Ébredés után rögtön pakkba vágtam magam. Próbáltam halk lenni. Hogy Billt ne ébresszem fel. Bár az elég nehéz dolog. Semmi hangulatom nem volt hozzá hogy előttem, rázza ellenkezően a fejét. Kimentem a kocsimhoz.

- Hali.- Mondta egy ismerős hang a telefonba. Lela.

Nem tudtam pontosan, mikor hívjam. De mivel már elmúlt 10 óra úgy voltam vele már biztos landolt.

- Szia. Figyelj csak. Mikor menjek érted? Mert tudod, Sandra előadáson van, és én leszek a sofőröd.

- Igen. Tudom. Kaptam egy sms-t még tegnap este.

- Akkor hova menjek érted?

- Pont most szálltam le. Szóval jöhetsz ki a reptérre. Az első terminál.

- Figyelj csak. Igazából nem nagyon szeretnék kiszállni, mivel lehet, hogy akkor lenne egy kis felhajtás a reptéren meg minden és hát.

- Oh, nem kell magyarázkodni. Rendben? Értem én a dolgot. Kis híresség nem akarja mutogatni a pofikáját.- nevetett.

- Valahogy én nem ezt a kifejezést használtam volna. De valahogy így.

- Persze. Megoldható. Akkor milyen kocsit keressek a parkolóban?

- Egy fekete Escalade. Majd próbálok a jobb bejárat elé állni.

- Rendben. Majd megyek. Pá- tette le. Én pedig ledobtam a telefont az ölésre.

Nem éreztem semmit. Egyáltalán nem is izgultam az miatt, hogy most el kell mondanom Lelának a dolgokat. Szerintem, meg fogja érteni. Ő is nagyon jól tudja, hogy csak egy egyszeri alkalom volt. Meg úgy egyébként is. Lehet, hogy nem tudta, hogy köztem és Sandra között folytak a dolgok, de akkor is szex volt. És szerintem ez a barátnők között nem túl kedves. Nem hinném, hogy kockáztatna. Hiszen az évek során megtanultam már egy dolgok a lány-lány kapcsolatról. Hogy nagyon ingatag. Egyik percben még egymással mennek buliba. A másikban pedig már ribancozzák a másikat. De ez egy ilyen dolog. Lela meg Sandra valahogy tényleg összeillő párost alkotnak. Ha belépnek valahová, tarolnak. Remek páros. És kétlem, hogy Lela össze akarna veszni.

Beparkoltam és az ülésbe süppedtem. Egy kártyát pörgettem a kezemmel. Egyik sarkára támasztottam és úgy pörgettem közben másik ujjam a felső sarkára tettem.

Az ablakban könyököltem és úgy támasztottam a fejem. Kicsit le is engedtem, hogy befújjon a friss levegő.

Felnéztem egy pillanatra. Úgy éreztem, mintha kupán vágtak volna. Felugrottam a székemben és enyhén eltátottam a számat.

Egy istennő közelített a kocsim felé. Állati magas párducmintás tűsarkú volt rajta, hozzáillő top, ami segített, hogy lássam a gyönyörű vállait.

Hátradobta a haját és elmosolyodott. Nem láttam a szemeit, a hatalmas napszemüveg miatt, de tudtam, hogy azok is mosolyognak.

Kinyitotta a kocsiajtót.

- Hali.- vágta be vígan a hátsó ülésre a táskáit.

Próbáltam magam összeszedni, és emberségesen köszönni. Valamilyen szinten sikerült is.

Sajnos teljesen összezavarodtam. Elveszítettem az önkontrollomat.

Most még teltebbnek tűntek az ajkai.

A haja még fényesebbnek.

A mellei még nagyobbaknak.

A bőre még feszesebbnek.

A popsija még formásabbnak.

A szemei még csillogóbbnak.

A lábai még formásabbnak.

A szempillái még hosszabbnak.

A mosolya pedig még szélesebbnek.

Nem lehet nem imádni. Ez pedig nagyon megnehezítette a dolgomat. Nem is nagyon akartam már beszélni vele. Hiszen úgy sem mondja el. Nem lesz baj, ha esetleg nem mondom el neki mi van Sandra és köztem.

- Tom, miért nézel így rám? Minden oké? Nem szédülsz?

- Izé. Tök jól vagyok. És te?

- Én is. Nyugi. Tök jól és éhesen.

- Elmehetnénk reggelizni, vagy valami.- hadartam el.

- Persze simán.- bólintott és hátra dőlt a székében.

Nagyot sóhajtottam és kifordultam a kocsimmal az útra. Elkezdtem azon agyalni, hogy milyen olyan reggeliző van, erre felé, ami nem olyan ismert, szóval nem nyüzsögnek ott az emberek, de nem is olyan lepukkant.

Nem lenne valami szerencsés, hogyha képek készülnének rólunk.

Beugrott egy hely neve. Egy párszor voltam ott. Arra felé vettem az irányt.

Próbáltam lopva oldalra pillantani. Lela nyugisan ült és a körmét buzerálta. Nem is emlékeztem mennyire, ki tudja készíteni az embert pusztán, azzal hogy ül.

Leparkoltam és intettem Lelának hogy itt vagyunk.

Kiszálltunk és kinéztünk egy jó kis helyet.

- Mit eszel?- vettem le végre a szemem a dekoltázsáról és a szemébe néztem.

- Tök mind1, rendelj te, de gyorsan, mert a végén még téged eszlek meg.- nevetett. Ez aztán fájt. Az egész testem beleborzongott. Ő meg fog enni? Ahh. Nem is kívántam most mást, mint hogy kíméletlenül felfaljon.

Tényleg el akartam neki mondani, hogy gebasz van, de tényleg. Hát nem sikerült. Csak tömtem magamba a kaját, hogy még véletlenül se tudjon hang kijönni a számon.

Már majd kipukkantam mikor Lela bevágta a szánalmas kis 3 pirítósát.

Fizettem, aztán mentünk. Következő úti cél: Lela új lakása Sandráé mellett.

Egész úton kínos csend volt. Ami végülis csak nekem volt kínos. Lela jól elszórakoztatta magát. Nézegette, hogy töredeznek-e a hajvégei vagy, hogy a cipőjén a masni hogy áll a legjobban. Én viszont folyton beszélgetésbe akartam kezdeni, olyan sok kérdés volt a fejembe Például hogy miért jött vissza? Vagy honnan jött az ötlet hogy lakást is vesz? Meddig marad? Kinél lakott Amerikában? De mind olyan bugyután hangzott.

-Tom itt vagyunk!- szólt rám Lela, mikor túlszaladtam.

-Ő, igen, igaz!- tolattam vissza.

Nem volt olyan gáz. Hiszen úgy tűnt, azért annyira jól nem ismerem a környéket. Illetve, hogy nem igazán tudom merre lakik Sandra. Ez pedig nem volt olyan húzós. Hiszen Lela nem is sejtette, hogy milyen sokszor megfordulok abban a lakásban. Ha bárki is tudná…

Faszán beparkoltam, aztán felnéztem a 4. emeletre, hátha látok valami mozgást abból a bizonyos lakásból, ahol már olyan sokszor megfordultam.

De semmi.

Hát persze. Milyen hülye is vagyok! Hiszen egész délelőtt előadásokon nézelődik a kis cuki pofijával.

Rögtön beindult a fantáziám és persze feltámadt bennem a vadász, akinek egyetlen célja, hogy elejtse prédáját.

- Segítsek felvinni ezt azt?- pattantam ki pedánsan a kocsiból.

- Ezt azt?- tolta fel a napszemüvegét a feje tetejére, hajpántként használva.

- Igen. A cuccaidat.

- Alig van cuccom. Már mindent át hozattam, meg tegnap előtt.

- Akkor a táskáidat, amiket hoztál a repülöről.- döltem a kocsinak karba tett kézzel. Állati menőnek éreztem magam. Tök lazán ilyen király cuccokban egy Escalade-ben feszíteni.

Lela csak élesen felhúzta a szemöldökét és végignézett rajtam, aztán elmosolyodott.

- Gyere, az a bőrönd csak rád vár- bökött a fejével egy elegáns női táska felé .Kicsit elhúztam a szám, de azért kiszedtem onnan és elkezdtem felvonszolni a lépcsőn.

Így már nem is éreztem magam olyan menőnek.

Lelának a pont Sandra fölött volt a lakása. Beérünk az ajtó elé.

- Itt van a kulcs- kezdett Lela turdálni a táskájába.

Én meg csak ott álltam és bámultam, ahogy keresgél. Aztán mosolyogva kirántott egy kis kulcscsomot és kinyitotta az ajtót.

- Gyere be!- mosolygott és a karomnál fogva behúzott.

Gyors körbe néztem, minden tele volt dobozokkal, amiket még nem pakoltak ki. Csak a bútorok voltak a helyükön meg egy pár apróság.

- Inkább ne nézz körbe, mert ez még így nem az igazi.

- Nekem így is bejön. - néztem közbe tovább.

Minden erőmet össze kellett szednem, hogy kordában tartsam férfiasságom és ne vessem rá magam a zsákmányra...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés