének. Mentálisan erősebb és minden rossznak a dupláját kapja. Én mindenre allergiás vagyok - én vagyok az, aki beteg lesz.
Ingrid: Kitaláltam nektek neveket: Ő a kalóz, aki mindig is az akart lenni és te egy díva vagy.
Bill: Igen, ez jól hangzik.
Tom: Inkább kisegérnek hívnálak...
Ingrid: A kalóz és a hableány.
Tom: Hableány...
Ingrid: Ez igazi haj, vagy csak pótlás?
Tom: Saját...
Ingrid: Ez a saját hajad?
Tom: Nagyszerű, nem?
IngridD: Ki csinálta ezt?
Tom: Egy nő...
Ingrid: Szóval van egy nőd?
Tom: Igen, sok nőm van!
Vasárnap (9.27.) a Tokio Hotel megáll a Habbo US chaten. Itt a lehetőséged, hogy kérdezhess Billtől, Tomtól, Georgtól és Gustavtól! A chat 14:00-14:45-ig tart.
Kedden (9.29.) a Tokio Hotel Humanoid albumát a francia Habbo chaten mutatják be 18:00-18:15-ig a Net Café-ban! (c)ReseTH
BILD-CD „20 Jahre – Wir sind Deutschland!“- A nyertes dalok
Scorpions – „Wind Of Chance“
Eko Fresh – „Ich bin jung und brauchte das Geld“
Pur – „Abenteuerland“
Nena – „Leuchtturm 2002er Version“
Yvonne Catterfeld – „Für dich“
Matthias Reim – „Verdammt ich lieb' dich“
Texas Lightning – „No No Never“
Tokio Hotel – „Durch den Monsun“
Rosenstolz – „Willkommen“
A szabadság utolsó darabja
A Tokio Hotel ikrei Bill és Tom Kaulitz évek óta Németország legsikeresebb zenészei. Az interjúban beszélnek arról, hogyan védik meg a magánéletüket, az új kislemezükről és Angela Merkel-ről.
Kölner Stadt-Anzeiger: 2 és fél év telt el a legutóbbi lemez óta. Jól telt a szünet?
Bill Kaulitz: Egyáltalán nem volt szabadságunk, Észak-Amerikában turnéztunk és majdnem egy évig az albumon dolgoztunk. De ebben az országban kicsit el tudtuk engedni magunkat.
Miért?
Bill: Nem kellett végre a saját arcomat látnom, és a nevemet hallanom. Azt gondoltam "Légyszi, emberek, írjatok már néha valami másról is!". Nyugalmat akartam és a zenére koncentrálni.
Mi maradt egyáltalán a magánéletetekből?
Bill: Semmi
Oje, valóban így van?
Bill: Így van. Ebben az értelemben nincs magánéletünk. Enni egy fagyit a családdal - ez nem megy. Az egyetlen pillanat a nap, amikor egyedül vagyunk, az a kocsinkban van. Ezért akartunk feltétlenül jogosítványt. A személyautó az utolsó darab szabadságunk, amely megmaradt nekünk.
Ez egy kicsit szomorúan hangzik, a mottó után, miszerint "Csak az Autóban vagyunk egymagunk"
Bill: Igen, ez így van. Csak ebben az évben, amikor nem turnén, hanem a stúdióban voltunk, akkor lett igazán világos, mi mindent adtunk föl. De mégis mi hoztuk meg ezt a döntést. Azon a szinten, ahol most vagyunk, egyszerűen nem megy mindkettő. Az embernek ezt el kell fogadnia. Az ember sokat kap vissza. Néha állok a stúdióban, énekelek, és azon jár a fejem, hogy "Basszus, és ezért én még pénzt is kapok". Ezért nagyon boldog vagyok. Semmi olyat nem kell csinálnom, ami nem érdekel.
Hogyan töltitek a szabadidőtöket?
Bill: Valójában munkával. Mindig nevetnünk kell, amikor olvassuk "A gépies Tokio Hotel". Ez mind baromság. Megvan a magunk csapata, de Tom és én alapvetően sokmindent megteszünk egyedül. Mi magunk állítottuk össze az embereket, ők kvázi a munkaeszközeink is. De ez a mi bandánk. Tom és én alapítottuk a Tokio Hotelt, és nem akarom a döntéseket a bandára hagyni.
„Automatisch“-nak hívják a legújabb kislemezt. Miről szól ez részben?
Bill: Az ember ezt a szót valóban gyakran használja, és az életben ezer dolog automatikusan történik. A szerelmet leszámítva. Ez nem lehet automatikus.
Miközben sok kapcsolat is csak az autópilótán fut (?)
Tom: Igen. Nem tudom elképzelni, hosszú ideig egy másik emberrel lenni. Különben is problémám van a hosszú távú kapcsolatokkal és extrém fontosnak találom, hogy az ember a másik iránt érdeklődő maradjon, és a másik is érdekesnek találja. Sose bírtam elképzelni, hogy együtt lakjak egy nővel.
Valóban nem?
Bill: Én már igen. Ha szerelmes vagyok, akkor nekem minden mindegy. Akkor bepakolok a táskámba, és azonnal elhúzok máshová.
Tom: Felejtsd el Bill. Mi egész életünkben együtt fogunk élni.
Bill: Igen, de akkor építenünk kell egy tolóajtót a lakás közepén. Az egyik oldalon én vagyok a barátnőmmel. A másik oldalon laksz te.
Tehát elosztotok egy házat?
Bill: Igen. Nem tudom elképzelni, hogy máshogyan legyen. Semmi nem választhat el minket. Mindenkinek saját fürdőszobája és hálószobája van, de különben egész nap együtt vagyunk.
Bill, most éppen szerelmes vagy?
Bill: Nem, pedig már nagyon szeretném. Nekem már nagyon kellemetlen, hogy mindig ugyanazt a választ kell adnom. De momentán senkim sincs. Pedig már nagyon lennék szerelmes. De valószínűleg ez lesz az utolsó dolog, amely az életemben majd megtörténik.
Miért gondolod ezt?
Bill: Sok ember csak játszik velem, ha megismerem őket. Akkor jön a szokásos szöveg. De nem várhatom azt, hogy az emberek komolyan kikezdjenek velem. Ha odaérek valahova, akkor Bill Kaulitznak látszom. A legtöbbjüknek csak a dollárjel van a szemükben, és mindenfélét föl akarnak kínálni nekem, a motto után "Dizájner vagyok, akarod az egyik pólómat felvenni?" Ez annyira undorító.
Tom: Nem szereztünk új barátot az elmúlt 4 évben. Először is, az emberekben nem lehet olyan gyorsan megbízni, minden olyan felületes és gyors, hogy az ember marad inkább felszínes.
Bill: Nagyon ritka, hogy normális emberekkel ismerkedek meg. Csúcs lenne, ha találkoznék valakivel, aki 10 éve nem nézett tévét, a hegyekben él, és azt mondja: "Tokio Hotel? Még soha nem hallottam". Akkor mindig azt gondolom "Igen, köszi".
Bill, valószínűleg sok lány gondolja veled kapcsolatban, hogy nem érdekelnek, mert a fiúk iránt érdeklődsz. Nem idegesít?
Bill: Nem, már nem idegesít. Ez végigkísérte már az egész életemet. Suliidőben sem volt ez máshogy.
Tom: A lányok csak ritkán gondolták, hogy Bill meleg. Sosem szenvedett hiányt az ajánlatokból. Viszont a pasik már inkább gondolták róla, hogy meleg.
Bill: És sok pasi éreztette velem, mennyire nőies vagyok. Ez mindig nagy probléma volt.
Vannak a férfiaknak esélyeik nálad?
Bill: Nem, én a nőket részesítem előnyben. Sose voltam még fiúval, nincs erről tapasztalatom...
... és nem akarod pótolni ezt?
Bill: Nincs érdeklődésem a téma iránt (nevet)
Már nagyon sikeresek vagytok az USA-ban. Különbözőek a visszajelzések, mint Németországban?
Bill: Igen, külföldön a zene jött előbb, és utána a történet. Németországban ez pont fordítva volt, ott már a színpadon voltunk.
Vannak olyan aggodalmaitok, hogy valamikor majd nem tudtok megfelelni?
Bill: Hm. Mindegy, mi történik, mi valóban nagyon hosszú ideje kibírtuk és bizonyítottunk. Annak idején egy-slágeres előadóknak tartottak minket, de hibát követtek el. Abban is hiszek, hogy vannak csúcsok és mélységek. Voltak pillanatok, amikor egy kicsit visszament. Meglehet, hogy a "Humanoid" lemezként most nem működik, de majd legközelebb. Nem adom fel olyan könnyen.
Mit csináltok a pénzetekkel?
Bill: Aki valóban gazdag akar lenni, focistának vagy autóversenyzőnek kell lennie. Ez kellő anyagot csinál. A zenebiznisz őrületes túlzás lett, megvannak a legvadabb spekulációk arról, miként keresünk. 30 euróból, amelybe egy koncertjegy kerül, csak egy apró töredéket kapunk. Hiszen mi is kerülünk valamennyibe. Például a Dél-Afrikában forgatott videót is mi finanszíroztuk. Mi fizetjük a komplett csapatunkat. A költségeink extrémek.
Tom: Billnek és nekem még nincsen házunk, nincs földünk, és Yacht-ot sem vásároltunk. Mi csak béreljük a házat.
Közeledik az első választásotok. Érdeklődtök a politika iránt?
Bill: Általánosságban igen, azt mondanám. Nem kapunk túlságosan sokat ezzel, de a politika azért nem hagy minket hidegen.
Szeretitek Angela Merkelt?
Bill: Nem akarom befolyásolni az embereket, de igen, Angela Merkelt jónak találom. Eddig jól csinált mindent. Másokkal ellentétben állati szimpatikus. Dolgozik, mint egy szerető anya.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Vasárnap (9.27.) a Tokio Hotel megáll a Habbo US chaten. Itt a lehetőséged, hogy kérdezhess Billtől, Tomtól, Georgtól és Gustavtól! A chat 14:00-14:45-ig tart. 
