- Hát Tom...
- Mi van vele??
- Felidegesített a hülyéje...
- Jó hogy egy napja jártok és máris veszekedtek... izgalmas egy kapcsolat lesz úgy érzem...
- Nem tudok róla, hogy járnánk...
- Bocsi... csak úgy tűnt... de akkor mivel idegesített fel?
- Mondta, hogy hívjam meg stb... és hívtam ma vagy 4x és nem veszi fel... vissza se csörget... egy sms-t se bír küldeni, hogy te hülye dolgozok ne hívj vagy valami... Télleg a telefonom hol van? - keresgéltem a zsebemben.
- Nem hoztad el??
- Nem... de tudom már hol van...
- Hol?
- Otthon... lebasztam széesett... összeraktam és az asztalon maradt. Nem baj... elvan magának szerintem. De télleg Georggal mi van?
- Háááááááááááááááááááááát... - nyújtotta el.
- Egyébként... ha az sms-t jol értelmeztem, vagyis a logikám jól működött, akkor ti Bill kocsijának a motorháztetőjén...
- Igen pontosan... - vágottközbe - de sötét volt, és Bill kocsija a parkoló sötétebb részén volt, és nem volt arra senki... figyeltünk erre azért.  
- Legalább a részegség ellenére védekeztetek is??? Ha teherbe esel anyád kibasz otthonról...
- Nem vagyunk hülyék!
- Nem mondanám biztosra... - röhögtem már.
- Kis ribanc ezt még visszakapod... - lökött meg, mire majdnem eldőltem a fa tövében. Elég sokszor ülünk itt. Egy nagyon nagy fa - télleg nagyon nagy -, a park hátsó sarkában a tó mögött. Nem sokan járnak ide, még a kutyákkal sem. Egy pár haverrel szoktunk ide eljönni, ha nincs semmilyen buli környéken, vagy csak úgy el akarunk szórakozni.
- Menni kellene... hátha felveszi még ma az a hülye...
- Télleg mondtam anyának, hogy nem megyek messzire.
- Értem. Akkor menjünk.

Hazaérve megtaláltam a telefonom ott, ahol gondoltam. A nappaliban, az asztalon. De semmi nem fogadott hívás... semmi sms... semmi... Ezen kicsit megint felhúztam magam. Még vissza se hív, hogy mit akartam. Jó oké. Innentől nem érdekel a dolog. Hívtam ma 4x... ha akar valamit akkor majd hív, ha már felvenni nem bírja. Felmentem a szobámba előszedtem a lap-top-om, majd fel msn-re. Ben egyből írt.
-Hello. Hát miujs a nagyvilágban?
-Hello. Idegesség és unalom... Két utcával lejjebb?
-Merre leszel ma csajszi? Ki kéne látogatni a parkba...
-Hát jó lenne már... rég voltunk kint együtt... vagyis én ma kinéztem Domival, de csak egy cigire...
-Hát télleg elég régen voltunk kint... Még mindíg nem tudja a pád a cigit...?
-Még mindíg nem... de nem is kell tudnia...
-Valahogy ezt éreztem... :D
-Jol érezted...
-Télleg... mi van azzal a Tommal vagy kivel?
-Te honnan tudsz ilyeneket?
-Előszöris az újságban benne vagytok, amikor a Hühnerposten előtt ültök a padon mindketten kiöltözve, aztán elhúztok valahova ketten... aztán amikor kajáltok a mekibe... meg a buliba amikor eltűntök hátul...
-Hát akkor egyértelmű nem?
-Valahogy úgy... de érzem, hogy nem az...
-Igazad van... nem az... de nem msn-téma... majd elmondom ok?
-Persze... de mennem kell. Este olyan 9 körül megyünk ki a parkba... Beugorjunk érted?
-Ahham...
-Domi jön??
-Nem tudom... majd felhívom.
-Okay... ha jön akkor majd elmegyünk érte is... nah hello
-Hello...
Nah ő volt Ben. Ő volt az egyetlen férfi a világon, akiben teljesen megbíztam. Domi mellett a másik legjobb barátom. Általánosba 8 éven keresztül vele ültem. Mondjuk úgy, hogy összecsiszolódtunk.  Ez tényleg olyan fiu-lány barátság. És sokan azt hiszik, hogy nem létezik. Pedig igen. Lézetik. Csak nem hisznek benne. Mert sokszor van úgy, hogy az egyik beleszeret a másikba. Mert megtörténhet. Csak akkor az már a legelejétől nem barátság., hanem eleve szerelem. Csak elfojtják. És egyszer kibukik a dolog. De olyankor annak a félnek, aki beleszeret a másikba, mérlegelnie kell. Mérlegelnie, hogy mi a fontosabb. Egy szerelem, ami véget ér majd egyszer, - mert 16-17 évesen az ember nemnagyon találja meg manapság élete párját - vagy egy barátság, ami örökké tart. Szerintem a barátság fontosabb. Szerelem majd jön másik. De barát nem biztos, hogy lesz még egy ilyen.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés