***

- Baj van Tom? - kérdezték, hallva az előbbi beszélgetés egyik felét.
- Be kell mennünk a kórházba.
- Mert?
- Lexát hazaengedik.
- Komolyan?
- Komolyan! Jut eszembe! Georg hol van?
- Asszem hátul... szarul van egész nap... de miért?
- Azt mondta bulit rendez neki, ha kijön a kórházból.
- Akkor kezdjünk szevezkedni?
- Az nem kifejezés.
- De hol? Mikor? Kik?
- Hol? Mikor? Kik? Georggal beszéljetek. Nah mi megyünk érte. Csá. - majd Patrikkal együtt kimentek az ajtón. Egyenesen a kórházba.

***

- Mi?? Te mit keresel itt?? Menj innen!! - kiabáltam ijedten, amikor megláttam azt a lányt kifelé jövet a mosdóból. Az egyik zaklató lány. Ott ül az ágyamon.
- Ne! Légyszives! Én csak bocsánato...
- Nem!! Menj innen!!! Most!! - kiabáltam újra kétségbe esve és mit sem törődve azzal, hogy mit akar mondani, vagy kik hallhatják meg.
- Ne kiabálj már! - indult el felém. - Csak bocsánatot akartam kérni... Mi tényleg nem akartunk ekkora bajt.
- Mégis mekkorát akartatok?? Úgy őszintén! Elég baj nektek, hogy 2 hete nem alszok rendesen a folyamatos rémálmok miatt? Elég baj, hogy 2 és fél órán keresztül voltam a műtőben, hogy rendberakjanak mindent? Elég baj, hogy egy teljesen ártatlan ember, akinek végképp semmi köze ehhez az egészhez, meghalt? Csak mert nektek olyan kedvetek volt? Pedig rá várt otthon a családja! Ez elég baj?
- Túl sok!! Túl nagy bazdmeg... de ha szerelmes vagy téged ez érdekel?
- Jah, hogy te szerelmes vagy Tomba?! Ha őszintén szereted, akkor az a fontos, hogy ő boldog legyen... azzal, akivel ő szeretne... nem azzal, akit ti szántok neki. Ha szereted, akkor hagyod, hogy boldog legyen... nem tönkreteszed a körülötte élőket, mert ő attól csak szenved. De ehhez ész kellene, és normális felfogás. - leült az ágyamra.
- Én nem így gondolkodtam...
- Hát azt valahogy magamon is észrevettem. Csak a ti hülyeségetek végett tiszta karcolás és vágás az egész testem... szerintem ha magamra nézek is látom, hogy nem így gondolkodtál... most pedig állj fel és menj el.
- De...
- Nem vagyok rád kiváncsi...
- Szia baba! - lépett be Tom.
- Szia!
- Ki ez a lány?
- Az egyik közüllük.
- Mit keresel itt? - rontott neki idegesen Tom. - Nem elég, amit eddig csináltatok? - csak ült és nézett maga elé. Szemei könnyesek voltak. - Tűnj el innen!! Most! - majd felállt, és elindult kifelé. Az ajtóból még visszanézett.
- Azért próbáljatok boldogok lenni... - majd bezárta az ajtót.
- Jól vagy baba?
- Idegesen vagyok nem jól...
- Mit keresett ez itt?
- Elvileg bocsánatot kérni jött... a gáz annyi, hogy a bocsánatával kitörölhetem a seggem... És a Merci vezetőjének a családja is.
- Kinek?
- A balesetben meghalt egy férfi... pedig ő végképp ártatlan volt. Rosszkor volt, rossz helyen.
- Mikor mehetünk már haza?
- Mindjárt. - húzott magához és kezeit összekulcsolta a derekamon, majd finoman megcsókolt.
- Ez hiányzott a legjobban!
- Adhatok még...
- Adsz is... - majd megcsókoltam. - Át kéne öltöznöm nem? - néztem végig magamon, mikor abbahagytuk.
- Hát... lehet nem ártana, ha nem így jönnél ki az utcára. Hoztunk ruhát is amúgy... Patriknál van az a táska.
- Hol van? Mármint apa...
- Még aláírja a papírokat. Mindjárt itt lesz ő is.

***

- Georg! Na végre!
- Mi van?
- Lexát hazaengedik... Tom valami bulit emlegetett...
- Komolyan hazaengedik??
- Most mentek be érte... Tom meg valami bulit emlegetett veled kapcsolatban...
- Jah tudom... de segítenetek kell...
- Rendben... miben...?
- Le kell foglalni a helyszínt... hívni kell embereket... stb... stb... stb... - majd telefonjával a kezében elindult kifelé szervezkedni.
- Nah... ez se normális... - motyogta magában a dobos. Majd ő is elindult utána.
Senki nem értette mi van vele... nem mondott senkinek semmit az elmúlt este óta... reggel ilyen rossz kedvvel jött be a stúdióba, majd ilyen volt egész nap... nem változott semmit... majd amint megemlítették neki ezt a bulit... mintha kicserélték volna... Talán összeveszett a barátnőjével... de azt már mondta volna...  vagy nem...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés