- Dehogy! Nem voltunk ott max 15 percet.- lökte meg a kissrác vállát.- Amúgy is, kaptál 2 sapkát szóval csak maradj csöndben!

Corin teloja csörögni kezdett. A lány ijedten felkapta és leugrott a bárszékről.

- Szíja kicsim mondd..Idő pont mostra?.. Áh, nekem nagyon nem jó. Nem lehetne máskor. Ohh. Értem, hát sajnálom. Szija.

- Mi a baj?- kérdeztem.

- Most lett volna idő az alphamasszázs szalonba. Már egy hete könyörgök időpontért, de sosincs, mert még új a hely, és mindenki ki akarja próbálni.

- És akkor hogy-hogy van?

- Hát úgy hogy valaki lemondta. Na de mind1, úgy sem mehetek el, Kevin a negyedóra vásárlástól is hisztizet.

- Dehogy nem. Menj csak, én addig remekül el leszek ezzel a kisszarossal- simogattam meg a fiú kobakját, aki csak ugrálva próbálta lerázni a kezem a feje tetejéről vörös fejjel.

- Nem hagylak itt vele, Tom.- rázta fejét.

Azt hittem rosszul hallok. Mi, az hogy nem hagyja itt velem? Mi vagyok én? Egy közveszélyes gyerek gyilkos?
- Félted tőlem, vagy mi?

- Nem, csak…Rendben. De ne hívd szarosnak, és ne beszélj vele csúnyán és..
- Cornelia, nyugi már! Minden okés lesz.
- Akkor majd hozd el hozzám, ha meguntátok egymás társaságát, te pedig kis haver viselkedj jól- Ölelte meg Kevint. Szeretlek Tom, ezzel most életet mentettél- borult bele a karjaimba.

- Ez a dolgom, édesem- adtam neki egy csókot.

Elnyúlt a táskájáért és az ajtóban még integetett nekünk aztán elment.

- Na jól van, most hogy a nőd már lelépett előbújhatnak a csajok a szekrényből- tapsolt egyet Kevin.

- Mi van?- vigyorogtam.

- Hát a nők? Hol vannak?

- A helyükön, te kis xaros, a helyükön.- vertem hátba.- Na mihez van kedved?

- Nem tom, mid van?

- Gyere, zavarjunk le egy pár menetet valamin.

- Zavarjunk- vonta meg a vállát aztán leugrott lazán a székről.

- Xbox a nappaliban. Megfelel?

- Tőlem.

Bevágódtam az egyik fotelbe és a kezembe vettem a Joystickot, a másikat pedig Kevin felé dobtam.

Választottam egy játékot és beállítottam két játékosra.

Szépen elbasztuk az időt. De kezdtem unni, hogy a kis srác zsinórban 3szor vert meg, aztán én egyszer őt és megint ő 2szer.

Szépen felhúztam magam és inkább bekapcsoltam neki a TV-t.

- Mit akarsz nézni? Asszem van 4 rajzfilm csatorna.- kapcsolgattam az adók között.

- Valami jobb nincs?

- Keress.- dobtam oda a távirányítót.- Én addig áthívom az egyik barátomat.- indultam ki a szobából.

- South Parkod nincs?

Mosolyogva megfordultam.

- Úgy látom te is vágod, mi is a jó. Találsz egy pár évadot a polcon. Gondolom a Dvd lejátszót tudod használni.

Kimentem a konyhába és hívtam Sandrát.

- Hali -vette fel vidáman.- nem úgy volt, hogy csak este hívsz.

- Hello. Mert zavarok Mit alkotsz?

- Semmit. Épp rendeztem a gardróbszekrényem. Semmi extra. Muszáj volt szünetet tartanom a tanulásban. A szemiotika teljesen kikészít.

- Nem nézel át? Úgy szünetképpen. Itt van nálam egy 8 éves fiú.

- Micsoda? Ne szívass.

- De komolyan. Bent ül a nappaliban rajzfilmet néz. De gyere át, akkor majd meglátod.

- Rendben, ott vagyok mindjárt.

Visszamentem és bevetődtem Kevin mellé a kanapéra nézni a South Parkot, amíg csöngettek.

Beengedtem Sandrát.

- Nah hol van?- kérdezte.

- Nappaliban szóval nyugodtan játszhatunk egy kicsit.- húztam magamhoz a derekánál fogva és lassan még közelebb, húztam, hogy meg tudjam csókolni.- Le van kötve, nézi a Tv-t. A South Park mindenkit leköt.

- Micsoda?- lökött el magától.

- Te beültetted South Parkot nézni?

- Mert?

- Egy 8 éves gyereket?

- Az SP-ben is 8 évesek szenvednek, na?- vontam meg a vállam.

- Te nem vagy normális!

- Ugyan! Hagyd már a srácot! Jól el van! Te meg gyere ide.- fogtam meg a kezét, de ő kirántotta és nagy léptekkel indult be.

Sóhajtottam, aztán mentem utána.

Sandra megtorpanva állt és karba tett kézzel nézett farkas szemet Kevinnel.

- Csá, Kevin vagyok- ugrott fel a fiú és tartotta az öklét.

- Hello, én meg Sandra.

- Látom Tom, hogy intézkedtél a nő ügyben.

- Ő az egyik barátom és korban szerintem kicsit idős hozzád.

- Mindenki annyi amennyinek érzi magát! Jól van? Nem kéne meg cseszegetni, okés? Képzeld koromhoz képest nagyon is tapasztalt vagyok!- ugrott fel Kevin a kanapéról. Oda ugrott elém és morcosan nézett fel rám. Elég szánalomra méltó jelenség volt akkor, de azért hihetetlenül aranyos is.

Sandrát elkapta a röhögő görcs. Csak nézett ránk és nevetett.

- És mondd csak pelyhedzik már a pöcsöd legalább?- néztem le rá.

Sandra a szája elé kapott és meglökött.

- Nah, Tom ilyet ne kérdezz már tőle, jó jól van?

- Most miért csak érdeklődtem.

- Majd bekapod aztán megtudott.- bökte meg Kevin a derekam.

- Hey, mi volt ez?- néztem rá.

- Megérdemeled!- tette karba a kezét Sandra és elismerően nézett a srácra.

- Mi, az hogy megérdemeltem? Azt mondta, hogy kapjam be a farkát.

- Istenem, mintha csak két tojás lennétek.

- Miért?

- Mert itt osztjátok az észt mind a ketten. Már csak egy cap hiányzik.

- Van nekem is ám. Csak nem csípem nagyon, mert ellenzi a látó köröm és nem olyan jó a szoknyák alatti kukucska a mozgólépcsőn felfelé.

- Te jó isten, te nagyon beteg vagy.- simogattam meg a haját.

- Nemár a frizum!- ugrott ki a kezem alól.

- Szerintem, van egy pár capem ami kicsi rám. A barom sponzor valamit nagyon elnézett és szar méretet küldött.

-Kira.- indultunk el a gardrób felé, Kevint terelgetve, aki nagy lendülettel indult el a fürdő felé.

- Nem az az ajtó az! Kettővel mellette.- szóltam utána.

A szobámban 3 ajtó is volt. Egyik a fürdőnek másik a bejárat a harmadik pedig egy hatalmas üveg a gardróbnak.

Bementünk és elkezdtünk keresni a kissrácnak sapkákat, ami az én fejemre kicsinek bizonyult. Aztán csörgött a telefonom. Kimentem a konyhába hogy nyugodtan tudjak beszélni.

- Igen?

- Szevasz, Andras vagyok.

- Szevasz Andras. Nah mondjad mi a helyzet!

- Hát őőő Izé Tom. Van valami, amiről tudnod kéne.

- Mondom, haver, mondd!- kerültem meg a bárpultot és felöltem egy székre.

- De nem kell rögtön kiakadni okés?

- Andras! Mondd már!- szóltam rá közben egy ott hagyott pohárral játszottam.

- Bill megkérte Natasha kezét- hadarta.

Véletlen lelöktem a poharat a pultról, ahogy nagy lendülettel álltam fel.

- Mi? Mit kért Bill?- kérdeztem nevetve.- Asszem félre hallottam valamit.

- Qrvára jól hallottad!

- Ne szívass már!

- Nem szívatlak!

- De-De-De Mikor? Hol? Hogyan? Én ezt nem értem.

- Na, figyelj. Annyi volt, hogy elvittem ebédelni Natasha egyik barátnőjét ebédelni, mert qrvára untam a banánt. Azt a bögyös vörös cicát vittem. Valami R- betűs a neve.

-Rebecca, Igen vágom ki a csaj.

- Gondoltam, hogy tudod. Kurva nagy mellek. Akkorák hogy már ki akarnak törni a…

- Hanyagolhatnánk a csaj mellméreteit és rátérhetnénk a tárgyra?

- Bocs. Szóval Ott ültem Ramonaval.

- Rebecca, te fa.sz!- szóltam rá indulatosan.

- Igen, igen. Elvittem ebédelni a Tacco Bellbe, tudod abba helyes kis…

- Xarok rá hová vitted, okés? A lényeget szeretném hallani- járkáltam fel alá.

- Bocs! Szal, nagyon mondta, hogy Natasha azzal dicsekedik mennyire, szeretik egymást Billel meg hogy az eljegyzés már várható volt.- Andreas elhallgatott s nem beszélt többet.

- Igen? És még?

- Nem nagyon figyeltem.

-Ne ba.sszál föl!

- De, ha tényleg nem emlékszem!? Végig csak a csaj mellét fixíroztam, na!

- Kérlek haver, koncentrálj!

- Hát ennyi, ami tuti biztos. A többi dolog csak rémlik.

- Szóval nem biztos, hogy már eljegyezte.

- Hát lehet, hogy még nem. De Natasha tud róla azt biztos.

- Kösz az infot.

- Ühüm. Nincs mit. Csá.

- Hello, And.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés