1: Komm
2: Menschen Suchen Menschen
3: Ich Brech Aus
4: Kampf Der Liebe
5: Lass Uns Laufen
6: Hey You
7: Alien (Deutsch)
8: Übers Ende Der Welt
9: Humanoid (Deutsch)
10: Geisterfahrer
11: Dogs Unleashed
12: Träumer
13: In Your Shadow (I can shine...)
14: Automatisch
15: Screamin'
16: Sonnensystem
17: Zoom
18:Durch Dem Monsun
19: Für Immer Jetzt
> Bill: Finally home again! / Bill: "Végre újra itthon!
>Ezek szerint a PHANTOMRIDER volt most.
>Tom says "Danke Schön" to fans at the end of Phantomrider.../ Tom megszólalt a koncerten... *.* Eleresztett egy Danke Schön-t a Phantomrider végén... =)
>Bill said to the fans: He's totally happy and his family is at the concert in Oberhausen. / Bill azt mondta a fanoknak, hogy nagyon boldog, hogy a családja is ott van Oberhausenben a koncerten!
>Nem tudom hanyadik, és hányról maradtunk le, de a LASS UNS LAUFEN megy most
> KAMPF DER LIEBE
> ICH BRECH AUS
> MENSCHEN SUCHEN MENSCHEN
> KOMM
> Lights out! Here we go! / Lámpák lekapcsolav! KEZDŐDIK!!!
> Another picture of the stage! / Másik kép a színpadról: http://twitpic.com/15hdlc
> 99 % sure that they won't make the tour DVD in Oberhausen! / 99%-ig biztos, hogy a koncert DVD-t NEM Oberhausenben készítik...
> Somebody says the concert will start at 9 PM!/ Néhányan azt mondják, a koncert 9-kor kezdődik!
> Somebody see cameras, but they don't know THTV or Press...! / Néhányan látnak kamerákat, de nem tudják, higy THTV vagy a sajtó-e...
> Here comes the press! / Megérkezett a sajtó is Oberhausenbe
>LOL, Ingrid and Klaus are also on the concert!/ LOL. Ingrid & Klau is ott vannak a koncerten... =)
>I'm srry... the concert is still not started... / Még mindig nem kezdődött el a koncert... de twitteren össze.vissza írnak mindent... sajnálom...
>Concert Started! / ELKEZDŐDÖTT A KONCERT!!!
>A remix is played now. Fans are screaming and singing along. They are putting water bottles on the stage. / Még csak egy World Behind My Wall remix megy... amit a rajongók sikítva énekelnek végig. Már elhelyeztek egy palack vizet a színpadon...
> Since German setlist, so the first track is the "KOMM" / Mivel német lista ezért az első szám a "KOMM"
>A couple of girls were already pulled out of the crowd on Tom's side! / Most húztak ki néhány lányt a tömegből Tom oldaláról
>Show about to start! German setlist woot!! / Kb most kezdődik a show! Német lista =)
>There are somebody, wo see cameras.. but it maybe only the TV... / Vannak, akik látnak kamerákat... de lehet, hogy csak a TV-sek...
>Nem lesz előzenekar Oberhausenben
>Az ajtókat bezárták, nem lesz több rajongó úgy néz ki
>A guy at the venue said that the concert starts at 8.45 PM! / Elvileg a koncert 8:45-kor fog kezdődni Oberhausenben.
>Azt írják msot hogy káosz van és az első block azt hiszi hogy a TH DVDt fog forgatni
Frauke: A Tokio Hotel frontembere, Bill Kaulitz félti az életét. A húsz éves soha sem hagyja el a házat testőrök nélkül, ismerte be ma egy interjúban. A támadástól való félelem egyáltalán nem alaptalan, Martina Fritsche ...
Vannak pillanatok, mint ezek, hogy Bill Kaulitz úgy érzi, meg van mentve. Ruha-próba az aktuális turnén. Csak a bandatagok és a dsquared2 duó van vele. Egy pillanat félelem és feszültség nélkül.
Bill: Hát nem remek?
De Bill az ilyen pillanatokban is félti az életét. A személye elleni támadások egyáltalán nem alaptalanok - mondta a Stern magazinnak.
Minden reptéren való séta nagyon feszült. Lehajtom a fejem és nehezen lélegzem.
Néha nézem magam kívülről és azt gondolom... ejj Bill, nyugalom.
De ez nem működik.
És Bill félelme nem alaptalan, a kockázat nem kitalált, hanem nagyon is valóságos.
Voltak olyan helyzetek, ahol a biztonsági őrök vonszoltak el néhány embert a vörös szőnyegről, akik késsel jöttek és rajongóknak adták ki magukat.
Más bandatag is megismerte a hírnév sötét oldalát. Gustav-ot, a dobost egy klubban sörösüveggel verték meg. A francia stalker csapat is zaklatta a bandát, hónapokig.
Tom: Ennek semmi köze a rajongóknak ... ezek az emberek komolyan mentálisan betegek.
Egy benzinkútnál durvult el a helyzet. A zaklató lányok Tomot kezdték ostromolni. Elvesztette az önuralmát és ütött.
Most, tíz hónappal később, az a hír, hogy Tomnak 1.000 € bírságot kell fizetnie és bocsánatot kell kérni. Az eljárás lezárult.
Élet anyagi gondok nélkül, rajongók milliói, akik imádják őket ... Egy sztár élete minden bizonnyal előnyös ... de az élete féltése túlságosan magas ár mindezért...
Frauke: Tokio Hotel frontman Bill Kaulitz is in fear for his life. The twenty year old never leaves home without a bodyguard, he confessed today in an interview. Why the fear for attacks is anything but unfounded, Martina Fritsche...
Speaker: There are moments like these, where Bill Kaulitz feels completly save. Dress-rehearsal for the current tour. With him are only his bandmates and the designer duo dsquared2. A moment without fear and tension.
Bill: Isn't it awesome
But meanwhile in moments like this, Bill fears for his life. Attacks on his person he certainly thinks are proable, he told the magazine Stern.
Every walk through an airport is a tension for me. I keep my head down and breath heavily.
Sometimes i watch myself from the outside and think...ey Bill relax
But it doesn't work
And Bill's fear is not unfounded, the risk not fictional, but very real.
They have been situations, where bodyguards took away some people with knifes from the red carpet, who were disguised as fans.
Also other bandmembers got to know the dark side of fame. Drummer Gustav had been beaten with a bottle of beer in a club. A french stalker-gang harrassed the band for month
Tom: This has nothing to do with fans...these people are seriously mentaly ill..
At a gas station the situation exploded. The girls harassed and besieged Tom. He lost it and punched her.
Now, ten month later, the news, that Tom has to pay 1000 euro and has to apologise. The proceeding is closed.
A life without material cares, millions of fans who adore them...the life of a star has certainly it's advantages...but the fear for you own life is a high price for it. Translation: THI
Bill és Tom: "A pfújolások csak még jobban buzdítanak minket"
A Tokio Hotel-ikrek a siker kereséséről és az irigységről beszélnek a MOPO-nak
[...]
MOPO: Hogyan magyarázzák, hogy sok német ember még mindig fanyalog a Tokio Hotel hallatán?
BILL KAULITZ: Azt hiszem, hogy Németországban egyszerűen másképpen viszonyulnak az emberek a Tokio Hotelhez. Itt élünk és itt kezdtünk, 15 évesen. Más országokban ugyanezzel a zenével 2-3 évvel később jelentünk meg. Nehéz átugrani az árnyékunkat és beismerni hogy: "Igen, bírom a 15 évesek zenéjét." Ezt senki nem fogja beismerni. És végül is, a sikerrel mindig együtt jár az irigység.
MOPO: Ezt tipikus német sajátosságnak tartják?
BILL KAULITZ: Igen, de azt hiszem, ez egyre inkább abba az irányba fejlődik, hogy még örülnek is nekünk. Már megfigyeltük ezeket a tendenciákat. De számunkra sohasem volt újdonság a sok heves reakció. És őszintén szólva, mindig is egy kihívás, amikor ez történik. Ha a színpadon állok, és az emberek pfújolnak vagy ilyesmi, az első sorban buzdítás. Nem félénk vagy szomorú leszek ettől. Hanem azt gondolom: Oké, akkor még többet kell beleadnom, hogy azok az emberek is jónak találjanak.
MOPO: Dave Grohl a Foo Fightersből állítólag elismerésképpen vállon veregette az önök dobosát egy fellépés után.
BILL KAULITZ: Igen, így történt. Vannak más bandák, akik nem értik azt, ami Németországban folyik. és teljesen elfogulatlanul jónak tartanak minket, és amit csinálunk. Jay-Z megnézte a koncertünket Los Angelesben és utána együtt vacsoráztunk. Nagyon megtisztelve érzi magát az ember, ha valaki érdeklődést mutat iránta.
MOPO: Félnek attól, hogy a siker miatt még kisebb lesz a személyes szabadságuk?
BILL KAULITZ: Ez egy olyan dolog, ami mindig együtt jár a sikerrel. De egy kicsit sikerfüggők vagyunk. Mindig többet és többet akarunk. Mégha sok ember időközben azt tanácsolja, hogy egy országot ki kellene hagynunk, ahol nyaralhatunk, mert ott senki sem ismer minket.
MOPO: Tehát emberi vagy csak emberszerű az életük?
TOM KAULITZ: A legsötétebb vidéken nőttünk fel. Sohasem éreztük magunkat normálisnak, mindig is maximálisan emberszerűnek. Ma is elég kevés hely van, ahol biztonságban érezzük magunkat és ki tudunk kapcsolódni. Mivel elég kevés alkalmunk van arra, hogy megpihenjünk. Tulajdonképpen meghittséget csak otthon érzünk. Talán évente 20 napot töltünk otthon. És különben mindenhol máshol kicsit idegennek érezzük magunkat. Bizonyos helyzetekben az ember egyáltalán nem is tudja, mit veszített.
Bill und Tom Kaulitz: "Buh-Rufe spornen uns erst richtig an"
Die Tokio-Hotel-Zwillinge sprechen mit der MOPO über Erfolgssucht und Neider
Ein Ei rollt durch Europa. Verpackt in einem Schwertransporter, der in 32 europäischen Städten Halt machen wird und die bisher spektakulärste Show von Tokio Hotel am Sonntag auch nach Hamburg bringen soll. Das Riesen-Oval ist Zentrum der eigens für die "Humanoid City"-Tour gebauten Bühne, die anmutet wie eine Mischung aus futuristischer Raumsschiffstation und düsterem Metropolis. MOPOP hat mit den Zwillingsbrüdern Bill und Tom Kaulitz (20) vorab gesprochen.
MOPOP: Wie erklären Sie sich, dass manche Deutsche über Tokio Hotel noch immer die Nase rümpfen?
Bill Kaulitz: Ich glaube, dass in Deutschland die Wahrnehmung von Tokio Hotel einfach eine andere ist. Hier leben wir und hier haben wir auch angefangen, und das schon im Alter von 15. In anderen Ländern haben wir zwar mit derselben Musik, aber eben erst zwei, drei Jahre später losgelegt. Es fällt schwer, über seinen Schatten zu springen und zu sagen: "Ja, ich finde Musik von 15-Jährigen gut." Das will sich niemand eingestehen. Und letztendlich ist es auch so, dass man mit dem Erfolg immer Neider hat.
MOPOP: Halten Sie das für typisch deutsch?
Bill: Ja, aber ich glaube, es entwickelt sich immer mehr in die Richtung, dass man sich auch für uns freuen kann. Diese Tendenzen beobachten wir schon. Aber heftige Reaktionen waren eh nie neu für uns. Und ehrlich gesagt, ist es auch immer eine Herausforderung, wenn so was passiert. Wenn ich auf der Bühne stehe, und die Leute buhen oder so, dann ist das in erster Linie Ansporn. Ich werde deshalb nicht schüchtern oder innerlich traurig. Sondern denke: Okay, dann muss ich noch mehr Gas geben, damit das solche Leute auch gut finden.
MOPOP: Dave Grohl von den Foo Fighters soll nach einem Auftritt Ihrem Schlagzeuger Gustav anerkennend auf die Schulter geklopft haben.
Bill: Ja, so ist das. Es gibt andere Bands, die nicht mitkriegen, was in Deutschland passiert, und völlig unvoreingenommen gut finden können, was wir machen. Jay-Z hat sich unsere Show in Los Angeles angeguckt und ging danach mit uns essen. Da fühlt man sich schon geehrt, wenn so jemand Interesse zeigt.
MOPOP: Macht es Ihnen Angst, dass der Erfolg Ihren persönlichen Freiraum weiter einschränkt?
Bill: Das ist eine Sache, die mit dem Erfolg immer mitkommt. Aber wir sind auch ein bisschen erfolgssüchtig. Man will immer noch mehr. Auch wenn viele Leute uns mittlerweile raten, dass wir uns ein Land übrig lassen sollten, wo wir mal Urlaub machen können, weil uns da keiner kennt.
MOPOP: Führen Sie also ein humanoides, also nur menschenähnliches Leben?
Tom Kaulitz: Wir sind in der tiefsten Provinz aufgewachsen. Wir haben uns nie richtig normal gefühlt, immer maximal menschenähnlich. Es gibt auch heute bei uns nur ganz wenige Orte, wo man sich überhaupt vertraut fühlt und entspannen kann. Weil es eben auch nur noch ganz wenige Momente gibt, in denen es möglich ist, runterzukommen. Eigentlich stellt sich das Gefühl des Vertrautseins für uns nur noch zu Hause ein. Da sind wir vielleicht 20 Tage im Jahr. Und ansonsten fühlt man sich überall, wo man hinkommt, eher so ein bisschen fremd. In gewissen Situationen weiß man oft gar nicht so richtig, was man da eigentlich verloren hat.
>A banda ma este nagyon elemében volt! Látszott hogy nagyon jól érzik magukat.
>Gustav végigtáncolt a színpadon
>Billen a fehér robotruha
>Az együttes megtapsolta a közönséget és köszönetet mondott a Phantomrider előtt.
>"And for this song I need all your energy" - Monsoon --> "Ehhez a dalhoz szükségem van az összes energiátokra" A Monsoon jön most!
>Tom zongoráján kigyulladt a tűz
>Brüsszel messze a leghangosabb ezen a turnén.
>Nagyon durván tombolnak Brüsszelben a rajongók
>A srácok most olyan boldogok a színpadon mint még ez előtt soha
>Darkside of the sun
>"A few of the most important people in my life are with me on this stage...I hope you all find the same love" - Bill / A színpadon velem van pár fontos ember az életemben... Remélem, hogy ti mind megtaláljátok ugyan ezt a szerelmet.
>A srácok befejezték a tapsolást a rajongóknak és most a Dogs unleashed-re ésBill motorbiciklis számára várnak
>Bill: I love this venue so much!! / Imádom ezt a találkozó helyet nagyon!
>Phantomrider
>'We get to do this in so many cities and so many countries - but you are always there' - Bill to the fans. /Nagyon sok városban és országban megfordulunk, de ti mindig ott vagytok - mondja Bill a rajongóknak
Imádják és gyűlölik, senkit sem hagy hidegen: a Tokio Hotel énekese úton van afelé, hogy globális szupersztárrá váljon. Első alkalommal beszél a felnőtt zenész a hírnév terhéről, félelmeiről, a nagy szerelem utáni vágyakozásáról - és megmutatja vadonatúj külsejét.
STERN: Kaulitz úr, Ön 15 éves korában vált sztárrá és öt éve folyamatosan kivételes körülmények között él. Ha visszatekint rá, mit érez?
Az első év olyan volt, mint egy mámor. Nem kellett már iskolába járnunk, az állandóan ostrom miatt. Persze, szupernek találtam ezt. Azt csinálhattuk, amit akarunk. Viszont volt ennek egy másik oldala is. Emlékszem, hogy szerettem volna, hogy megünnepeljük a 16. születésnapomat, viszont helyette interjúkat kellett adnom. Nehéz fejleszteni az önfegyelmet és hozzászokni az ilyen dolgokhoz, fárasztó volt.
STERN: Két évvel ezelőtt egy koncerten elvesztette a hangját és műteni is kellett. Most zenekarával a Tokio Hotellel újra turnézni megy, 32 koncert, 19 országban. Milyen nagy a félelme emiatt, hogy ez újra előfordulhat?
A félelem az mindig bennem van, sosem fogok megszabadulni tőle. De azóta már több koncertünk is volt. Menni fog.
STERN: Gondolt akkor arra, hogy soha többé nem tud majd énekelni?
Néha igen. Az egész életem a hangomon alapul, ezért természetesen borzalmas időszak volt. Egyedül ültem egy hotelszobában, Berlinben, és a zenekar Barcelonába várt, hogy visszatérjek és folytathassuk a turnét. Beszélni sem tudtam, egy hangot sem tudtam kiadni. Az ajtót sem nyithattam ki, mert a szállodát ostromolták a lesifotósok. Nagyon tehetetlennek éreztem magam. A turnét le kellett mondani. Örülök, hogy túl vagyok már ezen.
STERN: A Tokio Hotel korábban gyakran gúnyolták úgy, hogy rövid életű tini szenzáció - Most már viszont a legjobb úton haladnak, hogy világsztárokká váljanak. Elégedett, hogy megmutatták a kritikusoknak?
Már túl vagyok ezen. A második albumnál nagyon fontos volt számomra, hogy megmutassuk, hogy nem egy slágeres csodák vagyunk. Most már világos.
STERN: Játszottak már az elnök meghívására 500.000 ember előtt Párizsban. Mit érez az ilyen pillanatokban?
Szörnyű lámpalázam van a koncertek előtt. A torkom összeszorul, a szívem majd kiugrik, a kezem remeg. Mikor a színpadon vagyok, akkor minden egyfajta transzban történik. Gyakran később nem is tudom, hogy mit csináltam. A mozgás egyszerűen csak automatikusan jön.
STERN: Folyamatosan a lesifotósok kereszttüzében áll. Ez Ön számára beteljesülés vagy terhes dolog?
Nem tudok együtt élni a hírnévvel, de nélküle sem. Vannak olyan napok, mikor mást sem kívánok, csak, hogy észrevétlenül végigsétálhassak az utcán. De mi mást tehetnék? Bill Kaulitz, mint hivatalnokként a számítógép előtt, tönkremennék. Azt teszem, amit a legjobban tudok. Színpadon vagyok és szórakoztatom az embereket. Mikor a tévében egy olyan díjátadót láttam, ahol nem volt ott a Tokio Hotel, akkor nyugtalanná váltam. Mindig ott akarok lenni, a csúcson. Ez a legmélyebb vágyam. Ez az, ami összetart engem.
STERN: Zenekara megosztja a tömegeket. Gyűlölik vagy istenítik Önt...
... és ez az, ami kell. Az lenne a legrosszabb számomra, ha egyáltalán nem érdekelném az embereket. A Tokio Hotel nagyon erős érzelmeket vált ki. Természetesen reggelente én is tudok normális dolgokat felvenni, hogy ne vonzzam a figyelmet, de az nem én vagyok.
STERN: Csak a mesterséges Bill létezik?
Ez nem olyan, hogy mikor reggelente belenézek a tükörbe megijedek, mégis a kisminkelt Bill egyszerűen sokkal közelebb áll hozzám. Nem egy kitalált figura vagyok, ahogy azt nagyon sok ember gondolja folyton. Aki veszi a fáradtságot és megnézi a régi gyerekkori fotóimat, az tisztában van vele, hogy már akkor is így járkáltam.
STERN: Egy 700 fős városban, Magdeburg környékén nőtt fel ikertestvérével, Tommal.
A gyerekkorom egy harc volt. Tudtam, hogy reggelente mikor felszálltam az iskolabuszra, az egyik fele rajtam nevet, a másik fele pedig ócsárol. A testvérem, Tom és én úgy éreztük magunkat, mint az idegenek egy rossz bolygón. Néha a mostohaapánk baseball ütővel és a kutyánkkal jött értünk a buszmegállóba, hogy ne verjenek meg minket.
STERN: Kereste a provokációt?
Természetesen. Egyáltalán nem esett nehezemre. Provokálni akartam. Nagyon élveztem, mikor reggel beléptem az iskolába és az osztálytársaim fele utánam fordult, Tudom, hogy kissé neurotikusan és betegesen hangzik, de így volt. Sosem tudtam élni vele, hogy ha mindenki nagyszerűnek tartott, mert úgy nőttem fel, hogy megosztottam az embereket.
STERN: Meglepte az a gyűlölet, ami karrierje elején fogadta?
Mikor régi felvételeket nézek vissza, ma már csak csodálkozom. Annyira fiatalok, ártatlanok voltunk és még mindannyiunknak babaarca volt. És ott volt velünk szemben ez a hatalmas gyűlölet. Nem egyszer gyaláztak melegként. Ma már szórakoztatónak tartom. Igen meg tudom érteni, hogy néhány embernek ez a benyomása, de még mindig meglep, hogy még ma is megírják rólam az újságok. Lassan már halálra unhatják az emberek.
STERN: Talán azért van, mert szinte sosem mutatkozik nővel?
Igen, ez a legnagyobb hézag az életemben. 14 éves korom óta nem voltam szerelmes. Számomra nagyon nehéz, hogy megbízzak az emberekben. Tudom, ez nagyon közhelyesen hangzik, de egy olyan lányt keresek, akivel egyfajta lelki társi kapcsolatom lehet. Romantikus vagyok és tényleg a nagy szerelmet várom. Viszont mikor egy lány egy partin azt mondja nekem, hogy "Oh, tudtam, hogy ismerlek valahonnan, zenész vagy?", hányni tudnék. Aztán teljesen bezárkózom, de igazából nem is tudom, hogy hogyan kell velem beszélgetni.
STERN: Ikertestvére, Tom állítja, hogy nagyon lazán kezeli a lány rajongókat. Irigyli érte?
Természetesen. Irigylem azokat, akik ilyen lazák. Korábban Tom minden after-show partin felszedett egy nőt, miközben én a szállodai ágyamban feküdtem. Undorodom a groupi szextől. Azt gyűlölöm a legmélyebben, ha egy lány csak azért akar velem egy képre kerülni, hogy az újságokba szerepeljen. Tom más. Viszont néha, mikor néha tetszik egy lány, akkor inkább őt kérem meg, hogy lépjen vele kapcsolatba, hívja fel vagy írjon neki egy SMS-t. Mindent tudunk egymásról.
STERN: Mennyire nagy a félelme, hogy a lány másnap eladja a történeteteket a bulvársajtónak?
Ezzel mindig számolni kell. Tudjuk, hogy megtörténhetnek ilyen dolgok, így mindig úgy fogalmazzuk meg az SMS-t, hogy együtt tudunk vele élni, mivel lehetséges, hogy a lány nyilvánosságra hozza. Hát ez van.
STERN: Lehetséges még az Ön számára egy normális élet Németországban?
Németország számunkra olyan, mint egy hatalmas Big Brother ház. Az emberek folyton figyelnek minket. 15 éves korom óta folyamatosan szinte minden nap benne vagyok az újságban. Itt mindig szolgáltatunk valamit a pletykarovatoknak. Külföldön egészen más. Ott zenészként tartanak minket számon, nem pedig bulvár szereplőkként.
STERN: Miért nem megy külföldre, mint a többi sztár?
Én szeretem Németországot. Itt él a családom, itt van az otthonom, Itt élek a négy kutyámmal és Tommal, egy szép házban, egy nagy telken. Mikor becsukom az ajtót, ott van az én békém/nyugalmam. Nem lenne szívem hátat fordítani Németországnak.
STERN: Az a benyomásunk, hogy Önt külföldön jobban szeretik, mint itt.
Itt nincs olyan, aki előítéletek nélkül hallgatná meg a zenénket. Volt egy felmérés a tévében. Egy sétálóutcában a nélkül játszották a zenénket, hogy tudták volna, hogy mi vagyunk. A többségük lelkes volt. Mikor rájöttek, hogy ez Tokio Hotel, sokan húzták a szájukat. Ez mindent megmagyaráz!
STERN: Társát, Gustavot néhány hónappal ezelőtt sörös üveggel vágták fejben. Fél a támadásoktól?
Szerintem velem is megtörténhet. Voltak olyan helyzetek, mikor a testőreink a vörös szőnyegen kaptak el embereket, akik késsel álldogáltak ott, rajongónak álcázva. Mindig feszült vagyok, mikor a reptéren sétálgatok. Lehajtom a fejem és nehezen lélegzem. Néha kívülről figyelem magam és arra gondolok: "Hé, Bill, nyugodj már meg!" De nem megy.
STERN: Hogyan szórakozik a magánéletben?
Korábban még időnként jártam egy klubba, hogy emberek közt legyek. Azt gondoltam, hogy még mehetek, de aztán, amint beléptem a klubba, azt vettem észre, hogy egy elzárt sarokban ülök, és az emberek bámulnak. A torlaszon átnyúltak a mobiltelefonjaikkal és fotóztak, mint az állatkertben. Így voltaképpen csak akkor tudok pihenni, ha mindentől távol vagyok. Nemrég Tommal a Maldív-szigeteken voltam, de még ott is volt egy lesifotós.
STERN: A közelmúltban mindenkit meglepett, hogy modellként lépett fel a milánói divathéten. Hogy történt ez?
Ezzel egy személyes álmomat váltottam valóra. Hét évesen már olcsó pólókat, farmereket és ingeket vásároltam és a saját ízlésemre alakítottam át őket. Ha eljön, azaz idő, hogy saját kollekcióm lesz, akkor szeretném igazán azt csinálni és nem csak mellékesen.
STERN: Mit szól ahhoz az állításhoz, hogy anorexiás?
Untat. Ha az emberek vennék a fáradtságot, hogy alaposabban megnézzenek, akkor ez nem lenne többé téma. Nézzenek meg egy fotót rólam öt évvel korábbról vagy egy régebbi nyaralós fotót. Akkor is ugyan olyan vékony voltam, mint most. Mindig is ilyen voltam.
STERN: Testvére Tom azt mondta, hogy 13 évesen mindketten tablettákat szedtek, füveztek és alkoholt ittak. Ma mennyire él önmegtartóztatóan?
Nagyon félek, hogy elvesztem az irányítást, így nálam esélye sincs a drognak. Korábban sok mindent kipróbáltam, ezért tudok most nélküle élni. Sosem tudtam volna fellépni, ha előtte bármit is bevettem volna. Elképzelhetetlen!
STERN: Mindössze 20 évesen, már nagyon sok híres emberrel találkozott. Ki nyűgözte le leginkább?
Jay-Z meglepetésszerűen ott volt a koncertünkön Los Angelesben. Aztán még elmentünk enni is. Szuper volt. És Karl Lagerfeld is nagyon lenyűgözött. Valószínűleg ez elég bután fog hangzani, de azt hiszem, jól megértenénk egymást Britney Spearsszel. Az elmúlt néhány évben nagyon hasonló életünk volt és valószínűleg sokat tudnánk egymásnak mesélni.
STERN: Igaz, hogy Angela Merkel rajongója?Igen, nagyon kedvelem Angela Merkelt. Mostanában gyakran bírálták, de azt kell, hogy mondjam, még mindig nagyon bízok benne. Hiszek benne.
"Tokio Hotel őrült stalkerei feladták!"
A "Les Afghanes on Tour" visszatér a Franciaországba.
Most a Tokio Hotel fiúk végre megynugodhatnak...
A stalker csoport "Les Afghanes on Tour" hónapokig követte a tiniválványokat - 2009. április 15-ig, amikoris egy benzinkútnál Hamburgban elkezdődött a küzdelem: Állítólag Tom Kaulitz (20) ököllel ütötte meg a francia Perrine D.-t. (21). A lány elnyomott egy cigarettát a kocsiján. Egy biztonsági kamera vette fel az esetet.
Az eredmény: Tokio-Tom feljelentették testi sértésért. Most a büntetőeljárást a Hamburg-Altona bíróság lezárta, és 1.000 €-s büntetést szabott ki. Perrine D. befejezte az eljárást, "De Tom is kap egy bónusz-játékot Németországban! Normális esetben a díj sokkal több lenne. "
Bild úgy tudja, hogy a stalker csoport feloszlott időközben. A lányok visszatértek Franciaországba, és nem akarnak semmit Tokio Hotel-től. A zenekar boldog lehet.Source Ford: NudliiixD
"Die irren Stalkerinnen von "Tokio Hotel" geben auf! - Die "Afghanen auf Tour sind zurück in Frankreich
Jetzt haben die Jungs von „Tokio Hotel“ endlich wieder Ruhe …
Monatelang verfolgte die Stalker-Gruppe „Afghanen auf Tour“ die Teenie-Idole – bis es am 15. April 2009 an einer Hamburger Tankstelle zu einer Prügelei kam: Dabei schlug Tom Kaulitz (20) angeblich auf die Französin Perrine D. (21) ein. Sie hatte eine Zigarette auf seinem Wagen ausgedrückt. Eine Überwachungskamera filmte die Schlägerei.
Die Folge: Tokio-Tom wurde wegen Körperverletzung und Sachbeschädigung angeklagt. Jetzt wurde das Strafverfahren vom Amtsgericht Hamburg-Altona gegen Zahlung von 1000 Euro Geldbuße (AZ: 333 Ds jug. 4101 Js 333/09) eingestellt. Perrine D. zum beendeten Verfahren: „Tom kriegt doch einen Promi-Bonus in Deutschland! Normalerweise wären die Schläge gegen mich teurer gewesen."
BILD erfuhr, dass die Stalker-Bande sich inzwischen aufgelöst hat. Die Mädchen sind wieder zurück in Frankreich und wollen nichts mehr mit „Tokio Hotel“ zu tun haben. Das wird die Band freuen."
"Tokio Hotel's mad stalkers give up!
The "Les Afghanes on Tour" are back in France
Now the boys from Tokio Hotel finally clam down..
The stalker group „Les Afghanes on Tour” followed their teen idols for months, - till 15th April 2009, when at a gas station in Hamburg came the fight: Supposedly Tom Kaulitz (20) punched the French, Perrine D. (21). She drowned out a cigarette on his car. A security camera shooted the fight.
The result: Tokio-Tom has been charged with assault and criminal damage. Now the prosectuon of the Hamburg-Altona court is eliminated and the abolished the 1000 euro fine. Perrine D. finished the procedure, „But Tom will gets a bonus-game in Germany! Normally the punch against me would have been more expensive.”
Bild got to know that the stalker group dissolved in the meantime. The girls returned to France and don’t want to do anything with Tokio Hotel. The band might be happy.
AJÁNLOM AZ OLDALT
