-Bill őrnagy kérem! - rohant a rendőrőrsre egy kis alacsony,kopaszodó,középkorú férfi.

-Mi a baj? - Bill Kaulitz az asztalánál ült, és a mai papírmunkáit végezte. Sok bűnöző, rabló,é s sok egyéb éhenkórász adatait nézegette át, akik a rács mögötti szűkös életet élvezik. Igaz alig mondható életnek…. jobban szólva inkább nyomornak. A pasas berohanása miatt, felpattant székéből, megkerülte az asztalt, így szemtől szemben állhatott vele.

-Jajj kérem siessenek! A szomszéd…a  szomszédházból egy sikolyt hallottam. Egy lány sikoltását! Ijedtemben azt sem tudtam megmondani hány éves vagyok, a telefont sem találtam, hogy szóljak a rendőröknek. Kinéztem az ablakon, és egy csuklyás alak szaladt ki a betört ajtón! Mikor elment, azonnal rohantam magukhoz! - az ember remegő kezekkel mutogatott beszéd közben.

-Jól van kérem nyugodjon meg. Azonnal kimegyünk a házhoz. Csak mondja meg a címet! - Bill őrnagy visszament az asztalához, kihúzta egyik fiókját, majd elővett onnan egy üres papírt és egy tollat, majd leült a székre, várva hogy jegyzetelni tudjon. Felpillantott az üreslapról, majd nyomatékosan ránézett a férfira.

-Jajj igen,igen, máris mondom, a cím pedig…-majd szépen lassan, tagoltan,h ogy jól érthető legyen, lediktálta a helyet.

-Nos köszönöm!Azonnal riasztok még pár rendőrt,hogy nézze meg mi történt.De én magam és két társam is autóba ülünk.Maradjon itt kérem amíg vissza nem tértünk!-parancsolta.

-De..de..nekem..őhm el kell mennem!-fogta meg a karját az ember.

-Mondja..uram.Hogy is hívják?-fordult hozzá Bill.

-Mar…Luis Decker.-nyögti ki a férfi.Mintha az őrnagy egy kis verítéket látott volna a homlokán.

-Értem.Nos..Luis.Szeretném ha itt maradna.Hiszen maga nem tett semmit.Jól mondom?-Bill szája mosolyra húzódott,majd otthagyta a ”rabot”.

-Gustav,Georg kérem jöjjenek velem!Van egy kis feladatunk…-Bill rájuk kacsintott,majd elindultak a rendőrautó felé.Gustav névre hallgató emberke vezetett,őrnagy ült elől,és Georg pedig hátul.Az úton egy árva szólt nem szóltak egymáshoz,csak amikor megérkeztek a helyszínre….de…valami nem stimmel…..nem a megadott címhez mentek..hanem egy sötétbarna fakerítésű,régies házhoz parkoltak le,és oda is mentek be.

-Bill..ez jó ötlet?Biztos le lehet buktatni így?-kérdezte Gustav,miközben fegyverrel a kezükben bementek a lakásba.

-A lehető legjobb.Már lassan másfél éve keressük ezt a nyomorultat,és nem tudtuk tőrbe csalni….de ez a kis elterelő hadművelet úgy látszik beválik.És ha megtaláljuk amit…ahhaaaa..meg isvan!Ennyire egyszerű lenne?-Bill a konyhafiók egyikéből előhúzott egy ékszerekkel teli zacskót….

-Ne már.Itt valami bűzlik.Túl egyszerű.-sóhajtott Georg.Megfordult,így a nappaliba látott.Ahol valami kiszúrta a szemét.-Héé őrnagy!Jöjjön ide!-óvatosan odalépkedett az asztalhoz,és leguggolt.Bill csak önelégülten vigyorgott.

-Látja?Még drog is…Mi kell ennek a senkiházinak?Folyamatosan öli az embereket.Most ékszerek..és drog?Na nee…De mitcsinált Lejlával?Amikor átment?Majd megkérdezem az illetékest.Most menjünk és vigyük a bizonyítékokat.-Georg a hóna alá kapta a fehér csomagokat,Gustav pedig hozta a gyémántokat és társait.Az idő lasabban telt mint idefele.Az egyik dobolt az ülésen,a másik a kormányt püfölte.Bill csak önelégülten nézett maga elé.

Mikor beértek az épületbe sziréna szólt.Azonnal elkezdtek rohanni Bill őrnagy irodája felé,ugyanis ott hagyták azt az állítólagos Luist.Aki ott is volt..igaz egy csapat rendőr fogságában.

-Nem tehetik!!Nem törhetnek be engedély nélkül más lakásába!!!-háborgott az ember,akit két rendőr fogott le két oldalról.

-Már elnézést,de ki mondta hogy nincsen?-Bill egy összehajtogatott papírt vett elő a farzsebéből,és megmutatta az embernek.-Nos amint láthatja itt van.Sokat kerestük magát.Olyan mint egy kaméleon,mindenben elrejtőzik.De ebben nem tudott.Az a hölgy a szomszédja…kileste a múlt éjjel,ahogy egy élettelen testet vonszol a háza mögötti kúthoz.Maga normális??Abba rejti el az áldozatait és úgy iszik?Nem komplett.És már szinte az elején elszólta magát.Nem úgy hívják,hogy Luis Decker..hanem ön az a híres neves vérfagyasztó gyilkos…Markus Berger!Itt vannak a képek a tegnap estéről!Ma reggel hozta be Lejla.-odadobtam elé a képeket,amik az asztalomon pihentek egy lezárt borítékban.Ő csak nagy kigúvadt szemekkel nézte,majd a feje egyre vörösebb színben pompázott.-Nos ha innentől kezdve bármit is mondd,minden felhasználható maga ellen!Vigyétek a hűvösre,és jó sokáig ki se engedjétek!-Billt nagy ováció fogadta.Örültek hogy végre nem kell rettegni.

-Na de őrnagy!Ki volt az aki tőrbecsalta ezt az embert?És honnan az ékszerek?-kérdezte meg egy rendőrnő.

-Nos..az elterelőhadműveletről csak annyit szólnék hogy….tudjuk milyen ezaz ember.A szomszéd lány be volt avatva.Mikor átment Marcus,nem találhatott egy lelket sem.Igazából a sikítozás sem érdekelte…csak az ékszerek.Ezt kihasználva átkutatta a házat és mindent amit értékesnek talált elhozott tőle.Persze mi már előre odaadtuk Lejlának,hogy rejtse el a lakásban őket mindenhol.Így rohant ma  a rendőrségre ,amikor meghallotta a rémes sikolyt…Azt hitte nem jövünk rá kit rejt ez a kis köpcös kopaszodó ember…így azt gondolta,hogy amikor elmondja a sztoriját,akkor elengedem őt.Gyorsan hazaért volna még előttünk,megszedte volna magát a cuccokkal,és ismét elkezdte volna a bűnözést egy másik országban.

-Azta…nemhiába őrnagy!Na és ki volt az az állrabló?-kérdezte kíváncsian.Bill csak ennyit mondott:

-Legyen azaz én titkom.-rákacsintott a rendőrnőre,majd úgy gondolta elég volt ez neki mára,hazamegy.

Mikor belépett a lakásba,testvére Tom a tévé előtt ült a nappaliban,és pattogatottkukoricát majszolt.Odakiáltott neki egy sziát,majd bement a konyhába egy red bullért,de a hűtőt valami miatt nem tudta kinyitni..lenézett a földre és felvett valamit.

-Tom bazdmeg nem megmondtam hogy tüntesd el a csukját?-ment be a nappaliba.

-Bocs,mikor hazaértem megszomjaztam..és gondolom addig amíg kerestem valami piát,letettem a székre,és az leesett onnan.De dobd ki a kukába,nem lesz már rá szükség.-nevetett Tom.

-Jajj bátyó.És Lejla hol van?-kérdezte Bill,már a nappaliban egy red bullal a kezében.

-Elvittem a barátnőjéhez.Alig tudtam besurrani hozzá.Vettem ilyen piros lét.Mikor beértem Lejlához szétkentem a padlón,meg egy kicsit raktam a csajra is.De nyugi húztam kesztyűt.Felvettem a csukját kifele menet.Direkt mondtam  Lejlának,hogy sikítson egyet,hagy figyeljen az ablakból.Amíg Marcus vagy ki a faszom engem nézett,hogy ki lehet az a barom feketében,addig Lejla kiszökött hátul,és elszaladt az utca végére.Én beszálltam a kocsimba,levettem a csukját,és felvettem a megbeszélt helyen Lejlát,és elvittem ahova mondta.Én meg hazajöttem és azóta itt vagyok.-vigyorgott Tom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés