***

- Hol van a lányom? És mit csináltál vele? - apa szinte nekirontott Tomnak, miközben befelé ment.
- Semmit nem csináltam vele, csak beszélgettünk. Eléggé kivan akadva, és ott ül kint a padon.
- Köszönöm. Bocs, hogy úgy neked rontottam.. 
- El van nézve, de szerintem... szerintem most inkább hagyja békén. Úgysem fog beszélni magával. Nekem is csak félszavakban válaszolt.
- De a lányom! Nem hagyhatom, hogy megutáljon!
- Nem utálja, csak kiakadt. Majd megenyhül és akkor jobb lesz.
- De most mit csinál?
- Most ül kint a padon, utána pedig hazakísérem.
- Miért nem megy autóval?
- Hát ezt nem tőlem kell kérdezni. De sietek, egy perc. - majd berohant Billhez.
- Lexa eléggé kiakadt. Nem nagyon akar visszajönni, úgyhogy hazakísérem. 
- Mi történt?
- Ez elég hosszú, de röviden elég annyi, hogy az apja összeszűrte a levet valami picsával - vázolta a történetet röviden és tömören - Jössz, vagy nem?
- Menjek? - kérdezett vissza.
- Ahogy gondolod.
- Akkor inkább hagyom, de kérd majd el a számát. Majd holnap felhívom.
- Rendben. Hello. Lehet még visszajövök, de nem kell megvárni - majd vissza kirohant. Apa nem jött ki hozzám. Megfogadta Tom tanácsát, miszerint most hagyjon békén inkább. Tudom, hogy az apám, de most jobban is tette, ha békén hagy.
- Nah mehetünk kislány?
- Nem vagyok kislány!
- Visszaszívom. Mehetünk?
- Menjünk! - majd felálltam a padról, és egymás mellet elindultunk.
- Úgy látom, te azért kikéred magadnak a dolgokat.
- Nem szeretem, ha beleszólnak az életembe. Tanácsokat meghallgatok és némelyiket meg is fogadom. Aztán majd lesz valahogy. Nem szoktam előre tervezni.
- Ismerős az érzés. Ebben hasonlítunk, soha nem gondolkodtam még azon, hogy mi lesz egy hét vagy egy hónap múlva. Csak az érdekel, hogy mi lesz ma, vagy ebben a percben. De minek magyarázom? Tudod, miről beszélek.
- Van fogalmam... - mosolyogtam rá. - szeretek élvezni minden percet... és azért nem tervezek, mert ha valami nem úgy jön össze, ahogy tervezném... akkor nincs gáz... nincsenek rossz érzések, hogy elcsesztem... és úgy még sohasem volt, hogy ne legyen sehogy... mindíg jön valami...
- Kezdelek egyre jobban kedvelni... - mosolygott. - Első ránézésre nem ilyennek tűnsz...
- Hanem?? - Istenem... ez a gyerek... annyira helyes... és mégis aranyos... és az életfelfogása se túl hátrányos... - gondolkodtam...
- Hogy is mondjam...
- Érthetően... - nevettem.
- Szóval... olyannak, akinek az élete utolsó pillanatáig el van tervezve minden... tökéletes családdal... élettel... aki kizökkenthetetlen az élettervéből... szóval... olyan merev... Érted mit szeretnék?!
- Persze... ez egyáltalán nem így van... tökéletes család... cöhh... ez minden csak nem tökéletes... a terveim... nem tudnék úgy élni... hogy minden percem el legyen tervezve... és ha mondjuk elalszok egy reggel?? Akkor máris annyi a tervemnek...
- Van benne valami...
- Tudom... - majd elővettem egy szál cigit, és meggyújtottam... Ahogy Tom is.
- És még te akartál dumálni nekem a cigiről... ?! - nevettem.
- Jó visszaszívom... - adta az ártatlant.
- Ajánlom... - :D Mindeközben hazaértünk, én pedig megálltam a kapu előtt. - Hát... itt volnánk...
- Pedig azt hittem jól elleszünk egész éjszaka... - meglepődve néztem rá. Engem nem fog lefektetni... az 100%! - Mármint nem úgy... - mentette magát - csak hogy... eldumálunk majd érted??
- Így azért kicsit más... - mosolyogtam. - Tudod mit??

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés