15. rész: Az új csaj

Hétfő reggel az aulában űlve vártuk, hogy becsengessenek órára, mi pedig késve megérkezzünk. Csodák csodájára most nem lógtunk el, mivel kint szakadt az eső, Pete pedig nyavajgott, hogy jöjjünk be és lássuk az új csajt. Persze most meg ő késik... de ő már csak ilyen... hülye.
 - Szarrá verem a kis buzinkat... - nyöszörgött mellettem David, mire csak gyengéden hátba vertem.
A kapu felé néztem, és láttam, hogy az emlegetett buzink rohan felénk. Amint oda ért az asztalunkhoz, levette a sapkáját ami a - tökéletesen beszárított - haját védte meg az esőtől.
 - Nem fogjátok elhinni... - leült mellém, én pedig beletúrtam a tökéletesen álló hajába, mire durcásan rám nézett. - Az új csajt Cadillaccel hozták... láttam... - reakciónkat figyelve fésülte át ujjaival a haját, időnként pedig a napszemüvegének a lencséjében igazította meg a haját. Hogy a napszemüvegét minek hozta, arról már fingom nem volt.
 - Akkor valami elkényeztett kis picsa jön közénk, a bunkó falusiak közé? - mondjuk azt nem tagadom, hogy örültem, hogy nem valami csoró csaj jön, de ennyire elkényzetettre nem voltam kíváncsi. - Szánalom... - kinyitottam a táskámat, előkerestem a cigimet, majd megszámoltam, hogy hány szál maradt. Elégedetten néztem a haverjaimra. - Pete nem fog jönni, de... kinek van kedve kijönni velem cigizni az első órában?
 - Kabbe Sam. - váltott mégdurcásabb hangra Pete, de végül is mind a négyen kimentünk.

***

Az ebédlő szokásos zivalyában ültünk az egyik hátső asztalnál. David Alexxel és Sebastiannal beszélgetett, Jörg az újabb csajával - a nevét nem tudom, de tök átlagos - nyálcserét végeztek, Pete pedig engem nyaggatott, hogy írtak meg egy sms-t egy srácnak helyette. És ezt a fárasztást, zajt, nevetést egy hang törte meg. Egy csendes, rémült, lágy hang.
 - Leülhetek? - erre mindanyian a hang irányába néztünk, és döbbenten vettük észre, hogy az az új csaj néz ránk. Mit képzel ez?! - Máshol nincs hely, és nem engedik, hogy leüljek...
 - Sajnálom, nálunk sincs hely... de nyugi, majd a komornyikod megterít neked az igazgatónál. - majd háttal fordultam neki, a többiek pedig levették róla a tekintetüket.
 - Oké... - azzal elment, mi pedig fura arckifejezéssel néztünk egymásra. Nem tarott sokáig, mert mindenki folytatta azt, amit elkezdett.

***

Kedd délelőtt a suliban ültünk a szokásos helyünkön, csak most a felállás volt más. Jörg helyett Alex volt velünk, mivel a lökött haverunk a csajával bement Hamburgba, hogy meglátogassák a csaj bátyját... kicsit hülyék szerintem, de ő dolguk...
 - Láttam az új csaj házukat... - fordult felém Pete. Imádott pletykálni. - Emlékszel arra a kibaszott nagy házra tőletek kétutcányira? - bólintottam. - Abba költöztek be.
 - Mekkora egy elkényeztetett picsa… - fejemet a kapu fel fordítottam, ahol a nyitott ajtón keresztül láttam, hogy kiszáll egy Cadillac kocsiból. Mindig is utáltam az ilyen kis csitriket. – Amúgy Pete… - fordultam a barátom felé. – Csak nem kémkedtél utána, hogy ezt tudod?
 - Nem… - rázta meg a fejét, majd rám pillantott. – Csak a rossz buzi gyerek is ott lakik, és elhívott… - rántott egyet a vállán, én pedig furcsállva néztem rá. Magyarázni kezdte a dolgokat: - Unatkoztam, és írtam neki msn-en… ő erre írta, hogy menjek át hozzá, én pedig belementem… - nem kellett tovább mondania, tudtam a folytatást, és arra már egyáltalán nem voltam kíváncsi.
 - Szóval újra együtt vagytok? – néztem rá döbbenten, mert ezt azért nem gondoltam volna… mert Pete pont azért szakított vele, mert egy kis rossz buzi… az ágyban.
 - Aham… - bólintott, én meg ezzel együtt eldöntöttem magamban, hogy nem szólok bele többet a buzik kapcsolatába.

***

Fáradtan ültem az erkélyen, kezemben egy szál cigivel. A szüleim lent vitatkoztak a nappaliba, azon, hogyan legyenek újra festve a szobák. Hülye és értelmetlen vita volt, de hagytam a szüleimet, hogy fejezzék be, aztán béke sexeljenek a szobájukba. Mindig is így ment náluk. De talán más szülőknél is… nem tudom. Összesen még Jörgnek nem váltak még el a szülei, de azok mindig sexelnek, szóval még veszekedni sincs idejük. A csengő szakította meg a szüleim veszekedését, majd apa felszólt nekem, hogy Pete keres, én pedig kettesével véve a lépcsőfokokat, lementem. Jeleztem a tekintetemmel apának, hogy menjen vissza veszekedni anyához, leesett neki a dolog, majd elment.
 - Hogyhogy itt? – becsuktam magam mögött az ajtót, és neki támaszkodtam. Pete vigyorgott rám, szóval készülhettem valami borzalmasra. – Elengednek a szüleid, hogy nálam aludj? – rosszul kezdődik már.
 - Nincs kedvem leosztályozni a sexeteket a rossz buzival… - néztem rá olyan szokásos „hülye vagy, tegyél le róla” tekintettel. Pete csak nevetett.
 - Köszi, azt nem kell. – rám vigyorgott, majd utána csak mosolygott. – Arra gondoltam, hogy kémkedhetnénk az új csaj után… - jézusom, ez még hülyébb ötlet!
 - Minek? – néztem rá furcsállva, ő pedig könyörgő tekintetével ostromolt. Sóhajtottam. – Megengedik. – azzal kinyitottam az ajtót, Petet kint hagyva pedig bementem. A szüleim veszekedtek ugyan úgy. – Petenél aludhatok? – kérdésem rám pillantottak, és csak bólintottak egyet. Felmentem a szobámba.
Fél óra múlva pedig már az új csaj háza előtt sétáltunk el, alaposan végig mérve a házat. Nem tudom, hogy az apja hol dolgozhat, de az biztos, hogy valamit tesz azért, hogy ennyi pénzük legyen fenn tartani a házat. Ekkor pedig egy 30-as éveiben járó férfi felénk fordult, és mosolygott. Nem nézett ki valami gazdag embernek, így arra gondoltunk, hogy biztos valami gondnok. Ők biztos nem végeznek ilyen kerti munkát, mint az a hapsi, aki éppen néhány fát ültetett el. Majd egy lány került elő, aki azonnal ismerős volt. Hosszú barna haja szépen ki volt vasalva, a ruhái meg valami híres tervezőtől valóak voltak. A férfi magyarázott valamit, felénk nézett, az új csaj pedig szégyenlősen mosolygott ránk. Az a fószer, akkor ezek szerint az apja, mert örömmel integetett felénk, az új csaj pedig szégyenlősen minket nézett.
 - Pete… - fordultam a barátom felé, aki felém nézett. – Megyünk? – kérdésemre bólintott, mi pedig integetve elmentünk. Túl sok volt már az is, hogy a csaj családja tökéletes… bár másra, nem is gondolhattunk volna.
Csendben sétáltunk egymás mellett a házukig, ott pedig azonnal elkezdtük kibeszélni az új csajt…

***

A szoba csendjében ülve nézte a tévét a kedvenc rasztás srácunk. Fejéből nézett ki, és nem is annyira a tévét nézte, hanem az agya járt körbe-körbe. A lányon, Samen gondolkozott. Tudta, hogy azért elvesztette a pofonnal a sulykot, de ezen már mondjuk, átrágta magát. Most inkább az foglalkoztatta, hogyan fog találkozni a lánnyal. Annyira szerette volna már újra látni, újra érezni illatát, újra gyönyörködni mosolyában, újra érezni. Vágyott rá, de tudta, hogy számára már nem lesz elérhető, hisz ő szúrta el… pedig Sam volt az egyetlen olyan lány, aki iránt komolyabban érdeklődött, nem csak megdugni akarta… akarta mindenestül, mindig. És ez az érzés új, és szokatlan volt neki… de nagyon. És bár öccse megmondta az elején, hogy ne szúrja el, hisz fog ő még ilyet érezni Sam után, de ő csak rántott egyet a vállán, és szidva testvérét, elment. Nem hallgatta meg, de azért testvére még így is segít neki… bár ez logikus…
Telefonjára pillantott, majd újra a tévére, végül pedig tekintete a szürke készüléken állapodott meg. Gyorsan elvette a szekrényről, sietve kikeresett egy számot, és máris megnyomta a zöld gombot. A készülék kicsöngött, de senki nem vette fel…

***

Pete ágyán feküdtünk, röhögve azon, hogy Pete hogyan szekálja az egyik hamburgi buzi ismerősét. Az ágyról is lezúgtam egyszer, mire Pete még jobban röhögött, én pedig csak fejbe vertem egy párnával. Fél óra múlva pedig hallottuk, hogy a telefonom szól a táskámból, de nem vettük fel… tudtam, hogy nem a szüleim vagy valami hülye ismerősöm, így nem érdekelt. Nem is gondoltam arra, hogy Tom hívhat…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés