- Szia! Hogy-hogy itt és nem Vegasban?- mosolygott boldogan Dom.

- Csak átruccantam. Unom már a Vegas-i szaunákat- nevetett és közben rám nézett.

Nem szokásom zavarba jönni. De most sikerült.

- Házigazdát merre találom?- nézelődött.

- Itt vagyok!- bukkant fel David és rögtön megölelte a lányt. Egy arany szandál volt rajta, aminek hatalmas masni volt az elején. És hozzá egy fényes koktél ruha. Nagyon látszott rajta hogy Vegasban élt.

Egy kis fehér szőrmés mellény volt rajta, de alig ér a melle aljáig és elöl nyitott volt, Olyan volt, mint egy boleró.Ez alatt egy pánt nélküli fekete csillogó kis top volt.

A haját egyik oldalon megkötötte így lógott neki kivasalva előre.

- Miről maradtam le?- nézett végig a társaságon, hatalmas tussal ívelten kihúzott szemeivel.

- Nyugalom. Csak a kajáról.

- Oh, az nem gáz! Fogyózóm!- jelentette ki nevetve.

- Mit csinálsz?- fordult felé Don hatalmas szemekkel..

- Ne is kérdezzétek!- fogta a fejét Sandra szörnyülködve.- Jobb, ha nem akarjátok hallani! Lela, nehogy el kezd!

- Most miért? Tudjátok ez egy…

- Ne!- fogta be Sandra a fülét- Nem akarom megint hallani!

- Szóval Popcorn- diéta, ennyi az egész! Állati jó. Imádom!

Magamban nevettem. Úgy mindenen. Elképzeltem, ahogy Lela egész nap popcornt zabál, és úgy járkál fel alá a lakásban. Másrészt Natashán és röhögnöm kellett. Húzta a száját, kezével a hasát tapogatta és nagyon gondolkodott valamit. Nagyon jól vágtam, hogy azon morfondírozik, hogy lehet, hogy neki is kéne egy kicsit fogyókúrázni. Ezek a nők. Olyan hülyék néha. De tényleg. De mégis imádni valóak.

- Ekkora baromságot!- tette karba a kezét Bill.

- Parancsolsz?- nézett vissza Lela ledöbbenve.

- Hogy ez baromság!- vonta meg makacsul a vállát.- Csak egy nem komplett talál ki ilyet!

- Nem én találtam ki!

- Az sem komplett, aki követi!

- Pedig neked sem ártana. Elég húsos vagy- mérlegelt a lány.- Mondd csak, te gyúrsz? Szépek a bicepszeid! Lefogadom, hogy nem ember nézett már pankrátornak! Biztos sikered lenne. Mindenki rettegne.

Mindenki az asztalt verte a nevetéstől. Csak Bill vágott sértődött képet. De hát ő erőszakolta ki magának.

Natasha és felnevetett, aztán egy percre lefagyott.

- Mi a baj?- fordult felé Bill.

- Áhh, Semmi. Semmi. Csak kicsit rosszul vagyok. Nem lenne nagy baj, hogyha lelépnék?

- Hazaviszlek- állt fel Bill.

- Nem, nem kell.- fogta a fejét a lány.- külön kocsival jöttük. Semmi értelme nem lenne.

- Akkor legalább kikísérlek.

Mindenki kussban figyelte a másik arcát. Andreas már nyitotta a száját, de aztán visszacsukta. Tudtam, hogy ő is azt akarja kérdezni, hogy Bill miért ilyen tahó ma este.

- Tom, a hugidnak meg mi a baja? Megjött a mensije?- fordult végül felém Lela.

Már pont válaszoltam volna, de elnyomta a hangom a többiek nevetése. Nem volt szép ez a húzás Lelától és más esetben biztosan kiálltam volna Bill mellett, de ez esetben nem tettem, mivel Lela is jogosan kérdezett ilyet.

Hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, elkezdtünk inni. Andreas Don nyakába kapaszkodott és nem akart leszállni róla, ami a szöszit eléggé felbaszta. Corin pedig mosolyogva adott finom puszikat az arcomra.

- Nem mondjátok komolyan, hogy ilyen gyors bevágtátok az ajándék whiskymet- forgatta a levegőben Sandra az üres üveget.- Azt a nagy fogyasztói fejeteket!

Bill gyors lehúzta a pohara tartalmát. Volt egy olyan érzésem hogy nagyon meg szerette azt a különlegesfajta whisky-t, de nem akarta mi is észrevegyük ezt. Levágta a poharat az asztalra és durcásan motyogott valamit és közben fel-fel nézett a mellettem ülő két lányra Lelára és Sandrára akik egymás nyakára borulva nevetgéltek.

- Életem ide adnád a citromos tálat?- kocogtatta meg Lela vállát Sandra.

- Persz,e baby- adta át neki bájosan mosolyogva.

- Ne itt lezbuljato,k jó?- mondta Bill halkan a száját undorra húzva.

- Mi bajod van?- Lela meglepődve. Mintha nem hallotta volna tisztán.

- Azt, hogy hűtsétek le magatokat, mert ez undorító!- Bill indulatosan.

- Szerintem nem nekünk kéne!- Sandra tök higgadtan nevetve.

- Dehogy is nem! Gusztustalan kiégett kis riban..

- Na most fejezd be Bill!- álltam fel és nem hagytam, hogy Bill befejezze beszédét.

- Ugyan miért? Igazam van! Bejönnek, aztán úgy viselkednek, mint valami kibaszott dívák. Jobb nekik Vegasban ahol…

- Nah jól van, most már tényleg hűtsd le magad, mert különben én teszem meg.- állt fel Lela indulatosan és kezével megmarkolta a koktélos poharát.

- Persze,presze, csak a szád nagy mert…- Állt fel Bill és így farkas szemet nézett Lelával.- azt hiszed tied a..- Lela rezzenéstelen arccal rálocsolta a pohara egész tartalmát Billre.

A fiú dermedten állt tovább és a szája mozgott, mint egy halnak.

Senki sem mert megszólalni. Csak döbbenten néztünk fel Billre, aki még mindig dermedt volt. Aztán megrázta a fejét, felkapta a már üres poharat és a falhoz vágta. Aztán átgázolt a szilánkokon és kiment a házból.

- Megérdemelte.- Andreas.- Nem mész utána Tom?

- Ööö...- vakartam zavartam a fejem.- De, kéne..Csak- ültem dermedten. -Majd szépen haza megy, aztán lehiggad.- vontam meg a vállam.

Tudtam, hogy kell neki egy kis idő. Bár én sem nagyon értettem, hogy mi is volt akkor ez az egész. Nem szokta így kikészíteni egy lány. Tudtam, hogy nem ez volt a baja. Ez lehetetlen. Szerintem a Sandrás ügy borította ki. Aztán a többi már lapát volt a tűzre.

- Szívem, úgy látom itt elég húzós a hangulat, nem megyünk-, simogatta meg Cori a combomat, aztán oda hajolt hozzám.- Tudod, még össze kell pakolnom holnapra.

- Holnapra?

- Igen, tudod, mondtam, hogy Rebeccával megyünk 2 napra Münchenbe vásárolni.

- Nem mondtad!

- Dehogyis nem! Amikor jöttünk ide, meg tegnap is!- nézett végig rajtam sértődötten.

- Jah, igen! Persze!- csaptam a homlokomra, mintha eszembe jutott volna. Őszintén halványlila gőzöm sem volt miről dumált. Biztos valami más járt az agyamban mikor mondta ezeket. De csöppet sem örültem a dolognak. Ha esetleg mikor először közölte lélekben ott lettem volna tanúsíthattam volna akár egy csöpp ellenállást, talán maradásra bírtam volna. De így elég nagy gáz lett volna tiltakozni egy olyan dolog ellen, amire már előtte rábólintottam. Nem baj, így 2 napom csak Sandráé lesz. Ebbe belegondolva már nem is hiányzott Cornelia. Még ma este szívesen megmondtam volna neki, hogy 2 napig ki sem fogunk kelni az ágyból, de hogy is tehettem volna meg mikor a Cori egy percre sem hagyott magamra.

Felálltunk és búcsúztunk mindenkitől. Aztán pedig elmentünk hozzánk. Kértem Corint hogy, aludjon ott nálunk, de nem akart, hogy be tudjon pakolni. Így a kocsiba egy elhúzott kicsit mélyre hatolóbb csók után búcsúztunk el egymástól. Nekem sem volt kedvem nála aludni. Bár őrülten kívántam a dolgot. De úgy döntöttem, hogy most inkább nem.

Haza értem és azonnal bespuriztam a szobámba. El akartam kerülni Billt. Még legalább reggeléig.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés