***

Csak támaszkodtam a falnak és vártam, hogy jöjjön Bill. De nem ő jött. Helyette egy Cadillac állt meg előttem.
- Bazdmeg Bill!!! Azt mondtad...
- Tudom mit mondott Bill... de... - meg se vártam a további mondanivalóját. Elindultam tovább gyalog... le se szartam...
- Állj már meg!- mondta levegő után kapkodva, mikor utolért.
- Minek Tom???
- Hallgass végig...
- Minek??? Ezen mit hallgassak végig??? - már nem is tudtam igazán mit mondjak... nem akartam kiabálni vele... de legszívesebben megfojtottam volna... utáltam, de nem tudtam rá haragudni... pontosan tudtam az elejétől kezdve, hogy neki ennyit ér ez az egész... csak túl naiv voltam. Azt hittem, hogy megváltozik... de áhhh... annyira hülye vagyok...
- Nem csak erről van szó... - zavartan nézett rám. Lehajtott fejjel. - Légyszíves hallgass végig.
- Ha ennyire akarod... - sóhajtottam egy nagyot.
- Szállj be... hazaviszlek okay???
- Csak még menjünk be szólni Dominak...
- Szerintem elvannak Georggal...
- Jó... akkor menjünk... - majd elmentünk az autóhoz és mind a ketten beültünk. Nem szólaltam meg... nem volt mondanivalóm... illetve volt... csak valahogy nem tudtam elkezdeni... de végül...
- Tudom, hogy most azt hiszed, h csak ennyi volt...
- Figyelj Tom... - vágtam a szavába - én csak... nem kell magyarázkodnod... az első pillanattól fogva tudtam, hogy csak ennyi lesz... csak túl naiv voltam... de mindegy...
- De hallgass meg... légyszíves... - mondta és várta mit válaszolok. De mivel nem szóltam semmit, folytatta magától... - én úgy érzem szer...
- Csssssssst!!! - tettem a mutatóujjam a szája elé. - Ne mondj olyat, amit még te magad sem hiszel el...- majd elhallgatott. Csak az utat figyelte... én pedig nekidőltem az ablaknak. Időnként éreztem, hogy rám néz... talán még a szája is beszédre nyílik... de nem szólt semmit. Talán jobb is volt így... Megállt az autó... bár még csak a házunk környékén sem voltunk... de ismerős volt a környék...
- Tom... nem azt mondtad, hogy hazaviszel???
- De... de azt nem, hogy hozzád... - megeresztett egy mosolyt.
- Valahogy én nem találom viccesnek. - húztam el a szám.
- Légyszíves... beszéljük meg... - fordult hozzám a kocsiban.
- Tom ezt annyira felesleges tovább beszélni... - kezdtem el, mire kiszállt a kocsiból és elindult befelé... - kössz, hogy végighallgatsz...
- Gondoltam menjünk be... nem kell, hogy mások is hallják...
- Hát jó... - majd amikor bementünk megálltam a falnál. Egyik kezével a falnak támaszkodva megállt előttem.
- Tehát... mi is a baj?
- Semmi...
- Ahha...
- Semmi csak én... én azt hittem, hogy... - majd megakadtam. Mégis csak Tom Kaulitz-cal beszélek... ezt az egészet én sem gondoltam komolyan... nem hogy ő...
- Hogy... mi ketten??? - fejezte be helyettem, mire nagyon néztem... - Tehát nem vagyok egyedül a gondolattal... - mondta majd hirtelen és gyorsan magához húzott és megcsókolt. Visszacsókoltam. Annyira szeretem a csókjait... édesek... szenvedélyesek... mindegyik más... Mire a gondolataimból feleszméltem keze már ismét a felsőm alatt járt, és húzta azt felfelé. Majd le is vette.
- Tom... - toltam el magamtól.
- Mondd édes... - monda sietve, hogy folytassa a csókot.
- Ezt inkább ne... vigyél haza légyszíves.
- Mért??? Maradj itt...
- Apának azt mondtam, hogy hazamegyek majd... te meg hogy vigyázol rám...
- Vigyázok is... - mosolygott - nem engedem, hogy éjszaka kimenj az utcára... és szerintem ők is jól elszórakoznak...
- Hát...
- Naaaaaa... majd reggel hazamész... 
- Nah jó legyen... - majd megcsókolt és éreztem, hogy a szoknyám cipzárjánál matat. Majd miután a szoknya lecsúszott ott is maradt a lépcsőn, ahogy Tom felsője is...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés