***

Egy idő után elkezdtek szállingózni az emberek... vagyis, akinek nem volt szoba lefoglalva... vagy nem maradt... Mi Tommal felmentünk a "saját" szobánkba és egy újabb menet után elaludtunk. Jó volt végre normálisan aludni mellette úgy, hogy rendesen el is férünk. Furcsa álmom volt... minden jó volt... vagy legalábbis annak tűnt... Apa, anya és én... egy vidámparkban voltunk... még egészen kicsi voltam... Anya és apa boldogan ölelték egymást folyamatosan, és úgy jöttek utána nevetve, amikor csak szaladtam minden felé... nem tudtam eldönteni, mire üljek fel... aztán jött egy bohóc, aki lufiból csinált nekem valami állatot, ami elvileg kutya volt... de szerintem az minden volt, csak kutya nem... aztán szaladgálás közben elestem, és kidurrant a lufim... sírni kezdtem, mire apa odajött hozzám, és megnyugtatott, hogy majd lesz másik... aztán egy másik helyre kerültem... hirtelen nem simertem fel, de rájöttem, hogy a szobám az, csak a régi belsejével. Ültem az ágyon és sírtam... nem tudtam, hogy miért, csak sírtam... aztán megláttam magam előtt az összetört képkeretet... az összetépett képpel... kezemben egy nyakláncot szorítottam, amit életem első nagy szerelmétől kaptam... ekkor anyu bejött a szobámba, felszedte a törött darabokat, és az éjjeliszekrényre tette... majd letörölte könnyeim, és annyit mondott, majd lesz másik... aztán oda kerültem, amikor álltalánosból ballagtam... vagyis ez a ballagási bál volt... a gyönyörű fehér ruhámra ráömlött valami... sírva fakadtam, és letöröltem a sminkem... foltos ruhával nem mehettem... péntek van... ilyenkor már nem lehet újat találni... majd bejött anyu, szólt, hogy mossam meg az arcom, és induljunk... elvitt egy kölcsönzőbe... találtam egy még szebb ruhát... ez nem fehér volt... csak a minta rajta... a ruha alapja bordó volt... anya megint csak annyit mondott, hogy ugye, hogy mindig van másik... aztán az az este, amikor megismertem Tomot... és itt megálltak az események... de belőle nem kell másik... nem akarok másikat belőle... majd jött egy furcsa alak... csak álltunk egymással szemben... jobban szemügyre vettem... csak egy fekete lepel... alatta semmi... csak valami fura fehérség... eléggé megijedtem tőle... majd közelebb jött és egészen fura, halk és valami természetfeletti hangon annyit mondott... ha nem akarod nem lesz... majd eltűnt... én pedig álltam egyedül... minden eltűnt mellőlem... és csak a fehérség volt... körbefordultam néhányszor... és még mindig csak a fehérség...
Hirtelen felültem... még mindig abban a szobában voltunk... Tom mellettem aludt... hasonfekve, egyik karja a feje alatt, szája nyitva és úgy szuszog...
- Belőled úgysem lesz másik... - suttogtam egészen halkan, majd mellébújtam, mire mocorogni kezdett.
- Mi baj baba? - kérdezte rekedten, majd átkarolt, és magához húzott egész közel.
- Szeretlek! Ugye tudod?
- Persze, hogy tudom... én is téged! - majd adott még egy puszit, és elaludtunk újra.

***

- Mit keresek én melletted??
- Azt jó lenne tudni... mert én sem igazán emlékszem...
- Jahh... ahha persze én sem vagyok hülye... - keztde felemelni a hangját a lány... - leitatsz, majd lefektetsz...
- Inkább örülnél neki, hogy próbálok békülni... azok után, hogy olyan szépen otthagytalak...
- Jah hogy most még legyek hálás neked?!?!?!
- Például... nah jó ez vicc volt... de próbálom helyrehozni a kapcsolatunkat... és ez lesz belőle... egyébként elárulok valamit...
- Mondd...
- Nem kellett itatni... ittál te magadtól is...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés