- Mi ez a keserédes vigyor a fejeden, te szerencsétlen?- kérdezte Bill a kocsiban.

Csak titokzatosan csóváltam a fejem. Nem volt kedvem róla beszélni.

Otthon gyors ledobtam magamról minden ruhát és bebújtam az ágyba. Don már lelépett. Lela meg gondolom a szomszéd szobába aludt. Reggel ugyan azzal a vigyorral ébredtem…legutoljára. Bill a nappaliban tv-zett, Lela meg a teraszon ült egy bögrével a kezében.

Álmosan bekóvályogtam Bill mellé aztán figyeltem, hogy az hogy ugrálgat a csatornák között a fejét támasztva.

- Jó reggelt.- köszönt.

- Csá.- emeltem fel a kezem.

- Figyelj. Ma lesz egy fotózásunk a Bravonak. Úgy lazán másfél óra múlva.

- Ma?

- Igen. Ma. Az előbb mondtam.- forgatta a szemeit és elindult felém.

- Jól van csezd meg, most keltem fel- temettem az arcomat a tenyerembe nyűgösen.

- Mi volt tegnap este?- elvette a tenyerem az arcom elől, lassan felnéztem rá. Ő éles szemekkel bámult.

- Hogy értve? Film gála.

- Nem arra gondoltam. Mi volt, VELED? Tudod, rosszul lét. Az alatt mi történt?

- Semmi. Csak kimentem, aztán kijött utánam Sandra.és beszélgettünk.

- Beszélgettetek? Ja. Pont úgy ismerlek titeket.. Nem inkább BASZélgettetek?

- Barátja van.- vontam meg a vállam.

- Neked meg barátnőd volt.

Nem válaszoltam semmit csak lassan felálltam.

- Fürdök- indultam a zuhany alá.

20 perc múlva, immár tisztán és nem bűzölögve, hanem faszán illatozva ültem le Lela mellé a teraszra.

- Jobban vagy már?- kérdeztem.

- Igen. Persze. Szerintem ma spurizok is haza.

- Mi van? Dehogy spurizol. Ugyan már, minek?

- Talán, mert én nem itt lakom- nevetett.- Megmurdálnak a virágjaim.

- Dehogy murdálnak. Nincsenek is virágjaid.

- De. Művirágjaim vannak Franciaországból. Az élők egy hetet sem bírnak nálam lenni. De mondom, a műk is meg fognak dögleni, ha így haladok.

- Ügyes vagy- nevettem.

- Na, mi volt tegnap este?

- Bill nem mesélt semmit?

- Nem igen beszélek vele.

- Ja, hát nem volt semmi érdekes. Csak dumáltam vele.

- Kivel?

- Kivel? Kivel? Ugyan?..Csak dumáltunk. Aztán ennyi. Próbáltam vele megértetni a dolgokat.

- És sikerült?

- Egy kicsit...talán.

- Toooom- kiabált az öcsém mérgesen.

- MONDD!

- Gyere ide, bazmeg!

Bemásztam a konyhába. Bill mérgesen állt a hűtő előtt és egy nagy tálat fogott a kezében.

- Nézz bele ebbe!- nyújtotta elém mérgesen.

Felemeltem a tetejét. Egy nagy büdös xar volt benne. Amit nem is lehet másképp körül írni. Már majdnem szó szerint. Egy kicsit bomlásnak indult spagetti volt.

- Nem meg mondtam, hogy dobd ki a picsába a maradékaidat!!!- baszta bele az egész tálat a kukába .- Leokádlak!

- Jól van, na. Hozzá vagyok szokva a királyi élethez, hogy a csajok meg csinálják az ilyen dolgokat!- mentegetőztem. Tényleg igaz volt. Amíg együtt voltam Corival, ő is sokat pakolászott nálunk, ha olyanja volt. Meg Sandra is, ha rájött.- Látod, így járunk, hogyha Tomó nő nélkül marad, ellepik a házat a csótányok meg az ocsmányságok.

- A te ocsmányságaid!- forgatta a szemét Bill. - Amúgy azt ne mondd, hogy Sandra pakolt nálunk?

- Szerinted ugyan ki pakolta máskor össze a tányérokat a szekrényben?

- Ő volt?- pislogott.- Cseszed, olyan rég is itt volt? Te meg kis köcsög azt mondtad, hogy a te műved..

- Végülis- röhögtem- Nah, készüljünk. Úgy nézel ki, mint egy stílusos zombi- veregettem hátba Billt, amikor elhaladtam mellette.

A fotózás a szokásos módon történt. Kaptuk a cuccot, adtuk a pózt, közben meg hallgattuk Georg hülyeségeit és próbáltunk pózolás közben a legtávolabb maradni a szagló testrészeitől. Amivel csak mi baszogatjuk, hogy ráférne a dezodor. Pont segítettem Billnek rendbe hozni a láncait, amivel a pancser becsavarodott, amikor úgy ugrós képet akart csinálni a fotós, amikor bejött a David és Lela.

- Gyerekek. Jó hírem van.- vigyorgott, aztán oda jött hozzánk és egy pillanat alatt kiszabadította Billt abból a csomóból, amivel én már 20 perce küszködött.

- Lökd.

- Délután megyünk egy motorcross pályára. Hogy kicsit összemelegedjünk ezzel Eric gyerekkel, ha már Sandra jövendőbelije.

- Összemelegedni? Te csak melegedjél, David. Engem viszont hagyj ki a vágyaidból, jó?- néztem rajta végig egy csöpp undorral az arcomon .- Én bizony nem megyek.

- Dehogyis nem.. Csináltok még egy pár sorozatot, aztán indulunk.

Megfogtam Bill láncait is bikából megrántottam őket.

- Á Te idegbeteg fasz! Majdnem letépted rólam a gatyám!- nézett rám dühösen.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés