- Tudom, hogy nehéz... de... idővel jobb lesz... ha együtt is maradnak, megismered... és akkor máshogy fogod látni...
- És apa...? Nem lesz olyan semmi, mint eddig volt...
- Attól Patrik még az apád marad... és ugyanúgy fog szeretni...
- Csak... csak eddig még volt remény, hogy újra összejönnek... - jött egy könnycsepp. Nem akartam... de jött.
- Naa... ne már... - ölelt meg.
- Nem is... ilyet én nem szoktam... - töröltem le azt az egy cseppet is - pláne, hogy deszkázni jöttünk... vagyis te tanulni, és tanítani.
- Hát van ebben is valami... - majd elvette a deszkám, és ráállt... megpróbált elindulni... de abban a percben seggre is ült...
- Én mondtam, hogy seggreesel... - nevettem ki egy kicsit.
- Te is így kezdted???
- Igen... csak annyi külömbséggel, hogy én nem estem el... de már majdnem jól megy neked is...
- Majdnem... Nah akkor még egyszer... - majd újra próbálkozott.Egyre jobban ment neki... de még csak egyenesen... vagyis... egyenesen ment volna... csak a deszka külön életet élt... nem tudta irányítani...
- Nah várj... ezt így nézni is rossz... elárulok valamit...
- Nah végre... ezt vártam... mert szerintem ez a deszka valami földönkívüli erővel rendelkezik direkt az én szivatásomra...
- Ez nem igaz... egyszerű sprotboltban vett deszka... de amerre te dőlsz... arra megy a deszka... szval nem él külön életet... csak arra tud menni, amerre te irányítod... mint egy autó... érted... 4 kerék... csak kicsit kissebb mérettel... - megint megpróbálta... és kemény 3 métert tudott menni megállás nélkül.
- Haladsz... már 3 méter volt... - nevettem.
- Ha-ha... mutasd meg ha annyira jól megy neked...
- Ki a tanár??? Én vagy te? - mosolyogtam rá.
- Jó... - nevetett. Majd elvettem a kezéből a deszkát, ráálltam... és indultam is. Mikor elég gyorsnak éreztem a tempót... fel a padra, majd le... és újra tovább.
- Jó oké... ez neked télleg jobban megy... meggyőztél...
- Ugye-ugye... - nevttem.
- És még ki se fáradt... hát beszarok... - :D
- Jó azt azért ne... - csörgött a telefonja...
- Bill hív... ne haragudj... muszáj felvennem.
- Nyugodtan... semmi gond. - majd felvette a telefont. Nem nagyon hallottam, hogy mit beszélnek... mondjuk nem is akartam hallgatózni.
- Gáz van? - kérdeztem.
- Hát annyira nagy nincs... csak Patrik nem érti hol vagy...
- Mármint???
- Én hazakísérlek... te nem vagy otthon... és én nem mentem vissza...
- Hát... elég félreérthető a szitu.... de nem érdekel apám... sőt aludjon Viviennél... azt se bánom... csak nekem hagyjon békén. - majd leültem a padra, ő pedig leguggolt elém, és a térdeimen támaszkodott. - Haza kéne mennem igaz??? - kérdeztem kétkedve, bár tudtam mi lesz a válasza...
- Lehet, hogy nem ártana... még a végén a rendőrséggel fog kerestetni - viccelt, mire elnevettem magam egy kicsit.
- Hány óra van???
- Fél 3 lesz...
- Már??? Nem is tűnt annyinak... de menjünk... még a végén miattam fogsz bajba kerülni... azt pedig nem szeretném...
- Nem okoznál bajt... ne félj... - indultunk el hazafelé.
- Tényleg Bill hol van?? - kérdeztem pár perc hallgatás után.
- Hát... - gondokodott el pár másodpercre - amikor eljöttünk még ott volt az estélyen... de szerintem már hazament...
- Jham... értem...
- Szótlan lettél... -  nézett le rám.
- Nem is... inkább csak fáradt... de nem vagyok szótlan... most is beszélek...
- Jó... de eddig be nem állt a szád... - viccelt.
- Hát végül is... jah... - majd lassacskán hazaértünk.
- Hát szia kicsilány...
- Hé... ezért haragszok... - nevettem.
- Jó akkor csak simán szia... - nevetett ő is.
- Szia Tom! - köszöntem el, majd befelé indultam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés