Még ettem valamit... néztem a tv-t, amikor megcsörrent a telefonom... Tom.
- De jó, hogy egy fél napot se bír ki nélkülem... pedig már kezdtem érteni ezt a szaros sorozatot is... nah mindegy... - gondoltam, miközben kerestem a telefonom, ugyanis az a zsebemben volt... de kicsúszott onnan, amikor ledőltem a kanapéra.
- Megvan!!!! - mondtam diadalmasan, és felnyitottam a telefont.
- Szia Tom!!!!!
- Szia kislány...
- Hé!!!
- Jól van na... - :D
- Mit is szerettél volna???
- Hát ööö... csakhogy mit csinálsz?
- Ezért nem hívnál fel... - mondtam, mintha már ismerném évek óta.
- De igen... nah jó... - mondta, miután hallotta egy mélyebb levegővételem, miszerint nem hiszek neki... - csak azt, hogy kit is hozol magaddal?
- Tom... ezt megbeszéltük hazafele...
- Jó... hát lebuktam... csak hiányoztál... - hallottam a hangján, hogy zavarban van.
- ÉN????
- Igen te...
- Jó mindegy... ezt majd megbeszéljük... megyek zuhanyozni, meg hajat mosni...
- Mehetek veled??? - kérdezte huncutul...
- Mire ideérsz már végeznék... meg...
- És ha sietnék? - vágott a szavamba gyorsan...
- Tom!! Nem értelek, de akkor is mennem kell zuhanyozni... és meg tudom oldani egyedül is ne félj... Nah szia, mert így sose készülök el...
- De...
- Szija Tom!!!
- Szia! - mondta lehangoltan.
- Haragszol???
- Rád nem tudok...
- Akkor jó... nah szia!! Este találkozunk.
- Szia!
- Kis dilis... - mondtam, miután letettem a telefonom, s elmentem zuhanyozni, meg hajat mosni... készülni... stb.

***

- Istenem... megőrjít... - dünnyögött magában, amikor lerakta a telefont.
- Kicsoda??? - kapta fel testvére egyből a fejét.
- Mindegy... - majd felállt a kanapéról, ahová az előbb dobta le magát, és elindult fel a lépcsőn. De testvére gyorsabb volt.
- Nekem itt valami nem stimmel... nem szoktál te ilyen lenni... valami van... miért nem mondod el??
- Mert nincs semmi...
- Ha lenne elmondanád??
- El.
- Akkor halljam...
- A fejembe látsz...
- Nem csak a testvéred vagyok... és ismerlek már épp eléggé... nah szóval???
- Hát... hol is kezdjem el...
- Lexa???
- Asszem... vagyis... nem tudom... csak úgy érzem, hogy hiányzik, ha nincs itt... pedig még egy teljes napja sem ismerem...
- Normális esetben azt mondanám, hogy bejön...
- Körülbelül... de olyan aranyos, amikor mosolyog... és amikor tegnap sírt, nem tudtam mit csináljak... annyira rossz volt sírni látni őt...
- Te tényeg szerelmes lennél???
- NEM!!! Az kizárt... soha...
- Csak le akarod fektetni???
- Nem... annál több kell... de nem tudnék szerelmes lenni...
- Szerintem szerelmes vagy...
- Nem Bill... mondtam már, hogy nem... - már ideges volt. Tudta, hogy igaza van a testvérének. Tisztán tudta... Nem akart Billel kiabálni, ezért inkább felállt, és felindult a szobájába.
- Csak az a gond, hogy magadnak sem mered bevallani... pedig úgy sokkal könnyebb lenne... de ezt neked kell először belátnod. - kiabálta utána, ugyanis makacs őnagysága már a szobája előtt állt, s válaszul csak becsapta maga után jó hangosan az ajtót.
- Igaza van... vagyis nem... ennyire hamar nem lesz szerelmes senki... mondjuk elvileg létezik olyan, hogy szerelem első látásra... de alapból... a szerelemben sem hiszek... nem hogy első látásra... nem... - gondolkodott, majd lefeküdt ágyára és bekapcsolta a TV-jét. Csak kapcsolgatott ide-oda... Az egyiknél megállt. Valami zenecsatorna volt, de nem értette a nyelvét, idegen volt számára. Csak bámulta a Tv-t, de nem figyelt rá "szerelmes vagy"... " magadnak kell először bevallanod"... csengett vissza folyton ez a két mondat a fejében. Tudta, hogy testvérének igaza van... de mégis félt... félt bevallani saját magának... félt, hogy mit reagálna a lány, ha elmondaná neki... félt, hogy ugyan az lesz, mint egykor volt... csak egy éjszaka volt... de belé szeretett... a lány pedig elhagyta... ezért nem hisz a valódi szerelemben. Ezért van az, hogy minden éjszaka mást cipel az ágyába... Fél a szerelemtől... ezt már bevallotta magának régebben is... de most erőteljesen meg is bizonyosodott róla. Csak nem érti miért...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés