52. rész
2010.10.17. 15:45
- Merre voltatok?- kérdezte Don mikor már mind a 3-an leültünk. Addigra már a Shop Boyz- Party like a rockstar ment.
- Történt egy kis baleset. Sandrának kedve támadt táncolni egyet… A pulton… Jó kis fenék rázósan.
- Azt a qrva, én meg nem láttam!- csapott a combjára Dominic. Látszott rajta, hogy nagyon bánta a dolgot.
- Neked táncoltam ám Dominic- nevetett Sandra és esetlenül megpróbált adni egy puszit a mellette ülő Dominic arcára.
- Ohh. Kösz baba- mosolygott Don és letörölte a fülét, amire érkezett egy dobhártyaszaggató cuppanós.
- Kathie-t már ismeritek, nem?
- Persze!- bólogattak vígan. Leginkább Andreas.
- Ő az én kis ápolónőm .- nevetett a srác és áttette a kezét a lány vállán.
- Andreas, te..te -fordította oldalra a fejét Sandra és valamin nagyon gondolkozott, csak kereste a megfelelő szavakat.- Te olyan ..
- Halljuk .- bíztattuk.
- Olyan..Andreas-os vagy. Szerintem, te Andreas vagy.
- Hát Sandra, most meglepődtem- nevetett Kathie,- én azt hittem, hogy Andreas Tomos. Basszus, és elméletileg ő jár az ország legerősebb egyetemébe!
Csak fetrengtünk a kis fotelekben, puffokban egymás hegyén-hátán és figyeltük a tömeget.
- Basza meg! Unatkozóóóm!- csapkodott Sandra. Aztán felállt és nézelődni kezdett valamerre.
- Ugye nem akarsz elmenni?- kaptam a keze után.
- Dehogyis!- rázta a fejét, aztán már ki is tépte a karját és átlépett egy kis feketebőr kerek puffon.
- Ezt nem hiszem el- ráztam a fejem gondterhelten.
Sandra mellett elhaladt egy magas srác és mondott neki valami kedveset. Mire lány azonnal pislogni kezdte és egy hatalmas pusztit nyomott az arcára. Istenem már! Felálltam és visszarángattam a székre.
- Bocs, haver. Ne foglalkozz vele- mondtam a srácnak aki a puszit kapta és kb teljesen beindulva, megszeppenve tátott szájjal nézett végig Sandrán.- Maradj nyugton, oké?- suttogtam Sandrának, mire ő durcás képpel eltávolodott tőlem és már vigyorogva beleugrott Kathie ölébe.
- Nyuszibogyó!- kiabálta és elkezdte borzolni Kat haját.
- Áhh, Sandra nyugi!- fejtette le a lány kezét a hajáról.
- Támad a nyuszibogyó!- kapott ismét a hajába.
- Dehogyis. Nincs nyuszibogyó!
- Te olyan szép vagy- nézett a lányra nagy csillogó szemekkel.- Olyan szép, mint egy nyuszibogyi.- aztán lefogta a lány kezeit és kitámasztotta őket a feje mellé, és óvatosan ráhajolt és kicsit sem finoman lesmárolta.
- Azt a mindenit!- kiabálta Andreas és már nyúlt is a telefonjáért, hogy megörökítse ezt az izgalmas pillanatot.
Oldalra fordított fejjel néztem, és vegyes érzelmekkel küszködtem.
Don meg csak tátott szájjal figyelt és közben elképzelte, hogy ez a két lány mellett ébred reggel.
- Nyuszibogyi!- kiáltott fel nevetve Sandra és megrázta a haját.
- Te jó isten, csajok! Ezt nem lehetne megismételni?- emelte a telefonját Andreas a magasba, mert csak most töltött be a kamerája.
Csak nevettek és átkarolták egymás nyakát.
- Áhh. Ez kész- forgatta a fejét zavarában Kathie.
- Öcsém- nyögte Dominic sokkos állapotba. -Ez nagyon durván komoly volt! Ide nem jöttök?
- Nem, nem- húzta a száját Sandra nevetve.- Én bizony Tommal vagyok ma - mutatott rám mire én csak vigyorogva kacsintottam egyet.
- De édeees!- kezdett el nevetve mutogatni rám Sandra ás közben Kathie ölében ugrált, a lány csak nevetett tőle, mert Sandra combjai cikizték a derekát.- Tom!- ugrott át hozzám Sandra és a nyakamba fonta a karjait.
- Mondd, szépségem.
- Te is nyuszibogyi vagy- kezdett el puszilgatni, aztán átváltott vad smárolásba, úgy hogy majd nem letépte a fejem.
Annyi szenvedély volt ebben, hogy majd szétrobbantunk. Olyan tűzzel csináltuk, hogy félő volt, hogy berobban a hajunk.
- Ez a csaj nagyon kész!- nézett nagy szemekkel Don, mikor már tudtam rá figyelni - Ilyenkor rájön a puszi osztogatnék, vagy mi a fene?
- Fogalmam sincs - ráztam a fejem sokkosan. Le akartam teperni… most. AZONNAL!
Lela a kocsi hátsó ülésén feküdt terpeszben. A csombjai közé szorítva Bill és lábait összekulcsolva a hátán.
- Olyan fincsi a nyakad- suttogta a fiú és közben vad csókokat nyomott rá. Szinte már falta. Néha bele-bele harapott egy-egy gyöngébbet, de nem akart fájdalmat okozni, csak alig bírta visszafogni az érzéseit. A lány nyakán foltokban véraláfutások voltak.
Lela felszisszent valahányszor Bill összeszorította a bőrt a fogaival, de élvezte, ezt tudták mind a ketten.
- Menjünk fel, hozzánk- suttogta Bill, de nem hagyta abba a munkáját.
- Te kibírod addig?
- egy próbát meg ér. A várakozás jót tesz a dolgoknak.
- Rendben- ült fel Lela és visszacsúsztatta a vállára a vékony pántot, amit Bill húzott le.
Előre másztak és Lela beült a kormány mögé.
- Nem kéne szólni a többieknek?
- Le vannak foglalva Sandrával.
- Igazad van.
http://www.youtube.com/results?search_query=Britney+Sperars
+something&search_type=&aq=f
Bill átnyúlt az ülésen és Lele combjának belső részét simogatta a vágytól remegő kezével.
- Nem fogom kibírni. Le akarlak teperni!
- Mindjárt ott vagyunk.- hadarta Lela, aki már így is jóval túl lépte a sebességkorlátozás határait. Bill keze egyre feljebb csúszott, de Lela lesöpörte azt.
- Bírd ki!- biztatta aztán lefarolt a ház elé.
- Oh Yeah- csapta össze a kezeit és kipattant a kocsiból.- gyere, gyere- fogta meg Lela kezeit és futásnak eredt vele.
Beugrott a lift eléés nyomkodni kezdte.
- Gyerünkgyerünkgyerünk- hadarta aztán belevágott egy hatalmasat- Qrva anyádat! Lépcső- mutatott felfelé, de előtte még neki nyomta, Lelát a falnak és megcsókolta.
A lány felnevetett és elhúzta a fejét. Aztán pedig kézen fogva indultak ugrálva a lépcsőn.
Sokszor egymás felé fordultak és vad csókolózásba kezdtek botladozva, esve, kelve.
A lakás ajtó előtt Lela leszedte Billről a pólóját, aki szégyenlősen, de nevetve takargatta magát.
- Na, neked mi bajod? Hogy nem vagy túl izmos?
- Csak fázom, jó?- zárta ki az ajtót és átkarolta a lány derekát, úgy húzta magára.
Fel sem kapcsolták a villanyt, úgy tapogatózva, csókolózva, esve, kelve mentek a szobába.
Ledőltek az ágyra, Bill Lelára, de a lány fájdalmasan felordított és behomorítva a hátát kiszedett valamit maga alól.
- Hát bameg!- mondta és megnézte a hajvasalót. - Ez fáj.
- Bocsi. -vette ki Bill a lány kezéből, és hátra hajította és neki esett a lánynak. A hajvasaló pont eltalált egy falon lógó nonfiguratív képet és darabokra törte benne az üveget, végül az egész keret a földre zuhant. Lela ijedten ült fel és a hang felé nézett.
- Hagyd csak -nyomta vissza Bill és megsimogatta Lela belső combját, aki kicsit feljebb ült, de megint fájdalmasat nyögött és kiszedte a feje alól Bill szemceruzáját.
- A faszom bele már a cuccaidba.! - hajította el, ami véletlenül pont kirepült az ablakon.
- Hey! Ez egy kedvencem volt!- nyögött Bill.
- Uhh. Hihi. Bocsi- kuncogott a lány zavartan.-Gyere, ki engesztellek- húzta Bill fejét a fejét az ajkaihoz. A fiú csak hagyta, hogy kényeztessék, már nem is tartotta azt a szemceruzát olyan jónak, pedig régen egy lépést sem tett nélküle.
Már fájt a vakbelem a sok hülyeségtől, amit Sandra összehordott, aztán azt vettem észre, hogy már fél perce nem hallottam a hangját, ami pedig elég meglepő volt, mivel az este 90%-ában ő beszélt vagy csinálta a fesztivált. Elnéztem magam mellé. Sandra rám dőlve aludt. A lábait áttette a combomon, és mindkét kezével átkarolta a karom.
A mellkasa lassan mozgott le és fel.
- Figyeljétek- mutattam magam mellé.
- Wow. Majd felébred és nem emlékszik semmire.- nevetett Don.
- De mi igen!- ugráltatta a szemöldökét Andreas és Kathiera nézett.
- Bameg!- lökte ,meg a fiút az érintett.
- És legalább jól smárol?- kérdezte Don Kathietól.
- Háát.- nyalta meg Kathie erotikusan a száját, aztán pedig elkezdett röhögni.
- Engem is kérdezhettek ám- lengettem a kezem a levegőben- Szerintem én tudom a legjobban.
- Téged nem kérdezünk, Tom! Inkább csak maradj csöndben had aludjon szegény lány. Húzós éjszakája volt.
- És milyen húzós lesz.- húztam el a szám vigyorogva.
- Tom! Nem csinálhatod ezt! Nem húzhatod meg szegény úgy, hogy még totál zombi a másnaposság miatt .- Kathie.
- Szerintem ez még eznaposság- röhögött Don.
- Öcsém, te de egy barom vagy!- nevettem és kicsit arrébb ültem.
- Na..- morogta Sandra álmosan, mert a mozgásom miatt kényelmetlen pozícióba került.
- Mi na? Pina? -mosolyogtam és nyomtam egy puszit a homlokára, aztán magamhoz húztam, hogy tudjon tovább aludni. De nem nagyon ment neki, mert pár perc múlva nyűgösen felegyenesedett és a homlokát masszírozta a tenyere alsó részével.
- Jól vagy?- kérdeztem.
De nem reagált semmit. Csak grimaszolva nézett szét a társaságon.
- Felébredtél, királylány?- mosolygott Dominic.
Most sem válaszolt csak bólogatott.
- Minden ok?- kérdeztem ismét.
- Jaaaa- húzta a szót álmosan.-Nagyon meleg van. Menjünk ki. Merre vagyok?
- Egy clubban- feleltem és megmosolyogtam a tudatlanságát, még mindig nem volt magánál.
- Mié’? Mié’ vagyunk itt?
- Mert szeretjük nézni a részeg néniket, ahogy lekapják a barátnőjüket- nevetett Dominic, de én gyilkosan legyintettem, hogy ezt most hagyja.
- Hol van Lela?
Most kaptam csak észbe. Ezek tényleg hol a pitsában vannak? Bill és Lela.
- Látta valaki elmenni Billt és Lelát?
- Nem.
- Tom, te sem kaptál üzenetet?
- Nem. De én körbe nézek itt a clubban.
- Én meg kint. Kiviszem Sandrát a levegőre.- Dominic
- Rendben keltem fel. De hey- fordultam vissza mikor Don oda ment Sandrához hogy felsegítse .- Vigyázz a lányra! Legalább annyira, mint a férfiasságodra!
-Nnyugi már! Tudod te is, hogy haverok vagyunk. Nem hagyom, hogy baja essen.
- Én tőled is féltem!
- Igen, feleslegesen. Nem nyomulok spanok nőjére.- húzta a száját Dominic.
- Csak hogy Sandra nem Tom nője- nevetett Andreas.
- Szopogasd a golyóimat, Andreas. Mindjárt elfenekelem Kathie-t aztán, nézhetsz! Don te meg csak óvatosan! - mosolyogtam. Aztán elindultam. Még mindig rengetegen voltak. A lányok sminkjei kezdtek elkenődni, a faszik pedig kezdtek fáradni a sok fölösleges loholás miatt a kiszemelt –nekik- esélytelen csaj után. Vagy pedig pont azért fáradtak ki, mert volt esélyük a csajoknál és meg is kapták, amire vágytak.
Nem találtam semerre Billt. Próbáltam felhívni, de nem vette fel. Aztán kaptam egy sms-t Dominictól. Jelentés: A vanília maca járműve -stop- elhagyta a club területét stop- nincs a parkolóban stop- .Az információ bizalmas- stop- kérem, kezelje bizalmasan- stop- Utó irat- stop- Ezekben a percekben stop- nagyon irigyelem az öcséd -stop-.
Ez nem normális… Nevettem, és visszacsúsztattam a telefont a zsebemben. Úgy gondoltam, hogy talán kimegyek hozzájuk. De inkább elvetettem a dolgot, hátha felbukkan valamerre Bill és csak Lela lépett le.
A szúró hideg belemart Sandra arcába. Összeszűkítette a szemét és karba tette kézzel a haladt előre.
Egy fiúhoz dőlt, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát, az csak átfogta a derekát, és úgy vezette.
Egy szót sem szóltak nagyon egymáshoz. A fiú attól félt, hogy a lány nincs teljesen magánál. Talán igaz volt ez is, de a nyomósabb ok az volt, hogy Sandra hihetetlenül fáradtnak érezte magát, és ha beszélni kezd a maradék energia tartalékjait is leszlopálja és állva, menet közben alszik el.
- Kérsz egy forró csokit?- kérdezte Dominic.
A lány értetlenül felnézett rá.
- Nagyon jól esne, de honnan szerzel?
- Csak figyelj- mosolyogott .- Itt egyik lépcsőházban van egy automata.
- Én nem akarok lépcsőzni, itt megvárlak.
- Rendben.
- Itt vagyok mindjárt, maradj itt.- sietett Dominic fel egy lépcsőház ajtajához, aztán megnyomta az összes csengőt, annak reményében, hogy valaki úgy engedi be, hogy nem is veszi fel a telefont.
Bejött a dolog. Kattan az ajtó és a srác könnyedén belökte azt.
- Öhm, izé.- dugta ki a fejét Don.- Nincs egy kis apród véletlen? - Sandra csak megrázta a fejét.- Ohh, mégse kell, találtam egy eldugott zsebembe.. A nadrágom meg a titkai. Nah, mindjárt jövök.
Sandra csak neki dőlt az épület előtt álló vasállványnak. Szinte vacogott, nagyon kívánta a forró csokit. Magához akart térni, hogy agysejtjei ne lebegjenek tovább ebben a mámorító öntudatlanságban, ami olyan jó …de dermesztően félelmetes.
- Cica. Nem várnak téged otthon?- szólt egy hang a sötétben. Sandra összerezzent. Remélte, hogy nem neki szólnak. Naivan remélte, hogy egy igazi elkóborolt macskának. De tévedett. Egy kapucnis alak közeledett felé. Csak homályosan látszódott a borostás arca.- Csak nem elkóboroltál?
|