A napok teltek, de a fiúk mondhatni beköltöztek a stúdióba. Percekre tudtunk csak találkozni velük, ha mentek hazafele és beugrottak köszönni. Akkor is tényleg csak percekre, mert hulla fáradtak voltak. Napközben beszéltünk ugyan telefonon, de egy kapcsolatban az nem elég. Apát is alig láttam. Szinte csak aludni járt haza, akkor is hullán esett az ágyba egy zuhany után. Reggel pedig evett pár falatot és már ment is. Komolyan gondolta ezt az új munkát. Nagyon beleélte magát. Mindig is szerette a zenét. De 39 évesen sosem gondoltam volna, hogy pont egy olyan bandánál találja meg a helyét, mint a Tokio Hotel. És ezt nem rossz értelemben mondom. Nagyon ügyesek a fiúk!! És a zenéjük elképesztő. Csak apa... kicsit kilóg a képből... :))) De remélem bejön ez a dolog.
Mivel apával csak néma és csukottszemű állapotában találkoztam, a fiúknak csak néhány telefonja jutott ránk, Domi anyjáék meg nyaralnak valahol Kubában, úgy döntöttem, hogy hozzánk költözik egy időre... Ő nem akart az anyjáékkal menni. Ki akart használni miden percet Georggal, ezért amit csak lehetett együtt töltöttek. És halottam, hogy Domi reggelenként jön haza. Csörgött a kulccsal. Gondolom Georgnál volt. Nem bírták ki. :))) Nah oké mi se igazán bírtuk egymás nélkül. A második éjszaka már Tom is nálunk aludt. Ahhoz képest, hogy Tom nélkül esetleg Domi miatt nem lennék egyedül esténként... Volt, hogy Georg és Tom is itt aludtak. Nem bántam, mert egy tudtam, hogy nem vagyok egyedül ebben a hatalmas lakásban, vagyis Tom szavajárása szerint labirintusban. Kettő pedig, mert Tommal lehettem. Nem mindig voltunk együtt. Volt, hogy csak beszélgettünk. Fáradt volt. Hamar el is aludt. Én pedig csak néztem, ahogy alszik. Olyan aranyos olyankor. És amikor álmodik mosolyog közben. Nah akkor igazán édes. Kíváncsi lennék, hogy olyankor miről álmodik.
A mai éjszaka is csak ilyen volt. A stúdióból egyből ide jött apával és Georggal. De Georg csak megvárta míg Domi elkészül és már mentek is. Hát igen... :)
Tom és apa is elmentek zuhanyozni, addig én összeraktam valami vacsit nekik. Egy kicsit magukhoz tértek zuhanyzás után, majd leültek enni. Apa hamar végzett, majd felment és csak az ajtó záródását hallhattuk utána.
- Mi jót csináljuk? - ölelt magához Tom, amikor már bepakoltam a mosogatógépbe a tányérokat meg ami kint volt még.
- Nem tudom... fáradt vagy? - simogattam meg az arcát, majd egy kis puszit nyomtam a szájára.
- Ahham... - húzott jobban magához és a vállamra tette a fejét. - Hiányoztál.
- Te is. Nézzünk filmet??
- Milyet?
- Válaszd ki... addig hozok takarót. - majd elment megnézni milyen filmek vannak és kiválasztott egyet. Addig én hoztam takarót. Horrort választott. A kedvencem. House of wax. Már láttam párszor. De imádom. Elindította, addig én kihúztam a kanapét, hogy elférjünk rajta rendesen, majd leültem, vagyis félig feküdtem, Tom pedig keresztbe az ölembe feküdt. Néztük a filmet, majd Tom körülbelül fél óra múlva el is aludt. Nagyon fáradt volt. Láttam rajta, hogy legszívesebben bele se kezdett volna a filmbe, hanem egyből eldőlt és elaludt volna.  

Másnap reggel arra keltem, hogy Domi a kulccsal csörög.
- Nah neki sem volt rövid éjszakája... - gondoltam magamban, majd fordultam a másik oldalamra, hogy tovább aludhassak. De csak szerettem volna tovább aludni, ugyanis a drága jólelkű barátnőm ráugrott az ágyra... én pedig szerettem volna elkerülni, hogy rámugrik, szóval odébbhúzódtam hirtelen. Nem kellett volna. Alvás közben forgolódhattam elég sokat, mert az ágy másik végén kötöttem ki. És ahogy ő ugrott én úgy húzódtam és koppantam a padlón.
- Te normális vagy? - kérdeztem tőle, amikor visszamásztam az ágyra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés