- Mit?
- Bemegyünk... én átöltözök, te addig megvársz lent, és utána elmegyünk a parkba sétálni... - ajánlottam fel ötletemet.
- Nekem megfelel... sőt!
- Nah akkor gyere... - kerestem elő a kapukulcsot, majd bementünk, és ugyanígy volt a bejárati ajtóval is. - Csak dobd le magad, ahová szeretnéd... addig én felmegyek... sietek ígérem!
- Csak nyugodtan. - válaszolt, amit már nem is hallottam olyan tisztán. Majd felmentem és gyorsan átöltöztem... a hajam szétszedtem és szokásos állapotába állítottam. ( Magyarul szét volt engedve.) Meleg volt még kint... amin csodálkoztam is... itt ilyenkor ilyen meleg... furcsa... de nem baj... Felvettem egy fekete térdgatyát, aminek az alja bővebb és behúzható, egy pólót, meg egy cipzáros felsőt. Egy zokni... cipő, és már kész is voltam.
- Nah kész is vagyok... így azért kényelmesebb... - mondtam, majd elvettem az asztalról a telefonom.
- Hát ez télleg gyors volt... és elhiszem.
- Mehetünk?  
- Persze. - majd elfordítottam az előbb bennehagyott kulcsot a zárban, és elindultunk a kapu felé. Majd eszembejutott valami.
- Tom... ha már úgyis a parkba megyünk... tudsz deszkázni??
- Úgy nézek ki?? - nézett rám.
- Ööööö... igen? - nevettem.
- Nem... de magtaníthatsz...
- Ha nem félted az életed... - majd bementem a garázsba a gördeszkámért.
- Tőled?? Viccelsz? - nevetett - Csak nem ölsz meg...
- Annyira nem vagyok közveszélyes...
- De akkor indulhatunk?? - indult ki a kapu felé.
- Persze... csak egy perc... - zártam be a garázst és kimentem utána, majd bezártam a kaput és indultunk is a park felé. Felálltam a deszkára és elindultam. Pár méter különbség után rámszólt.
- Nem úgy volt, hogy megtanítassz? - mosolygott.
- Még nem vagyunk a parkban... de ha gondolod megvárlak azért... - majd megálltam, és kezembe vettem a deszkám.
- Azt megköszönném... alattam nincs 4 kerék, ami gurul - nevetett. - De ha ideadod...
- Seggreesel. - nevettem.
- Ezt megjegyeztem... - játszotta a durcás ovdást.
- Naaa... ne haragudj...
- De...
- Légyszives... - nem szólt... - Tom!!!! Hazamegyek...
- Jól van na... - mosolygott... édesen... - olyan voltál, mint egy 10 éves kislány...
- Te meg, mint egy durcás ovodás...
- Jó nyertél...
- Nem mintha kérdés lett volna... - mosolyodtam el újra.
- Azért egyre több dolgot tudok meg rólad...
- Mint??
- Az önbizalmad a helyén van... - felfogta mit is mondott... nem hülye... - mármint... nem beképzelt vagy... csak... csak... érted...
- Értem... nyugi... De mi mindent még, ha már egyre többet?
- Hát... nézzük csak... - kezdett gondolkodni - dohányzol, deszkázol, egod is van, nem vagy épp hírnévmentes, utálod a rózsaszínt, az estélyeket, nem adod magad túl könnyen, és... és... inkább hagyjuk.
- Nem mondd...
- Mind1...
- Tom Kaulitz... mondd, külömben... - fenyegettem - külömben...
- Nah???
- Mind1... mondd az a lényeg...
- Hát szóval... észrevettem, hogy hiába 3 hónapja volt... - már tudtam mit akar mondani... vagyis asszem sejtem... - anyukád még nagyon hiányzik... és nagyon nehezen fogadod el, hogy apukád... hogyismondjam... próbál továbblépni...
- Nem az, hogy zavar... csak ez az egész... miért ma?? Miért nem mondjuk pár nappal később??
- Pár nappal későb mivel lett volna jobb?? - közben leültünk egy padra, mert odaértünk a parkba.
- Nem tudom... lehet akkor is hisztiztem volna... csak ez a mai nap... olyan szarul indult... szarul folytatódott, ehhez az estéhez meg egyáltalán nem volt kedvem... meg még ez az egész apáékkal...
- Nah akkor optimistán... ha nincs ez a mai est... nem ismered meg Billt... engem se... - húzta ki magát.
- Egoista... - próbáltam nevetni.
- Nah ez műnevetés volt...
- Ennyire látszott??
- Eléggé... és figyelj... ha azt mondom tudom mit érzel az bénán hangzik, de igaz... furcsa volt, és  eléggé ki is voltunk mind a ketten Billel, amikor Gordon bejött a képbe, mint pótapa... de egy idő után rájöttünk, hogy ezzel nekünk nem akarnak rosszat... és elfogadtuk, hogy anya továbblépett, és folytatta az életét...
- De...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés