Este fél 8... a kanapén ülünk... csak ketten vagyunk a házban. Gus és Georg elmentek haza, Bill elment vásárolni. Tommal leültünk megbeszélni a dolgokat...
- De Tom... ez nekem így nem megy... érzem, hogy nem megy...
- De mi nem megy baba? Hogy nem megy?
- Ez az egész... hogy ha van egy kis szabadidőd, és nincs másik csaj, akkor egy menetre jó vagyok én is...
- Tudod, hogy nem azért vagyok veled együtt, mert nincs más.. hanem mert akarom...
- De én nem ...
- Nem akarod többször???
- De... nem... nem tudom... nem érted???
- Nem baba... magyarázd el...
- Nem tudom elmagyarázni... én sem értem... csak tudom, hogy nem kéne...
- De miért???
- Mert amíg itt vagyok nálatok, vagy ti vagytok nálunk, akkor minden jó... együtt vagyunk néhányszor... és akkor jó...
- Nagyon jó!!!
- De aztán??? Hazamegyek, vagy ti hazajöttök, és akkor minden annyi volt... aztán ha megint találkozunk akkor megint együtt vagyunk...
- Igen ezt én is tudom... és hidd el... nem azért, mert nincs más... hanem mert akarom... akarlak... érted cica??
- Én értem... és én is akarom hidd el nekem... de... mind1 bonyolult... csak hagyjuk az egészet... mert ezt így nem bírom...
- Nem mind1... nem hagyjuk... mert számít... igenis számít... légyszíves...
- A múltkor amikor itt voltam ugye volt ami volt... és hazamentem, és Eric és haverjai csináltak bulit... egyértelmű, h Ericék bulijai sosem a józanságot tükrözik...
- Mint minden házibuli...
- És van Rich... Eric haverja...
- Lefeküdtetek? Ne úgy értsd, hogy zavar... vagy valami... csak kérdezem...
- Épp ez az, hogy nem... elértünk egy darabig... és... és... és azt mondtam neki, hogy kívánlak Tom... - enyhe mosolyra húzta a száját.
- Kiakadt??
- Nem ez az, hogy nem... nem megnyugtatott, hogy nem zavarja, és hogy folytassuk, de ezek után már nem akartam... felöltöztem és hazamentem...
- Mért mennyire voltál leöltözve?
- Miért érdekel??
- Csak... Nah?
- Rajta felső, rajtam meg felső és nadrág nem volt...
- Hát eléggé belemelegedtetek...
- Épp ez az... és úgy érzem akartam... de miután kimondtam a te neved, és tudtam, hogy nem te vagy az már nem akartam...
- De ez nem baj baba... ha ezek után nem akartad, akkor nem is akartad igazán... értesz??? - simogatta meg az arcom.
- Értelek...
- Ha igazán akarod, és megtörténik ez, akkor ez nem zavar... pláne, hogy ezek után ő még mindig akarja...
- De ez így akkor sem jó...
- Akkor mi legyen??
- Mondanám, hogy maradjunk csak barátok... de az olyan bénán hangzik... meg eddig is csak barátok voltunk és...
- Hát elég jó barátok... Bill mellett te vagy az egyetlen olyan ember, aki mindent tud rólam... és akinek mindent elmondok... meg amellett más is volt...
- Tudom... és én is így vagyok veled...
- Akkor csak jó barátok??
- Ha kibírjuk... felőlem... - mosolyogtam már én is.
- Gyere ide törpe! - s széttárta karjait, majd megölelt.
- Hova megyünk ma este??
- Hova szeretnél??
- Nem tudom...
- Buli??
- Legyen... De házibuli, vagy bár, vagy disco??
- A legjobb disco...
- Benne vagyok...
- Te mibe nem vagy benne? - mosolygott rám.
- Hm... ez is igaz... de mikor idnulunk?
- Van egy fél órád elkészülni...
- Ha nem elég az nagy baj?
- Meglátjuk.

***

- Kész vagy baba?
- Persze! - siettem le a lépcsőn magassarkúban és miniszoknyában.
- Ne siess ennyire... még a végén baj lesz...
- Áhhh... ilyen könnyen nem szabadulsz...
- Nem is akarok... nah gyere... az autó előállt.
- Ohh... micsoda udvariasság... - nevettem.
- Megérdemled... - majd elindultunk kifelé. Pár perc múlva odaértünk a discohoz.
- Az első alkalom, hogy csak ketten megyünk bulizni...
- Télleg... amúgy jól nézel ki...
- Köszike... - majd a kezét a derekemra tette és óvatosan előretolt az ajtónál. Bent egy kis asztalhoz ültünk le, majd odajöttek Tom haverjai.
- Hello haver! Ki ez a szépség melletted?? Nem is mondtad, hogy van barátnőd...
- Hello... Ő Lara... és nem a barátnőm...
- Hát hello ... Andreas vagyok... ő pedig Peter...
- Helloka...
- Mit iszunk? - dörzsölte a tenyerét Tom.
- Majd én rendelek. - szólt Peter, majd rendelt valami rohadt erős koktélt. Először csak egyet, majd a következőt, a következőt, és már 7 üres pohár volt előttünk... Senki nem volt józan...
- Lara... megyünk táncolni?? - kérdezte Peter, mire Tom igencsak felkapta a fejét. Nem tudom miért, de ahogy láttam, nem díjazta, hogy elmegyek táncolni vele. Peter a hátam mögött állt, és a derekamnál átfonta a karjait. Így táncoltunk. Majd amikor jött a pörgősebb rész, átváltottunk más ritmusra...
- Üljünk le! Nem bírom... Te aztán tudsz pörögni... Rendesen kifáradtam... - mondta, mire csak mosolyogtam.
- Hát ti? Azt hittem táncoltok... - gúnyolódott Tom, miközben Andreas és Peter leléptek Wc-re.
- Most mi a baj Tom? - kérdeztem.
- Semmi... - válaszolt flegmán.
- Miért vagy ilyen velem?? - kérdeztem megbántottan.
- Milyen??
- Nah jó... nem számít... én mentem... - s elindultam kifelé. Mentem pár lépést, majd utánam jött, és hirtelen elkapta a kezem.
- Várj!! Ne menj el!! Nem akartalak megbántani...
- De megtetted...
- Sajnálom cica... ne haragudj rám... - s magához húzott, majd átkarolta a derekam a homlokát pedig az enyémnek támasztotta. Orrával az enyémet simogatta.
- Miért csinálod ezt??
- Mit??
- Ezt az egészet... megbeszéltük, hogy nem...
- De nem bírom érted... én nem egy barátod akarok lenni, hanem A barátod... érted??
- De nem lehet Tom... neked nem erről szól... neked csak a szexről szól az egész...
- Nem... nem csak arról... nem tudom mit érzek... de nekem nem elég, hogyha csak a barátom vagy... Az előbb, amikor elmentél Peterrel táncolni, és láttalak vele, azt hittem szétvet az ideg... meg tudtam volna fojtani... érted?? Megőrülök, ha tudom, hogy mással vagy és nem pedig velem...
- Ez most úgy hangzik, mintha szerelmes lennél... - nem nyitottam ki a szemem... behunyt szemmel támaszkodtam a fejének... - de... te szerelmes... ráadásul belém... ez több, mint lehetetlen...
- Miért lenne az?? - majd lejjebb hajolt, és megcsókolt. Olyan édesen és lágyan, hogy beleremegett a térdem. Alig tudtam a lábamon állni, csak a nyakába kapaszkodtam.... Érezte ezt ő is, és egyre erősebben szorított. - Menjünk haza!
- Menjünk! - majd elindultunk kifelé, be a kocsiba, és pár perc múlva otthon is voltunk. Bementünk a szobájába, és smárolni kezdtünk. Hevesen falta az ajkaim, majd ledőltünk az ágyra. Kezeivel simogatott, de semmi konkrét nem történt. Pólója alá nyúltam, és felfelé kezdtem húzni rajta. Majd eltolta a kezem, én pedig kissé ijedten néztem rá...
- Miért nem akarja? - gondoltam.
- Ne nézz így rám... csak nem akarom, hogy azt hidd, hogy erre megy ki az egész...
- Nem hittem volna azt nyugi... de Tom most mi lesz?? - támaszkodtam a könyökömre.
- Nem tudom... Csak azt, hogy te egyhamar nem mész haza... nem engedlek el innen az 100 %...
- Kérdezhetek valamit??
- Persze cica... bármit...
- Mit érzel most?? - egyszerűen a közepébe...
- Szerelmet... vágyat... őrültséget... és hogy most, hogy velem vagy bármire képes lennék... úgy érzem...
- Mondd...
- Azt histel elég rég ismerlek már ahoz, hogy azt mondhassam szeretlek...
- Én is!!! - majd újból csókolózásba kezdtünk.
- Figyelj... - hagyta abba a smárt - mi lenne, ha mi... ha mi... megpróbálnánk együtt?
Csak megcsókoltam... nem válaszoltam szóval... csak egyszerűen megcsókoltam...
- Ez most azt jelenti, hogy benne vagy???
- Szerinted??? - néztem rá aranyosan...
- Annyira szeretlek...
- Én is téged...
- Nah látod... Tényleg nem megy??? - mosolygott.
- Most azt várod, hogy azt mondjam, igazad volt??
- Talán... - majd egy hosszabb csók után a karjai ölelésében aludtam el.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés