17. rész: 17 (2)

Nem tudom miért történt, vagy egyáltalán minek… de fejét az enyémhez szorítottam, és lágyan megcsókoltam. Abban a pillanatban csak arra vágytam. Érezni ajkát az enyémen, hideg piercingjét, őrjítő nyelvjátékát. És ez abban a pillanatban elég is volt. De neki is.
Nem tudom mennyi idő telt el így. Talán sok, talán kevés. Nem tudom. De nem is érdekelt. Helyette inkább a másikkal foglalkoztunk, minél több időt akartunk egymásénak tudni. Pedig nekem már mennem kellett volna, mivel Pete már vagy ötvenegyére csörgetett, és a hamburgi busz is lassan indulni készül. Tudtam azt is, hogy ezért még tőle nagy lebaszást fogok kapni, de az sem érdekelt. Csak Tommal lenni. Ez volt a fontos. A legfontosabb.

***

Fél óra múlva már egy olcsó kis szállodában csókolóztam Tommal az ágyon. Út közben felhívtam Petet, hogy ne várjanak, mivel nem megyek, mire hisztérikus hangon ordibált velem, én pedig letettem. Tisztába voltam vele, hogy nélkülem is jól ellesznek, csak Pete fog duzzogni. De ez sem érdekelt.
 - Szerinted… - Tom egyre lejjebb haladt, már a nyakamat csókolta, miközben a pólómat húzta fel. Egy pillanatra rám nézett, majd folytatta tovább. – Szerinted… jól tesszük, hogy mi itt vagyunk?
 - A legjobban… - lehúzta rólam a pólómat, és a nyakamról áttért a mellkasomra. Óvatosan lehámozta rólam a melltartómat is, így felsőtestem már meztelen volt.
 - A haverom pedig eléggé kikészült… - levettem róla a sapkáját, miközben sóhajtozva élveztem, ahogyan csókokkal hinti tele a felsőtestemet.
 - Bill is meg David is szerintem… - hagyta, hogy levegyem róla a pólóját, majd azt is, hogy felhúzzam, és egy csókot adjak neki.
 - De mi lesz ezután? – kérdeztem tőle komolyan, miközben felülkerekedtem rajta, és az övét csatoltam ki, néha egy kis csókot adva neki.
 - Fáradtak leszünk. – nevetett, én pedig komoly tekintettel néztem rá, majd elnevettem magam én is.
 - De most komolyan… nem leszünk együtt örökké… - nadrágjától is megszabadítottam, és a boxere körvonalát csókolgattam.
 - Inkább most ne gondolkozz… - sóhajtott egy nagyot, majd mindketten átadtuk magunkat az élvezetnek.

***

Pete durcásan ült a bárpultnál, miközben a haverjai néhány csajnak udvaroltak. Dühös volt Samra, amiért nem jött el, de közben kíváncsi is, hogy miért nem.
  - Ne duzzogj már, te hülye gyerek. – tett le egy újabb koktélt Nick, és rákönyökölt a pultra. – Úgy is valami nagyon fontos kifogása lesz, hisz csak úgy nem hagy ki egy részeges, pasis bulit. – ezen egy kicsit nevetett, majd újra komolyan nézett Petre.
 - Igazad van… - lehúzta az italát, és előkereste a Nokia N95-ös telefonját, majd előkereste Sam számát. Kiment az utcára, és már hívta is.
A telefon kicsöngött, de senki sem vette fel. Megpróbálta újból, de sikertelen volt. Ezért inkább zsebre vágta a fekete készüléket, és visszament. Dühös volt a barátjára, pedig tudta, hogy nem kéne annak lennie.

***

Feküdtem az ágyban a plafont bámulva. Alig akartam elhinni, hogy én tényleg Tommal találkoztam, és ő fürdik most. Képtelen voltam felfogni, olyan volt, mintha álmodtam volna az egészet, és most otthon feküdnék másnaposan… mintha elmentem volna a többiekkel bulizni, és nem pedig Tommal ide a szállodai szobába, hogy együtt töltsük az éjszakát.
A fürdőszoba ajtó kinyílt, így az ott lévő fény kijutott, és a szoba egy részét megvilágította. Mondjuk a szoba nem volt nagy szám. Egy nagy francia ágy, ami már egy kicsit nyikorgott, egy szekrény, tévé, fürdőszoba, egy pici erkély, ocsmány tapéta, poros szőnyeg meg pár darab fonnyadt virág volt benne. De nekünk ez pontosan megfelelt.
Tomra néztem, aki egy törülközővel a derekán jött ki, és a vízcseppek végig folytak a mellkasán. Rávigyorogtam, majd felültem. Beletúrtam a kócos hajamba, ásítottam egy nagyot, majd bekapcsoltam a tévét. Tom leült mellém, én pedig felé fordultam. Az ajkamba haraptam, ujjammal pedig pár vízcsepp útját követtem. Végül belenéztem gyönyörű szemeibe.
 - David párszor hívott. – nevetett ezen, kezemet pedig megfogta, és adott egy puszit a homlokomra. – Bill is párszor. – közelebb mentem hozzá, fejemet még mindig vizes mellkasába fúrtam, és puszikat adtam rá.
 - Én meg sem néztem a telefonomat… de Pete biztos hívott már. – felnéztem rá, kezemet pedig végig csúsztattam mellkasán, egészen a törülközőig. – Kicsit kikészítettem.
 - Meg kell értenie… - adott egy csókot, amit több követett.
De ezúttal most nem történt semmi. Hátradőltünk az ágyon, fejemet a mellkasának támasztottam és így néztük a tévét, csendben.

***

 - Bill! – vágta a földhöz a telefonját David. – Az istenért nem tudtad összeszedni a bátyádat!
 - Én megpróbáltam… - Bill halk hangját semminek nem lehetett nevezni David ordibálásához képest.
 - Hát nem eléggé! – kihúzta a széket, majd leült rá. – Le kellett mondanunk a koncertet, mert az a hülye valami csajjal van! És ilyet is csak ő tud! – arcát a tenyerébe temette, mélyeket lélegzett, de ez sem segített neki. Még mindig plafonon volt Tom miatt. – Nem tudta volna a csajt pár órára hanyagolni? – hangja nem volt olyan hangos, de még mindig nem volt lenyugodva.
 - Nem, mert fontos neki… - David is tudta, hogy Bill komolyan beszél, de nevetnie kellett.
 - Tomnak egy csaj fontos legyen?! Ilyen is létezik? – kicsit még nevetett rajta, aztán végül lenyugodott. – Majd, ha neked felveszi, vagy találkozol vele… üzenem neki, hogy még egy ilyen, és nincs több Tokio Hotel a világon… - fenyegetően Billre nézett, majd felállt és kisétált az ajtón.

***

 - Fél három múlt két perccel… - néztem hunyorogva az órámra, majd Tom felé fordultam. – Ez volt életem egyik legjobb szülinapja. – adtam neki egy kis puszit, majd felhúztam a takarót az államig.
 - Reméltem. – vigyorgott kajánul, és ezt még így a sötét szobában is láttam.
A sötét szobába feküdtünk már vagy három órája, de nekünk ez is tökéletesen megfelelt. Néha, ha mindketten csöndben voltunk egy kicsit, akkor elgondolkoztam mi lesz velünk, de valahogy mindig arra jutottam, hogy nem kéne nekem most ezen rágódnom. Ráérek délelőtt, mikor mindketten megyünk haza.
 - Min gondolkozol? – éreztem Tom tekintetét rajtam, de nem néztem rá.
 - Semmin… - nem szerettem volna elmondani neki, mert talán elronthatja a hangulatot.
 - Elmondhatod nyugodtan. – adott egy kis puszit, én pedig a vállának döntöttem a fejem. Sóhajtottam egy nagyot.
 - Hogy mi lesz velünk ezután. – rápillantottam, és így a sötétben is láttam, hogy ő ezen el sem gondolkozott, és egy kicsit kellemetlenül érinti. – De vedd úgy, hogy meg sem szólaltam.
 - Hát… - elnyújtotta az á betűt, ami kicsit idegesített, de elnyomtam magamban. – Én szeretnék megint fáradt lenni, utána a többiin csak a fáradtság után gondolkoznék. – a kaján vigyor megint megjelent rajta, én pedig csak egy kis puszit adtam a meztelen vállára.
 - Jó ötlet… - majd megcsókoltam.

***

Délelőtt tíz volt mikor felkeltünk. A nap nem sütött be, mivel az idő borult volt, és az eső is szemerkélt. Utáltam felkelni, és nem is akartam. Mert tudtam, hogy fél óra múlva én hazafelé tartok, ő pedig Hamburgba, hogy visszamenjen a stúdióba, és kapjon egy nagy lecseszést Davidtől. Én pedig minden bizonnyal Petetől fogok, de nagyot.
 - Nem akarok felkelni… - nyöszörögtem, a takarót pedig a fejemre húztam.
 - Én sem… - Tom karjával átölelt, és még így pihentünk pár percig csukott szemmel.
És tényleg fél óra múlva már lent álltunk a parkolóban Tom Cadillacje előtt. Féltem, a lábam remegett, mivel ott dől el, hogy mi fog történni kettőnk kapcsolatával. Vártam valami biztos pontot, amikor elmondhatom, hogy minden oké, de csak annyi történt, hogy hosszan megcsókolt, rám mosolygott az ellenállni való mosolyával, majd annyit mondott, hogy este hív. Aztán integetve a kocsiból elhajtott. Én pedig szakadó esőbe gyalogoltam haza.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés