***

Kimentem az épület elé. A biztonságiőr rendes volt, azt mondta, hogy kimehetek nyugodtan, majd visszenged a meghívó nélkül is. Nyár lévén, még este is kellemes meleg volt. Leültem az egyik padra, előkotortam a cigim a táskámból, és meggyújtottam. Azt hittem szétrobbanok. Ideges voltam és csalódott. Ha most apa kijött volna valószínüleg tőlem zengett volna a város. De apa nem jött ki. Csendben szívtam a cigit, de belül tomboltam. Majd lépteket hallottam a hátam mögül.
- Hát te? Hogy-hogy idekint ülsz? - kérdezte Tom a hátam mögül.
- Neked nem mindegy? - válaszoltam bunkón.
- Jó tudom, hogy nem indult jól az első beszélgetésünk, de azért lehetnél kedvesebb is - mondta, majd kikerülve a padot leült mellém.
- Cöhh... - húztam el a szám...
- Akkor kezdjük a legelején. Hello! Tom vagyok! Te? - mutatkozott be, mintha nem tudnám ki is ő valójában. Elmosolyogtam magam.
- Lökött vagy - mondtam nevetve. Próbált komoly maradni.
- Tehát, hogy is hívnak?
- Lexa.
- És miért ülsz idekint? És miért dohányzol?
- Azt hosszú lenne elmesélni. 
- Szerintem van időnk.
- Nem tudom megbízhatok-e benned.
- Szerintem megpróbálhatnád.
- Rendben. A rövidített változatot mondom csak el, és elégedj meg annyival.
- Megpróbálok.
- A lényeg az, hogy boldogan éltünk hárman anyával és apával. Anyának egy idő után elege lett apa munkájából és a munkamániájából, és úgy három hónapja lelépett. Apa azóta folyamatosan ilyen rendezvnyekre jár, ahová nekem is kötelező a megjelenés, ezt eleve unom már. Majd ma apa bemutatta a legújabb koleganőjét, akit az előbb le is smárolt.
- Huhh, ez tényleg elég tömör. Lehet egy pár kérdésem?
- Ha azt mondom nem, akkor nem teszed fel őket?
- Dehogynem!
- Akkor meg?
- Első kérdés! Miért zavar téged, hogy apád együtt van ezzel a nővel?
- Mert anya még csak három hónapja ment el. Én naiv bolond meg azt hittem, hogy rendbe hozhatják ezt az egészet. Erre pedig tessék. 
- Ezt meg tudom érteni. Második kérdés! Miért utálod ezt az egészet?
- Nézz már végig rajtam! Olyan ruhákat kell hordanom, amiket nem szeretnék. Olyan emberek között kell lennem és töltenem az estéimet, akiknek a kilencven százalékát száműzném a holdra.
- Jó, ezzel is meggyőztél. 
- Ez az egyik erősségem - szívtam bele a cigimbe.
- Nah elég! - mondta, majd kivette a kezemből, és elnyomta azt.
- Te kinek képzeled magad?
- Hány éves is vagy? 
- Tizenhét. És akkor?
- Semmi szükséged nincs rá.
- Jó oké! Csak hagyj ezzel a dumával4 Tudod hányszor hallgattam ezt már végig??
- Amúgy apád tudja? 
- Nem. De nem is kell megtudnia.
- Nem állt szándékomban beköpni téged.
- Ajánlom is. - próbáltam msotmár mosolyogni.
- Nocsak. Te tudsz mosolyogni is - nevetett.
- Mint minden ember.
- Nem megyünk vissza? Gondolom apád azért érdeklődik már, hogy hol vagy.
- Én inkább hazamennék.
- Akkor mi legyen? Azért jó lenne szólni valakinek, hogy hol vagy nem?
- Mért? Szerinted érdekel az valakit is? Ha érdekelné mi van velem, már itt lenne. És itt van?
- Jó akkor hívunk egy taxit, és azzal hazamész. Én pedig bent szólok, hogy hol vagy.
- Van sofőrünk. A taxihoz nincs kedvem, úgyhogy gyalog megyek. Te meg, ha akarsz nyugodtan szólj. - rántottam meg a vállam.
- Egyedül sehova! Mindjárt éjfél, elkísérlek, csak várj itt egy percet - majd elindult vissza az épületbe. Nem szóltam semmit, csak ültem ott. Eleve nem volt kedvem ehhez az egész estéhez, de utána még ez az egész apával.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés