- Te nem hallod, ha neked beszélnek?
- Kik vagytok, és mit akartok???
- Honnan ismered Tomot? És mi közöd hozzá?
- Monica nyugodj le!!!
- Nem tudom ki vagy - még mindíg - de nem is vagyok rá kiváncsi... és semmi közöd ahhoz, hogy kit ismerek, honnan, és milyen viszonyban vagyok vele.
- Azt te csak hiszed... láttuk, hogy smárolsz vele... képek is vannak róla... buktad te kis ribanc... és tudd meg Tom az enyém... és ne lássalak többé a közelében...
- Baj van hölgyem? - lépett oda a közeledő biztonsági őr, aki hallva a fenyegetéseket, szólt bele a diskurálásba.
- Csak nekimentem véletlenül... nem figyeltem... elnézést... viszlát... - majd otthagytam a 2 csajt, és az égnél is magasabb helyekre áldottam az őrt.
A pénztárhoz mentem, és beálltam a sorba. Szerencsémre álltam be mögém még páran, így egy kicsit védve éreztem magam. Sorra kerültem, felpakoltam az árut a szalagra, majd a gép beszámolta én pedig fizettem, és siettem is kifelé. A parkolóban még ott állt a kocsi, de én csak kivettem a szatyrokat, be a kocsiba majd beültem én is, és már hajtottam is kifelé onnan. Majd tárcsáztam Tom számát. Csörög... csörög... csörög... és felveszi.
- Nah végre... - szóltam megkönnyebbülve.
- Baj van?
- Hát nem tudom ezt minek nevezzem...
- Fanok?
- Hát az a pár csaj... vagyis 2... akik ott álltak délután tudod...
- Mit csináltak?
- Még csak letámadtak a boltban, hogy szálljak le rólad... meg stb... de jött a biztonsági őr... de van egy másik hiba is...
- Mi?
- Nem csak ketten vannak... és... - néztem hátra a tükörben - itt vannak mögöttem... vagyis olyan autó jön mögöttem, mint az övék... tudod, ami ott állt a stúdió előtt...
- Hol vagy most?
- Megyek hazafelé...
- Figyelj! Azonnal indulok innen... basszus... öhm melyik úton mentél?
- Anna Strasse... tudod arra jöttünk hazafele arról a bálról...
- Tudom... figyelj! Menj lassan és akkor előbb érek oda, mint te, és ha gáz van ott leszek...
- Oké...
- Nah leteszem és indulok... szia cica!!
- Szia!! Szeretlek! - nem válaszolt, csak letette, és jött... de ugy éreztem tudnia kell... ugy éreztem muszáj, mert történni fog valami, valami rossz... éreztem... De hallgattam Tomra, és kicsit lassítottam... hátha nem lesz semmi gáz... Nyugtatni próbáltam magam, de közben az utat is figyeltem... a megszokott tempómban hajtottam tovább, ám egyszercsak egy hatalmas dudálásra lettem figyelmes a hátam mögül, majd a fanok autóját, ami eddig mögöttem volt, magam előtt láttam, keresztben az úton. Gondolták, így majd megállítanak. Csak a dudálásokat hallottam, a fényeket láttam, majd mivel láttam, hogy hiába kerülnék akármelyik oldalra, csak rosszul járnék, kezeimet a fejemhez emeltem, és onnantól csak egy nagy csattanás... egy "aprócska" fájdalom... és vége... semmit nem éreztem...

***

- Hol vagy már cica? - rágta magát a gitáros. Aggódott a lányért. A telefonja ismét csörgött.
- Igen?
- Patrik vagyok. Lexa hazaért már?
- Nem...
- Ugye nem a fanok?
- Követték... ezért jöttem elé... de itt állok fél órája... sehol senki errefelé...
- Az üzlet tőlünk 20 percre van...
- Lehet kicsit több, mert mondtam, hogy lassítson, hogy biztosan én érjek ide előbb...
- Várj még egy kicsit... ha 10 perc múlva még mindíg nincs ott, azonnal szólj...
- Rendben... - majd letették mindketten. Vissazült autójába, és bekapcsolta a rádiót.
"-Rendkívüli híreink hallják! Az Anna Strasse-n frontális ütközés történt. A helyszínelők már kiértek. A mentők is a helyszínen vannak. Eddigi megállapításuk szerint két súlyos és öt könnyebb sérült van. Az egyik súlyosan sérült személyt most vágják ki a tűzoltók az autóból. Egyelőre több információval mi sem szolgálhatunk."
Idegesen kereste meg telefonját és tárcsázta a lány számát. A telefon ki sem csörgött. Nem hogy nem kapcsolható. Egyszerűen elérhetetlen. A lány apjának telefonszámát tárcsázta.
- Patrik! Tom vagyok! Baj van...
- Mi baj Tom? Lexa??
- Igen ő... most hallottam a rádióban, hogy az Anna Strasse-n, ahol ő jött baleset volt... nem veszi fel a telefont... ki sem csörög.
- Te jó Isten!!! Tom menj oda, amilyen gyorsan csak tudsz...! Várj... mégse... a fanok... újságírók... Nem lehet! Azonnal indulok.
- Patrik!! Odamegyek... leszarom a fanokat, meg mindent... odamegyek én is... - akaratosan, és megállíthatalanul mondta ezeket a szavakat. Hangjában érezni lehetett, hogy nem tűr ellentmondást.
- Jól van... de igyekezz... megyek én is.
- Oké... - majd amilyen gyorsan csak tudta, letette a telefont, és beindította autóját. Nem érdekelte, hogy gyorsan hajt, hogy átmegy a piroson... csak az érdekelte, hogy a lánynak baja eshetett. Aggódott. Féltette a lányt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés