- Nem hát...
- De min vesztetek össze?
- Hát tudod apa olyan, aki ahhoz van hozzászokva, hogy ő irányít... és ha valami nem úgy van, ahogy azt ő tudja, vagy nem az van, amire ő számít, akkor kicsit kiakad... munkahelyi ártalom... és ugye tegnap úgy tudta, hogy hazakísérsz és ennyi... és amikor hazamentek és látták, hogy nem vagyok otthon, kicsit kiakadt... - meséltem végig az egészet, ami este volt - és hát, ugye, most itt ülünk...
- Hát megértem, hogy kivagy...
- Egyre többet veszekszünk... már nincs olyan hét, hogy minimum 2-szer ne vesznénk össze.
- Hát ez nem lehet valami jó érzés... de legalább veled van...
- Jah... napi kb 7 órát van otthon... amikor alszok... de már ez sem érdekesl... addig sem szól bele az életembe...
- Nah ezt azért ne így fogd fel... sok mindent... sőt szinte mindent érted tesz...
- Jó... mondjuk ez igaz...
- Menjünk??? - kérdezte, miután végignézett a tálcámon...
- Ahham felőlem mehetünk... amúgy Bill?
- Mi van vele??
- Épp ezt akartam kérdezni...
- Jah hát gondolom elvan magának otthon...
- Ő hogy-hogy nem jött??
- Nem tudom... menjünk el megnézni... - ajánlotta fel, majd kimentünk, beültünk az autóba, és elmentünk az ikrekhez.
- Csak ketten laktok itt???
- Igen... ez csak a mi lakásunk...
- Ha én néha apa nélkül élhetnék... - mondtam, s vágyakozóan sóhajtottam egyet.
- Nem mindíg jó az... - mondta, majd kinyitotta az ajtót, s előre engedett. - BILLL!!!!!! Itthon vagy??? - kiabált.
- Te meg akarsz süketíteni??? - kérdeztem nevetve.
- Nem csak Bill általában süket... - mondta nevetve, de kissé morcosan.
- Értem már...
- Itt vagyok... Szia Lexa! - jött le Bill a lépcsőn. - Félsz, hogy kiabálsz vagy mi??
- Csak nem tudtam hol vagy...
- Jah... De nem is tudtam, hogy ti jártok... - nézett furin.
- Mi sem... - nevettem.
- Jah jó... szóval nem jártok??? Amúgy sztem menjünk be... - mondta, majd elindult a nappaliba.
- Nem nem járunk... csak elvagyunk...
- Ohhh csak nem visszatért Tom hite, hogy fiú és lány között létezik barátság?? - s rásandított Tomra.
- Majd elválik... - rántotta meg a vállát az említett. - Amúgy hová megyünk ma este?? Mármint bulizni??
- Fingom sincs... - válaszolt Bill egyszerűen.
- Lexa???
- Csatlakozom Billhez.
- Jó akkor majd kitaláljuk. De ugye jössz te is?!?!?!?!
- Még nem tudom... majd elválik... - =)
- Amúgy hol voltatok tegnap este???
- A parkban... Mert?? - egész jól eltársalogtak... de tényleg... ha 3 szónál többől állt egy mondat, akkor már sokat beszéltek.
- Csak kérdeztem... de mit csináltatok ott addig??? Mert ahogy én Tomot ismerem...
- Nem Bill... ne gondolj semmire... csak megpróbáltam megtanítani deszkázni... de kudarcba fuladt a tervem... aztán meg dumáltunk... és aztán kerested te, hogy hol vagyunk, mert apám kiakadt... - meséltem végig a dolgokat, majd amikor az utolsó tagmondathoz értem elhúztam a szám.
- Nah mi volt ez a szájhúzgálás??
- Semmi... csak... mindegy hosszú...
- Összevesztek... - szólt bele Tom óvatosan.
- Jah értem... ne haragudj...
- Nem számít... már hozzászoktam, hogy apával csak veszekedni lehet... az utóbbi időben mást nem tud... pláne velem...
- Nem lehet kellemes... amúgy tegnap Tom hívott... - próbálta elterelni a témát.
- Tudom... de lusta voltam visszahívni... meg visszaírni az sms-re...
- Jah értem... amúgy ma, hogy-hogy együt??
- Csak Tom átjött reggel... vagyis arra keltem, hogy csönget...
- És tudod hogy nyitott ajtót?? - nyalta meg a szája szélét - Egy szál törölközőben...
- TOM!!!! De ha törölközőben voltál, akkor... nem értem, hogy keltett ez a lökött...
- Hát ez egy hosszú mese... zuhanyzás után törölközőbe aludtam el... és így...
- Jah értem már...
Elég hosszú ideig beszélgettünk, többek közt időközben szóbajött, hogy melyik suliba járok, mit tanulok stb... Elég hülye témák... de röhögtünk egy jót...
- Nekem menni kéne...

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés