- Nah jól van drágám... eddig nyomulhattál, de mostmár vakard le a szemed a pasimról, mert kurvára elegem van belőle. A melled meg rakd vissza a felsődbe... senkit nem indít be...
- Már azt hittem, hogy sose szabadulok tőle... - puszilt szájon.
- Csak én kellettem hozzá ugye?
- Pontosan... - majd látszólag próbálta elkerülni a bármilynemű erintkezést a pultossal, ezért benyúlt a pulton, kivett egy teli üveget, majd elindult az egyik asztalhoz, ahol Bill és Gustav is ültek.
- Sziasztok! - köszöntem, majd sorban adtam mindenkienk puszit.
- Szia! Jó téged ilyen vidámnak látni.
- Köszönöm!
- Ugye már jobban vagy?
- Jobban persze... csak légyszives hagyjuk a kórházi dolgot... elég volt belőle két hét...
- Meg tudlak érteni...
- Amúgy... lányok?
- Valahol itt van a lány akivel jöttem...
- Hol?
- Ott! Magas, hosszú, barna hajú... lila naci, fehér felső...
- Jah látom már... szép lány...
- Tudom...
- Jártok, vagy még csak most szoktok hozzá egymáshoz?
- Ezek a szavak... amúgy nem tudom... nem olyan, mintha csak villogni akarna... de amíg ezt ki nem tapasztalom, hogy csak villog, vagy tényleg Billt akarja, addig semmi komolyba nem megyek bele...
- Megértem...
- Amúgy Georg hol a francba van?
- Domival beszélnek...
- Télleg velük mi van? - Gustav is visszatért közénk.
- Dominál egy fura időszak van-volt...
- Milyen? Nem értelek...
- Hát olyan fura... tehát, szereti Georgot, csak ne érjen hozzá...
- A szexxel van baja?
- Tom... nem mindenkinek az az elsőszámú dolog egy kapcsolatban...
- Nem arról van szó... hanem úgy egyáltalán... mondjuk ha megöleli, megcsókolja... stb...
- Ugye nálad nem lesz ilyen időszak...?
- Ha lesz szólok, és nem találkozunk, amíg el nem múlik... nyugodj meg... de lesz egy kérdésem... te mikor lettél ilyen bunkó?
- Mi van?
- Bunkó vagy és nem gyengén...
- Most mi a bajod?
- Nekem semmi... csak... áhh... mindegy... hagyjuk... - zártam le a témát, és részemről itt befejeztem.
Részemről... Tom az ő részéről még nem...
- Mi bajod van baba?
- Nincs semmi bajom... mondtam már... bunkó vagy és ennyi... de ha fejen állok is az leszel...
- Most van elegem... most mi rosszat mondtam? Áruld már el!
- Ha hallottad volna magad Tom... - Billnek is feltűnt Tom bunkósága.
- Fasza mindenki ellenem fordul...
- Mert mindnekit magad ellen fordítassz. - majd felálltam, és elindultam kifelé...
- Cica... maradj már... most mi van? - karolta át a derekam.
- Nincs semmi... gondolkodj el rajta... - lehámoztam magamról a karjait és elindultam kifelé.
Rosszul esik, hogy bunkó. Mert bunkó volt... eddig nem volt ilyen... vagy rájött, hogy szeret, és ugyanúgy szeretem, és mostmár bármit megtehet? Nem így van, tehát rohadtul ne bízza el magát... Kint egy sötétebb részen leültem a fűbe, elővettem a cigim, és rágyújtottam. A könnyeim megint elindultak. Nem látott senki. Az sem érdekelt volna, ha látnak. Régebben utátam, ha sírni látnak... monstanában, meg úgy leszarom, hogy az egyenesen fantasztikus... Hallottam, hogy valaki kijön, és elindul felém. Járásának hangjából ítélve, csakis Tom lehetett. Megint igazam volt. Leült mellém, és kivette a cigit a kezemből.
- Ez nem kell... - rámnézett várva, hogy kiakadok azon, hogy kiveszi a kezemből, de csak megrántottam a vállam. - Mondd már el mi a baj... légyszives...
- Mondtam már... bunkó vagy, és ez szarul esik... eddig nem voltál ilyen...
- Eddig nyálas voltam?
- Nem nyálas, hanem normális...
- Nem akartam... - ült hozzám közelebb, átkarolt, majd megpuszilt. - Ne haragudj...
- Nem haragszok, csak szar, amikor ilyen vagy...
- Akkor megnyugodtam, és többet nem leszek bunkó okés? - húzott fel a földről, és ölelt magához, majd megcsókolt.
- Okés...
- Nah de menjünk be, mielőtt megfagynál...
- Menjünk...

***

- Hova megyünk??? - kérdezte lihegve, mert a lány csak húzta maga után semmit sem lassítva tempóján.
- Maradj csendbe és gyere... - majd tovább ment a sötét folyosón. Egy újabb ajtón nyitott be, majd látva, hogy üres, bement. Georg pedig követte. Leült az ágyra, hogy kifújja magát. Majd megtörte a csendet.
- Beszélnünk kéne nem? - a fiú rideg hangja még inkább elbizonytalanította.
- Meglehet...
- Lenne mit... - a lány a szoba falánál lévő asztalkára támaszkodott, arcát csak a hold világította meg. Látszott rajta, hogy nyomasztja a dolog... és nem tudja, hogy igazán mit is kéne mondani... csak azt tudja, hogy kell valamit, mert ez az állapot így nem jó... Változtatni akart, csak nem tudta, hogy merre változtasson. - Nos? - rideg volt a hangja és kemény.
- Nem tudom mit is akarok mondani igazából... csak sajnálom...
- Értem én... de nem tudom mi a bajod... sokra megyek vele...
- Lexa nem mesélte?
- Ő sem tudott semmit... és szerintem volt ennél nagyobb problémája is... ha az elmúlt napokat nézzük... tehát... mi si volt a baj? Vagy még mindíg tart?
- Nem tudom mire vélni a dolgot... de... - félt kimondani... félt, hogy félreérti...
- De??

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés