- Bill Kaulitz?? Egyébként Lexa - nyújtottam kezet neki. 
- Csak nem egy rajongóval van dolgom? - láttam a szemében a kétségbeesést.
- Nem egészen - megint. - Nem utállak titeket, de nem fogok sírva fakadni, vagy a WC-re is utánad menni egy fényképezővel, ha nem haragszol. 
- Nem nem haragszom - nevetett.
- Amúgy persze ismerlek, mert titeket mindenki ismer. 
- Hát ennek örülök. Végre nem egy olyan emberrel beszélgethetek, aki sírvafakad, ha hozzászólok.
- Nincs belőle eleged?
- Néha nagyon is. Amikor, ahogy az előbb mondtaszinte a mosdóba se tudok elmenni anélkül, hogy fényképezőgéppel jönnének utánam.
- Hát ezt nem bírnám... azt is alig tudom elviselni, hogy apámat ismerik akárhová megy.
- Hidd el, tudom mire gondolsz. 
- Egyébként, hogy-hogy egyedül? A többiek?
- Gustav és Georg nyaralnak. Tom meg... Tom meg szerintem csajozik, mint álltalában.
- Ezzel nem leptél meg. 
- Látom te is olvasol újságot - mondta mosolyogva. Milyen szép mosolya van. 
- Kislányom! Látom találtál társaságot magadnak. Én nem ide ülök, hanem Peter mellé, ott megtalálsz.
- Rendben apu - mondtam engedelmesen, majd elment.
- Tehát ő az apukád. Patrik Wolf. Tahát nincs olyan szörnyű életed, mint ahogyan mutatod.
- Nem olyan jó az, mint amilyennek látszik. Néha jobb szeretnék egy normális életet élő egyszerű lány lenni. Akkor tudnám, hogy miattam barátkoznak velem. A ti hírnevetek kicsit más, mert ti azt csináljátok, amit szerettek, és ezt megmutatjátok a világnak. Az én életem a kirakatban van, akár szeretném, akár nem. 
- Hát meg tudlak érteni, de ha belegondolsz, mennyi mindenről maradnál leEbben is van igazság. Egyébként te hogy-hogy itt vagy??
- Hát...
- Mármint nem úgy, hogy baj, vagy valami, csak Tokio Hotel és az ilyen események... nem megszokott.
- Röviden összefoglalva David intézett mindent, mert most, hogy az albumon dolgozunk eléggé visszavonultunk, és elvileg ez kellett ahhoz, hogy ne tűnjünk el teljesen.
- Végül is ez érthető, de ahogy látom nem nagyon tetszik ez az egész. 
- Mondjuk úgy, hogy nem az én világom. Nem ilyen életet éltem és valahogy nem is szeretnék ilyen életet élni. Jó, okés egyszer-egyszer elmegy, de nem tudnám ezt csinálni mondjuk, havonta egyszer, nem értem, hogy nem tudod megunni.
- Én sem nagyon szeretnék ilyen életet élni, de úgymond muszáj. Minden héten ez van, de nem akarom megbántani apát, hogy ebben is magára maradjon.
- Minden héten? Nem lehet kellemes.
- Hidd el nekem, hogy nem az - majd rámosolyogtam.
- Nocsak-nocsak! Csak nem csajozni látom végre az öcsmet? - pofátlankodott oda Tom, én pedig csak elhúztam a szám a megjegyzésére.
- Neked is szia Tom - köszöntem, hogy észrevegye magát.
- Hello szépségem! 
- Nem Tom. Nem csajozok, csak nem unatkozok, amíg te jól elszórakozol magadnak. Zavar?
- Csak, ha nem osztod meg velem is - vigyorgott, mire csak néztem egy nagyot.
- Hogy te mekkora fasz vagy! - majd felálltam, és elmentem apáék asztalához, miközben Bill gyilkos pillantásokat vetett Tomra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés