***

- Hello Tom! Patrik vagyok!
- Öhm... Hello... Baj van?
- Kissebb családi botrány... Lexa nálad van?
- Nem itt nincs... azt mondta felhív, ha "végeztek"...
- Hát... Laura és Alan elmentek, de Lexa is elment még előttük...
- Mi történt?
- Laura újból férjhez ment, és Amerikába költöznek, és magával akarja vinni Lexát... de ő persze nem akar... nem is nagyon engedném... de Lexa kiborult, amikor azt mondta neki az anyja, hogy majd ott lesznek másik barátai, és téged is elfelejt majd... - és apa csak soroltam Tomnak a telefonban azt, ami az elmúlt órákban történt. - Téged hívtalak először... még fel kéne hívnom a barátait.
- Hát megértem, hogy nem akar elmenni... és erről neki kell döntenie...
- Ezt én is tudom... - sóhajtott apa gondterhelten a telefonba.
- Ne aggódjon előkerül. Segítünk. Először is, aki eszembe jut így hirtelen, az Domi, Ben, Den, Dia, Aaron és Max... velük voltunk tegnap.
- Más barátai nem nagyon vannak...
- Egyiküknek sem tudom a számát, de ha maga felhívná őket...
- Persze, persze... amint végeztem felhívlak.
- Köszönöm. Viszhall.
- Viszhall.
Majd apa felhívta Domit, és a többieket, hátha náluk vagyok. Este 10 körül járt az idő... Elmentek szétnézni a parkba, a közeli helyekre, osztálytársakat is felhívtak, de semmi. Egyre feszültebbek lettek, és egyre jobban aggódtak, hisz jött az éjszaka.


***

- Lexa basszus! Hol a picsába vagy? - hallottam kiabálást messziről. Tehát már keresnek. De nem akarok hazamenni. De aggódnak. Muszály szólnom... Kisétáltam az utcára, majd láttam, hogy már elhaladtak a járszótér mellett és 3 ember hátát láttam csak.
- Tom! - kiabáltam, hátha meghallja. Mondott még pár szót a vele lévőknek, majd felém indult.
- Baba! Jól vagy? Hol voltál? - kérdezte gyorsan és hirtelen.
- Jól vagyok... és itt voltam a játszótéren...
- Miért nem hívtál fel?
. Nem tudom...
- Mi történt?
- Anya azt akarja, hogy költözzek velük Amerikába... - mikor ezt meghallotta csak nézett maga elé, és nem szólt semmit. - De nem megyek el... ne addógj...
- Remélem! - Leültünk egy padra... és szóba jött minden... anya, apa, a költözés... - Nem veszed fel?
- Mit?
- A telefonod...
- Jah de. - Apa keresett. Aggódott, de megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, elmondtam, hogy egy ismerősömnél voltam, ahol tudtam, hogy nem keresnének, de most Tommal vagyok, és vele is maradok. Belenyugodott. Tudta, hogy nem akarok hazamenni, mert akkor holnap anyával kell mennem. És én nem megyek sehová. Miután letettem, csak némán ültem. Néztem őt, de ő még mindíg lehajtotta a fejét.
- Haragszol Tom? - kérdeztem halkan, nagyan halkan. Felállt, magához húzott és szorosan megölelt.
- Nem. Csak aggódtam. Féltettelek. - megpuszilt. Csak egy puszi volt, de mégis nagyon jól esett.
- Sajnálom. Én... én nem akartam ezzel senkinek rosszat... én nem akartam, hogy aggódj, hogy miattam teljesen el legyen cseszve a napod... és nem megyek Amerikába... itt maradok veled... veletek... mert nekem ti kelletek, és nem a hülye amcsik... - hadartam, és hadartam... ő pedig csak mosolygott azon, hogy milyen gyorsan beszélek, és mennyi mindent tudok egyetlen levegővel végigmondani. - Én itt akarok maradni... mert itt van apa is... és itt vagy te is és ma rájöttem, amikor anya azt mondta, hogy majd lesz 1000 másik pasi kint Amerikában, rájöttem, hogy nekem nem kell az 1000 másik, hanem te... mert... mert... oké nem szoktam ilyet, de kimondom... szeretlek Tom... Mindennél jobban... és leszarom anyám mit mond, mert... mert... - hirtelen megcsókolt. Ez már nem egy ártatlan puszi volt. Hanem egy igazi, szenvedélyes csók. Amilyet csak Tom tud adni.
- Mert...
- Csssssssst!! Én is szeretlek. Nagyon...
- Őszinte leszek... bele se merek gondolni, hogy mi lenne most nélküled...
- Hát abba inkább én sem... Menjünk haza? - meijedtem.
- NEM!
- Nem hozzátok! Nyugi cica... hozzánk. Hozzám és Billhez.
- Oké... oda mehetünk. Tom mi lesz, ha anya nem enged?
- Elintézem majd nyugi... velem maradsz... itt... velünk... jó?
- Bízok benned...
- Mertem remélni...

***

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés